Ábrányi tehát kissé „túlfordította” a szöveget, de ez nem vált a magyar változat kárára: a Cyrano de Bergerac már megszületésekor, a XIX. század végén sem számított modern műnek, egy korábbi kor stílusirányzatát idéző figurát állított a középpontba: a rímfaragás és kardforgatás mesterét, aki presztízskérdést csinál abból, hogy senki sem tehet megjegyzést túlméretezett orrára, és aki titkon szerelmes saját unokahúgába, Roxane-ba. Ám mert rútnak hiszi magát, és tart a visszautasítástól, egy földhözragadt sármőr – mai kifejezéssel: üresfejű szépfiú –, Christian nevében kezd udvarolni neki.
Ábrányi munkája tökéletesen illik a romantika felfogásához. A 2020-as, új verzió viszont hol prózában beszél – e részek Bognár Róbert munkái –, hol versben szólal meg, hiszen Cyrano maga is költő, s ennek nem egy, nem két jelenetben bizonyságát is adja – e sorokat Várady Szabolcs szedte rímbe. Így ki-ki meggyőződhet róla, hogy a már-már szállóigévé vált sorok hogyan hangoztak egykor, s hogyan hangzanak ma.
„Mert magamat kigúnyolom, ha kell, / De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
- nyilatkoztatja ki Ábrányinál Cyrano az orrmonológ végén.
„Magamnak tálalom hévvel és színesen – / de hogy más megtegye, nem, azt nem engedem”
- zárja Váradynál.
Jelen kötet után az olvasó alighanem kedvet kap ahhoz, hogy (újra) kézbe vegye az alapművet, és közben eltűnődik a Cyrano-jelenség egykori és mai értelmezésének különbségein. A finálé Ábrányinál ugyanis így hangzik:
„Magammal tisztán, tündöklőn viszem be. / Mert foltja nem volt egy parányi sem. / És ez, gazok […] a becsületem!”
Bognár Róbertnél pedig így:
„Lesz, amit makulátlanul viszek magammal, és az a… az a virtus!”
(Alexis Michalik: Edmond – Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac. Park Könyvkiadó, Budapest, 2020. 349 oldal. Ára: 2900 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!