Neveletlen ujjak

A nyelvjárások különbségeit rögzítő nyelvatlaszokból a kéz ujjainak összetett megnevezési rendszere bontakozik ki.

Forrás: Pexels

A magyar nyelv sokszínűsége a testrészek elnevezéseiben is tetten érhető. A nyelvjárások különbségeit rögzítő nyelvatlaszokból a kéz ujjainak meglepően összetett megnevezési rendszere bontakozik ki, amelynek elemei sok esetben archaikus szemléletmódot őriznek.

Az ujjak közül leginkább a mutatóujj megjelölése egységes: csak kisebb hangtani-alaktani eltéréseket tükröz a „mutitó ujja, mutasztó ujj, mutató” kifejezések sora. Nagyjából hasonló képet mutat a kisujj megnevezése: a nyelvterület nagy részén uralkodó főváltozaton kívül a Mezőségen „kicsiujj”, a Székelyföldön „kicsid­ujj” változatokat találunk. Biharban több településen a köznevesüléssel létrejött „kisgyurka” szóval találkoztak a gyűjtők.

Izgalmas területi különbségek tárulnak föl a hüvelykujj megnevezéseit ábrázoló térképlapokról: e leggyakoribb formán túl nagy számban találunk „nagyujj” adatokat is; elsősorban a keleti palóc nyelvjárásban, de a nyelvterület más peremvidékein is (Nyugat-Dunántúl, Ormánság, dél-erdélyi nyelvjárásszigetek, mint Halmágy és Oltszakadát). Ugyanez a szemléletmód (a hüvelykujj kisujjhoz viszonyított vastagsága, nagysága) köszön vissza a Duna mentén (főként a Csallóközben és Kalocsa környékén) felbukkanó „öregujj” adatokban. Találunk példákat a hüvelykujj „bütyökujj” megjelölésére (főként Kárpátalján), illetve előfordulnak „palackujj, dömlökujj, palcsikujj” elnevezései is.

A nagyujj szó széles körben (a Dél-Dunántúlon, az Alföldön, Erdélyben) használatos a középső ujj megnevezésére is – természetesen éppen azokon a területeken, ahol nem foglalódott le ez a kifejezés a hüvelykujj jelölésére. Ez esetben a „nagyság” a hosszúságra vonatkozhat.

A leggyakoribb „középsőujj, középujj” forma mellett „közbülsőujj” alakokat is találunk (utóbbiakat a Mezőségen). Néhány településen meglepő módon a „hüvelykujj” jelöli a középső ujjat, de ritkásan találunk „nevetlenujj” megjelöléseket is.

A gyűrűsujjra vonatkozó szavak tartogatják talán a legtöbb érdekességet a mai köznyelvi beszélők számára. A főváltozat mellett Nyugat-Magyarországot kivéve szinte az egész nyelvterületen találunk „nevetlenujj” és „neveletlenujj” megjelöléseket, ritkábban pedig a „növendékujj” kifejezést. A növendékujj szó arra utalhat, hogy ez az ujj méretében a legnagyobb és a legkisebb ujj között helyezkedik el – hasonlóan a „növendék marha” ’még nem kifejlett marha, de már nem kis borjú’ jelentéshez.

A sajátos „nevetlen ujj” megjelölés (amelyről bővebben Juhász Dezső és Mokány Sándor tanulmányaiban olvashatunk) minden bizonnyal ősi hiedelmeken alapul (és maga a szó nyelvünk igen korai rétegének maradványa lehet). A „gyűrűsujj” valószínűleg későbbi fejlemény, ahogy a házassági gyűrűviselés szokásának késő középkori, újkori általános elterjedése is.

Történeti-néprajzi források bizonyítják, hogy ezt a negyedik ujjat a régiségben gyógyító, mágikus tulajdonságokkal ruházták föl: a nevetlen ujjal keresztet vetve lehet a gonoszt távol tartani, nevetlen ujjal végigsimítva, annak vérével csepegtetve lehet a beteg testrészt meggyógyítani és így tovább. A gyűrűsujj neve több nyelvben is a ’nevetlen’ szóból eredeztethető: ilyen többek között a finn „nimetön sormi” és a török „adsiz parmak”, illetve a szó észt, komi, udmurt, tatár, mongol, orosz, bolgár megfelelője is. E szemléletmód nyelvi megjelenése tehát a névmágia körébe tartozhat: a bűvös erővel bíró ujj nevét azért titkolja az ember, mert így létezését is elrejti a gonosz, ártó erők elől. A „neveletlenujj” forma létrejöttét pedig minden bizonnyal a népetimológia segítette, de az is lehetséges, hogy a ’névtelen’ és ’növetlen, növésben lemaradt’ jelentésű „nevetlen” szó azonos alakúságát küszöbölte ki a nyelv változása ezzel a továbbképzett formával.