A sajátos „nevetlen ujj” megjelölés (amelyről bővebben Juhász Dezső és Mokány Sándor tanulmányaiban olvashatunk) minden bizonnyal ősi hiedelmeken alapul (és maga a szó nyelvünk igen korai rétegének maradványa lehet). A „gyűrűsujj” valószínűleg későbbi fejlemény, ahogy a házassági gyűrűviselés szokásának késő középkori, újkori általános elterjedése is.
Történeti-néprajzi források bizonyítják, hogy ezt a negyedik ujjat a régiségben gyógyító, mágikus tulajdonságokkal ruházták föl: a nevetlen ujjal keresztet vetve lehet a gonoszt távol tartani, nevetlen ujjal végigsimítva, annak vérével csepegtetve lehet a beteg testrészt meggyógyítani és így tovább. A gyűrűsujj neve több nyelvben is a ’nevetlen’ szóból eredeztethető: ilyen többek között a finn „nimetön sormi” és a török „adsiz parmak”, illetve a szó észt, komi, udmurt, tatár, mongol, orosz, bolgár megfelelője is. E szemléletmód nyelvi megjelenése tehát a névmágia körébe tartozhat: a bűvös erővel bíró ujj nevét azért titkolja az ember, mert így létezését is elrejti a gonosz, ártó erők elől. A „neveletlenujj” forma létrejöttét pedig minden bizonnyal a népetimológia segítette, de az is lehetséges, hogy a ’névtelen’ és ’növetlen, növésben lemaradt’ jelentésű „nevetlen” szó azonos alakúságát küszöbölte ki a nyelv változása ezzel a továbbképzett formával.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!