Szertorna – Végigülni a tornaórát?

Az online értekezletek, tárgyalások és konferenciák sokkal fárasztóbbak a munkahelyi találkozásoknál.

Forrás: Pexels

Csak a teste – olvastam a temetőben egy síron –, ez a helyzet velem is online órákon, ha kikapcsolom a mikrofont, és leveszem a hangot. Tudják, kicsit idegesítő, amikor a számítógépes játék közben beszél a tanár. Legyen neki elég annyi, hogy belépek az online tornaórára – most a névsorolvasásról is megfeledkeztem, szerencsére rám írt az osztály „szociális hálója” Messengeren, gyorsan átkattintok, felveszem a hangot, és bemondom, hogy jelen –, aztán mehet tovább a játék. Nem hagyhatom abba éppen most, mert gyűlnek a pontjaim. A tornatanár is a pontokról beszélt az előbb – az osztályozás nehézségeiről –, de az engem nem érdekel. Legyen csak a tanár úr gondja, hogyan osztályoz digitális oktatás idején. Lefutottad a távot, Pisti? Persze, tanár úr! Na persze…

Végigülni a tornaórát? Végig is tornázhatná a gyerek azt a napi 45 percet, van itthon ugrókötél és súlyzó, bár lexikont vagy vizespalackot is lehet éppen emelgetni. De megint elméleti óra van. Felolvas a tornatanár.

A csapatsportról, fociról, kosárról már hónapokkal ezelőtt le kellett mondania a középiskolásnak, de így is játszik egy jót, számítógépes játékkal teszi szórakoztatóbbá a kötelező ücsörgést. Ez az e-sport.

A tanár úr fejet tágít, neki meg kopog az ujja a klaviatúrán, biztosan valami lövöldözős csatába feledkezett bele megint, nem baj, az ujjait mozgatja – digitális oktatás idején minden mozgásformát meg kell becsülni. Legalább az ujjbegyeit tornáztassa az a gyerek, ha kimozdulni nem is fog ma már, mert olyan lelkiismeretes a tanár úr – igazán, egy rossz szavam sem lehet rá –, hogy még írásbeli házit is adott aerobikgyakorlatokból. Testhezálló tevékenység ez egy kamasz nagyfiúnak, aki a nyolcadik óra után (ebben a félévben heti 42 órája van) nekifekszik majd a feladatnak, még két órát eltölt a gép előtt, és mire kész lesz, biztosan örömmel veszi, ha megkérem, hogy fusson vagy legalább sétáljon egyet a szürkületben. A tanár úr is ezt mondja éppen: milyen fontos kimozdulni a tespedésből, lehet zenére is mozogni tornaórán, mondja, és milyen jó volt a tegnapi meccs a tévében, mondja, ma sportmérkőzésekről fogok beszélni, mondja és mondja, a gyerek meg bólogat a képernyő előtt, és kattintgat.

Kint süt a nap. Mire vége az iskolázásnak, már szürkül, a gyerek is szürkén, fáradtan jön le a konyhába, bekap néhány falatot, aztán kikapcsolódásként végigkopogtat még néhány csatát az ujjbegyeivel. Ez is közösségi játék, mondja megnyugtatásként, a barátaival, osztálytársaival zajlik épp a küzdelem, és persze dumálnak, megbeszélik a napi leckét is. De mozogni már fáradt. Fel sem állt egész nap a számítógép mellől, akkor miért fáradt? Hát éppen azért.

Home office-ban magunkon is tapasztaljuk, hogy az online értekezletek, tárgyalások és konferenciák sokkal fárasztóbbak a korábban megszokott, személyes munkahelyi találkozásoknál.

Egyetlen pontra, a monitor közepére szegezni a tekintetet hosszú órákon át kifejezetten káros – főleg, ha elfelejtünk pislogni – és természetellenes is. Persze van olyan a természetben, hogy a periferiális látás leszűkül, mert a szem fókuszál – stresszhelyzetben. Amint azonban a veszély elmúlik, a merev tekintet megváltozik, a szem újra megélénkül, ide-oda jár, visszatér a normális mozgása. Ez fordítva is működik: a merev tekintet üzenet az agynak, hogy baj van. A monitorra szegeződő szem stresszre hangolja a testet: a szív szaporábban ver, az izmok megfeszülnek, és ha nem tartunk időnként szünetet, eljuthatunk a teljes kimerültség állapotáig, a fásultságig.

Az éjszakai alvás regenerál, különösen, ha álmodunk, mert a REM (rapid eye movement) fázisában a szemek gyors mozgást végeznek mindenféle irányban. Ilyenkor dolgozza fel az agy a napi történéseket, válogat az információk közt, és el is rendezi azokat. Hasonló történik a napi sportoláskor, különösen a keresztirányú mozgásformák érlelik az idegrendszert, segítik a jobb és a bal agyfélteke összehangolt működését, amelyre szinte minden pillanatban szükségünk van, olyankor is, amikor olvasunk vagy gondolkodunk.

Online középiskolai órákon a kamasz éretlen idegrendszerével is számolni kell. A digitális oktatás ráadásul sokszor egyoldalúan frontális (csak a tanár beszél), csoportos feladatokra talán nincs is most annyiféle lehetőség. Pécsi Rita neveléskutató mindenesetre hangsúlyozza, hogy az éretlen idegrendszer és a számítógép találkozása nem játék. A serdülőkor kezdetével amúgy is felbomlanak a kialakulóban lévő idegrendszeri pályák, ami gyakran nagy-nagy zavarodottságot idéz elő szülőben és gyerekben egyaránt. Ez az átalakulás megkezdődik már tízéves kor körül, és eltarthat egészen húszéves korig. Ebben az időszakban különösen fontos a mozgás és minden olyan tevékenység, amely kimozdítja a gyereket a gép mellől, mert a kutatások szerint a géphasználattal egyenes arányban nő a figyelemzavar, és nő a szorongás, a serdülőkori depresszió is.

Szerényi Gábor rajza

Pár éve kötelező lett a mindennapos testnevelés az iskolákban. Akkoriban az intézmények felől érkező első hang a döbbeneté volt: „Hol és milyen körülmények között fogjuk ezt megvalósítani, ha nincs elég tornaterem?” Most ugyanezt kérdezhetnénk itthonról: digitális oktatás alatt hogyan sportoljon a gyerek? A kamasz ebben az életkorban „hivatalból” is lusta, a sportegyesületek a koronavírus miatt zárva vannak, uszodába sem lehet eljárni. Marad az utca, a játszótér, a kert vagy a lakás. De az marad. Mozogni muszáj – fogalmazott sommásan egy mesteredző, aki szívből üdvözölte annak idején a mindennapos tornát. Koronavírusról akkoriban még csak nem is álmodtunk, de ő már megfogalmazta:

„magunkon is tapasztaljuk, ha valamelyikünk idegesebb, otthoni vagy munkahelyi problémákkal küzd, de fut pár kilométert, kicsit nyújt, gimnasztikázik, utána mintha kicserélték volna. Kezdetben minden kisgyerek örökmozgó, aztán a mozgékonyságukat valahogy letompítja az iskola. Majdhogynem újra meg kell szerettetni velük a mozgást.”

Most éppen itt tartunk megint. Koronavírussal nehezített oktatás idején nem elég csak unalomig ismételni: a sportoló fiatalok öntudatosabbak, célratörőbbek, és mivel pszichésen, fizikálisan is jobban terhelhetők, a mozgás előnyeit a későbbiekben az élet minden területén megtapasztalják. Fel is kellene állni.