Szertorna – Végigülni a tornaórát?

Az online értekezletek, tárgyalások és konferenciák sokkal fárasztóbbak a munkahelyi találkozásoknál.

Forrás: Pexels

Egyetlen pontra, a monitor közepére szegezni a tekintetet hosszú órákon át kifejezetten káros – főleg, ha elfelejtünk pislogni – és természetellenes is. Persze van olyan a természetben, hogy a periferiális látás leszűkül, mert a szem fókuszál – stresszhelyzetben. Amint azonban a veszély elmúlik, a merev tekintet megváltozik, a szem újra megélénkül, ide-oda jár, visszatér a normális mozgása. Ez fordítva is működik: a merev tekintet üzenet az agynak, hogy baj van. A monitorra szegeződő szem stresszre hangolja a testet: a szív szaporábban ver, az izmok megfeszülnek, és ha nem tartunk időnként szünetet, eljuthatunk a teljes kimerültség állapotáig, a fásultságig.

Az éjszakai alvás regenerál, különösen, ha álmodunk, mert a REM (rapid eye movement) fázisában a szemek gyors mozgást végeznek mindenféle irányban. Ilyenkor dolgozza fel az agy a napi történéseket, válogat az információk közt, és el is rendezi azokat. Hasonló történik a napi sportoláskor, különösen a keresztirányú mozgásformák érlelik az idegrendszert, segítik a jobb és a bal agyfélteke összehangolt működését, amelyre szinte minden pillanatban szükségünk van, olyankor is, amikor olvasunk vagy gondolkodunk.

Online középiskolai órákon a kamasz éretlen idegrendszerével is számolni kell. A digitális oktatás ráadásul sokszor egyoldalúan frontális (csak a tanár beszél), csoportos feladatokra talán nincs is most annyiféle lehetőség. Pécsi Rita neveléskutató mindenesetre hangsúlyozza, hogy az éretlen idegrendszer és a számítógép találkozása nem játék. A serdülőkor kezdetével amúgy is felbomlanak a kialakulóban lévő idegrendszeri pályák, ami gyakran nagy-nagy zavarodottságot idéz elő szülőben és gyerekben egyaránt. Ez az átalakulás megkezdődik már tízéves kor körül, és eltarthat egészen húszéves korig. Ebben az időszakban különösen fontos a mozgás és minden olyan tevékenység, amely kimozdítja a gyereket a gép mellől, mert a kutatások szerint a géphasználattal egyenes arányban nő a figyelemzavar, és nő a szorongás, a serdülőkori depresszió is.

Szerényi Gábor rajza

Pár éve kötelező lett a mindennapos testnevelés az iskolákban. Akkoriban az intézmények felől érkező első hang a döbbeneté volt: „Hol és milyen körülmények között fogjuk ezt megvalósítani, ha nincs elég tornaterem?” Most ugyanezt kérdezhetnénk itthonról: digitális oktatás alatt hogyan sportoljon a gyerek? A kamasz ebben az életkorban „hivatalból” is lusta, a sportegyesületek a koronavírus miatt zárva vannak, uszodába sem lehet eljárni. Marad az utca, a játszótér, a kert vagy a lakás. De az marad. Mozogni muszáj – fogalmazott sommásan egy mesteredző, aki szívből üdvözölte annak idején a mindennapos tornát. Koronavírusról akkoriban még csak nem is álmodtunk, de ő már megfogalmazta:

„magunkon is tapasztaljuk, ha valamelyikünk idegesebb, otthoni vagy munkahelyi problémákkal küzd, de fut pár kilométert, kicsit nyújt, gimnasztikázik, utána mintha kicserélték volna. Kezdetben minden kisgyerek örökmozgó, aztán a mozgékonyságukat valahogy letompítja az iskola. Majdhogynem újra meg kell szerettetni velük a mozgást.”

Most éppen itt tartunk megint. Koronavírussal nehezített oktatás idején nem elég csak unalomig ismételni: a sportoló fiatalok öntudatosabbak, célratörőbbek, és mivel pszichésen, fizikálisan is jobban terhelhetők, a mozgás előnyeit a későbbiekben az élet minden területén megtapasztalják. Fel is kellene állni.