Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Megnéztem három filmet a március elsején kezdődő (tizedikéig tart, a „kialakult helyzet” miatt online) Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál programjából. Azonnal némi csapongás kezdődött a fejemben, a következőkről.
Ez az online fesztiválosdi legalább akkora katasztrófa, mint üres stadionban focizni.
Csak egy indok. Bármilyen furcsának is tűnhet, de egy telt házas moziteremben másként „jön le” a film, mint otthon a tévé előtt, és messze nem csak a méretek miatt. Hétpróbás fesztiválozóként mondom ezt. Csak egy példa. David Lynch zseniális Veszett a világ című filmjét Cannes-ban láttam először. A közönség többször állva tapsolt (közben), és mindenre azonnal reagált, méghozzá nemcsak közönségként, hanem közösségként is. Ez persze extrém példa, de alapesetben is más az atmoszféra.
A dokumentumfilmeknél maradva Jihlavában van a műfaj egyik legjobb fesztiválja. Illetve volt, de remélhetőleg lesz még. Ott meg az van, hogy már a körítés is szenzációs, olyan az egész, mintha ottfelejtették volna a prágai tavaszt. Az onlájnozás idei legkeményebb darabja eddig egy svédországi filmfesztivál kapcsán lett máris szimbóluma ennek az egész rémálomnak, oda ugyanis pályázat útján egyetlen nézőt hívtak meg. Ő a közönség. Na de vissza Budapestre. Véletlenszerűen került elém elsőre éppen ez a három film, de mivel minden rendes fesztiválnak van valamiféle íve, hogy ne mondjam, koncepciója, elképzelhető, hogy többek között azon is el lehet merengeni majd, hogy milyen a viszonya mostanság az emberiségnek az emberöléshez. A priváthoz és a nagyüzemihez egyaránt. A Nem vagyok egyedül című örmény–amerikai film előzményéhez tartozik például, hogy az örményországi hatalom brutálisan verte szét az ellene tüntetőket, a lövetésnek halálos áldozatai is voltak.
A filmben feldolgozott válasz viszont gandhiánus elemeket tartalmazott.
2018 húsvétján egy férfi bejelentette a Facebookon, hogy gyalog nekivág az országnak, és ezzel a gesztussal kívánja békés forradalomra buzdítani az ország népét.
Az alkotók a következő negyven nap történéseit rögzítették, a főhős mellett megjelennek a családtagok, a munkatársak, az útja során megismert emberek, de megszólalnak a helyi hatalmasságok is. Érdekes történet, az elszántságé és a bátorságé, egyfajta zarándoklatot látunk, rengeteg emberi és politikai motivációval.
Zarándoklatokat dolgoz fel az Örök árnyék című iráni–norvég film is, de itt belső túrákat látunk, méghozzá nagyon durvákat, és a megvalósítás módja is izgalmasabb. Ez persze szinte már elvárás egy iráni filmestől, a mércét nagyon magasra tették a gyakran lehetetlen körülmények között dolgozó elődök. Sötét képmezővel indulunk, aztán megjelenik benne egy lány, és az anyjáról beszél. Kiderül, hogy a helyszín egy fiatalkorú lányok javítóintézete – Iránban. Ez így elég durván hangzik, de nem egy „szokványos” börtönfilmet kapunk a borzalmas körülményekről, sőt a lányok körlete a helyiségekkel és a füvesített udvaron totyogó kiskacsákkal néha olyan képet mutat, mint egy középosztálybeli tiniszoba.
A rettenet, amint ez apránként kiderül, a lányokban van, és a bűnön és a bűnhődésen át vezető útjukban, amíg eljutnak odáig, hogy a büntetés alighanem Isten dolga.
A lányok ugyanis egytől egyig apjuk, férjük vagy más férfirokonaik megöléséért kerültek börtönbe, az anyáik pedig szintén emiatt egy másik helyen a kivégzésükre várakoznak a halálsoron. Aztán az is kiderül még, hogy a nők végső kétségbeesésükben, hosszú évek megaláztatásai és szenvedései után követték el tetteiket, és ami a legdöbbenetesebb, hogy az intézet egyfajta menedék ahhoz képest, amit a külvilág nyújtana számukra.
Az igazi pofon azonban az Elfojtott hangok című dán–holland film.
Reveláció azért, mert erről a sztoriról annyi információnk sem volt, mint mondjuk Jones „tiszteletes” szektájáról, aztán azért is, mert tökélyre fejlesztette az utóbbi évek trendjét, a dokumentum- és a játékfilm közeledését, és nem utolsósorban azért is, mert egyszerűen döbbenetes.
Az alkotók olyan ritmusban adagolják a történteket, hogy az egy idő után egy jó krimi izgalmaival vetekszik.
Először megtudjuk, hogy a hatvanas években Chilébe települt egy, az evangélikusoktól kiugrott német szekta, amelyben a „vezetőség” válogatott kínzásokkal, gyerekmolesztálással és egyebekkel terrorizálta a közösség tagjait. Majd azt is, hogy mindezek ellenére a feloszlás után is többen együtt maradtak a „bajor faluban”, miután (ha már ott voltak, ugye) tevékenyen részt vettek a hetvenes években zajló kínvallatásokban is.
És egy idő után olyan érzésünk támad, mintha Pasolini beszabadult volna egy osztrák pincébe.
(Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál, március 1–10.)
Született forradalmár, kíméletlen fanatikus, és tanítómesteréhez, Leninhez híven megszállottja a világforradalom eszméjének.
Több ezer zsidót hívott be a zászlóaljába, köztük 18 év alatti és 45 év feletti nem hadköteles személyeket is, hogy megmentse őket a deportálástól.
Arra akarták rászorítani a magyar családokat, hogy a szülők állami iskolába írassák a gyermekeiket.
Az ázsiai konyha pesti mestereitől bármit rendelhetnénk, nem tudnának csalódást okozni.
Született forradalmár, kíméletlen fanatikus, és tanítómesteréhez, Leninhez híven megszállottja a világforradalom eszméjének.
Több ezer zsidót hívott be a zászlóaljába, köztük 18 év alatti és 45 év feletti nem hadköteles személyeket is, hogy megmentse őket a deportálástól.
Arra akarták rászorítani a magyar családokat, hogy a szülők állami iskolába írassák a gyermekeiket.
Az ázsiai konyha pesti mestereitől bármit rendelhetnénk, nem tudnának csalódást okozni.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Született forradalmár, kíméletlen fanatikus, és tanítómesteréhez, Leninhez híven megszállottja a világforradalom eszméjének.
Több ezer zsidót hívott be a zászlóaljába, köztük 18 év alatti és 45 év feletti nem hadköteles személyeket is, hogy megmentse őket a deportálástól.
Arra akarták rászorítani a magyar családokat, hogy a szülők állami iskolába írassák a gyermekeiket.
Az ázsiai konyha pesti mestereitől bármit rendelhetnénk, nem tudnának csalódást okozni.
Nem József Jolán – kétségtelenül meglévő – saját tehetsége, képességrendszere, személyisége vezette a sikerre, hanem az egyedi élethelyzete, miszerint József Attila testvére volt.
Sorsa egy olyan művészsors, amely a XX. század nagy kataklizmái között is meg tudta őrizni emberi arcát, hiszen nem tett engedményt semmilyen irányzatnak, tetszetős festészeti divatnak, politikai ideológiának, de a műkereskedelemnek sem.
Egy felvidéki magyar szociáldemokrata képviselő a cseh választási reformot a magyarsággal szembeni kannibalizmusnak nevezi, s a pártokra való forgácsolódás helyett egységes listát javasol.
Csoma Kristóf eksztázisban védett a vb-negyeddöntőben, és teljesítette Varga Zsolt kérését.
Az elkövető külföldi állampolgár.
Az angol bajnok a Championshipben szereplő Stoke Cityvel játszott zárt kapuk mögött.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
