Megnéztem három filmet a március elsején kezdődő (tizedikéig tart, a „kialakult helyzet” miatt online) Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál programjából. Azonnal némi csapongás kezdődött a fejemben, a következőkről.
Ez az online fesztiválosdi legalább akkora katasztrófa, mint üres stadionban focizni.
Csak egy indok. Bármilyen furcsának is tűnhet, de egy telt házas moziteremben másként „jön le” a film, mint otthon a tévé előtt, és messze nem csak a méretek miatt. Hétpróbás fesztiválozóként mondom ezt. Csak egy példa. David Lynch zseniális Veszett a világ című filmjét Cannes-ban láttam először. A közönség többször állva tapsolt (közben), és mindenre azonnal reagált, méghozzá nemcsak közönségként, hanem közösségként is. Ez persze extrém példa, de alapesetben is más az atmoszféra.
A dokumentumfilmeknél maradva Jihlavában van a műfaj egyik legjobb fesztiválja. Illetve volt, de remélhetőleg lesz még. Ott meg az van, hogy már a körítés is szenzációs, olyan az egész, mintha ottfelejtették volna a prágai tavaszt. Az onlájnozás idei legkeményebb darabja eddig egy svédországi filmfesztivál kapcsán lett máris szimbóluma ennek az egész rémálomnak, oda ugyanis pályázat útján egyetlen nézőt hívtak meg. Ő a közönség. Na de vissza Budapestre. Véletlenszerűen került elém elsőre éppen ez a három film, de mivel minden rendes fesztiválnak van valamiféle íve, hogy ne mondjam, koncepciója, elképzelhető, hogy többek között azon is el lehet merengeni majd, hogy milyen a viszonya mostanság az emberiségnek az emberöléshez. A priváthoz és a nagyüzemihez egyaránt. A Nem vagyok egyedül című örmény–amerikai film előzményéhez tartozik például, hogy az örményországi hatalom brutálisan verte szét az ellene tüntetőket, a lövetésnek halálos áldozatai is voltak.

Fotó: MTI/EPA
A filmben feldolgozott válasz viszont gandhiánus elemeket tartalmazott.
2018 húsvétján egy férfi bejelentette a Facebookon, hogy gyalog nekivág az országnak, és ezzel a gesztussal kívánja békés forradalomra buzdítani az ország népét.
Az alkotók a következő negyven nap történéseit rögzítették, a főhős mellett megjelennek a családtagok, a munkatársak, az útja során megismert emberek, de megszólalnak a helyi hatalmasságok is. Érdekes történet, az elszántságé és a bátorságé, egyfajta zarándoklatot látunk, rengeteg emberi és politikai motivációval.