A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az Alekszandr Szolzsenyicin által megrázó módon megörökített, kegyetlen Gulag-világ Szovjetunió ellen lázadó csoportjai a „nemzeti érzelműek” (baltiak, ukránok, lengyelek) közül éppúgy kikerültek, mint az „ellenzéki” szocialisták és szociáldemokraták rétegéből vagy az egyházi emberek köréből.
A magyarok és ruszinok lakta Kárpátaljáról húsz református, tizennyolc római katolikus és százhuszonkilenc görögkatolikus (a könyvben elírásként görögkeleti olvasható, ami az ortodox szinonimája) lelkész került munkatáborokba.
Köztük volt a nemrég elhunyt Gulácsy Lajos, aki a Szovjetunió bukását is megérhette, s Kárpátalja református püspökeként szolgálhatott:
az ottani magyar protestáns szociális és oktatási intézményrendszer kiépítésében vállalhatott jelentős szerepet.
Domonkos László memoárokból, szépirodalmi művekből, történettudományi szakmunkákból vett szemelvényekkel gazdagon alátámasztott kötete arra az ellentétre is rámutat, hogy az ókori római rabszolgalázadást vezető Spartacus nevét a szovjet típusú államszocialista rezsimek – leggyakrabban sportcsapatok elnevezésében felhasználva – igyekeztek kisajátítani. Miközben munkatáboraikkal ezek a rendszerek is „rabszolgatartó államok” voltak. Az olvasmányos és gondosan megtervezett, Kovács Emőke történész által szerkesztett kiadványt Matl Péter megrázó és szuggesztív illusztrációi teszik felejthetetlenné.
(Domonkos László: Szovjet Spartacusok. Rezisztencia a szögesdrót mögött. Gulagokon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány, Budapest, 2020, 130 oldal. Ármegjelölés nélkül)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!