Kedves, szép, rosszmájú Budapest!

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet virtuális kiállítása a Kossuth-díjas művésznő emlékére.

A hatvanas évek legnépszerűbb színésznője mellett Szirtes Ádám kivételével nem állt ki a szakma Fotó: MTI–Tormai Andor Fotó: Tormai Andor

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Édes és keserű – Bara Margit igazsága című új virtuális kiállításával adózik a Kossuth-díjas művésznő emlékének. Bara Margit a legtöbbet fényképezett filmsztárok közé tartozott, számos fotó készült róla munka közben, a kollégáival, barátaival, családja körében, forgatásokon. Az online tárlaton filmrészleteket, színházi plakátokat, kritikákat is bemutatnak, s megismerhetjük a színésznő életének, pályájának legfontosabb állomásait.

Bara Margit 1928-ban született Kolozsváron. 16 éves korától, a gimnáziummal párhuzamosan, a színművészeti intézetben is tanult. 1955-ben szerelmi házasságot kötött színész kollégájával, Halász Gézával, majd a házaspár áttelepült Budapestre.

„Amikor idekerültem, nekem legalább olyan idegen volt minden, mintha Belga Kongóban lennék. Itt minden nagyon más volt, mint otthon, Gézán kívül senkit nem ismertem, de nem tudtam ezen rágódni, mert rögtön elkezdtem filmezni Ranódy Lászlóval”

– idézte fel a kezdeteket.

Már első filmszerepe országos és nemzetközi ismertséget, népszerűséget hozott. Apáthi Imre leszerződtette a Petőfi Színházba, ahol a férje mellett Somogyvári Rudolf, Bitskey Tibor, Szabó Gyula, Görbe János, Inke László, Molnár Tibor voltak a partnerei. 1957-ben a férje öngyilkos lett, a konyhában magára nyitotta a gázcsapot. A fal túloldalán alvó színésznőnél nyitva volt az ablak – ez mentette meg az életét. Férje halála után a Nemzeti Színházba került, ahol nagy bánatára – viszont a nézők gyönyörűségére – évekig szinte csak külső adottságai alapján osztottak rá szerepeket.

„Sok olyan tulajdonságom van, ami talán nem is tesz alkalmassá erre a pályára. Szemérmes vagyok, nehezen tárulkozom ki. Alapos vagyok, és nem tudom a dolgokat könnyen venni”

– vallott saját magáról. Később sikert sikerre halmozott. A hatvanas évek közepén Magyarország legnépszerűbb színésznőjének választották.

„Csendesen szemlélődő, nagyon érzékeny, jól látó, gondolkodó, sokat olvasott fiatalasszony. Azért említem éppen őt, mert róla hallottam a legtöbb rosszat. […] Jaj, kedves, szép, rosszmájú Budapest!”

– írta róla Máriássy Judit, utalva a színésznő ellen folyt rágalomhadjáratra.

A Hideg napok című film forgatása közben már terjedt az ostoba pletyka: magas rangú politikusokkal orgiákba torkolló vadászatokon vett részt. Ezzel láthatatlan szálakon elindult egy folyamat, amely Bara életére súlyos következményekkel járt. A hatalmon lévők meg sem hallgatták a színésznőt, a szakma se állt ki mellette, kivéve Szirtes Ádámot, aki, amikor tudomására jutott, hogy Barát elküldték a Nemzetiből, bement a pártbizottságra, és az asztalra csapta a tagkönyvét.

„Nem is az volt az érdekes, hogy ott velem mit játszattak, hanem, hogy én állandóan pánikban voltam, annyira féltem az emberektől. Annyi inzultus ért, hogy nekem a színpadon lenni igazi kínszenvedés volt. Ezért is hagytam aztán abba a pályát, mert nem tudtam már többet erőszakot tenni magamon. Állandóan féltem”

– emlékezett vissza keserűen Bara Margit.

Nemcsak a Nemzeti Színházból tették ki, a filmek is elmaradtak. A József Attila Színházban csak méltatlan feladatokat kapott. 1977-ben, 49 évesen úgy döntött, hogy végleg visszavonul a színészi pályától. Amit fél évszázadig nem kaphatott meg, a következő esztendők elhozták: biztonságot szerető férje, Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó oldalán, gyermeket, majd unokát. Bara Margit, a Bakaruhában, a Szegény gazdagok, a Ház a sziklák alatt, a Pacsirta és az Aranysárkány című filmek főszereplője 2016-ban hunyt el. Egy évvel később Vitézy László készített róla dokumentum-játékfilmet A színésznő címmel. Érdemes megismerni az életét.

(Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet virtuális kiállítása: Édes és keserű – Bara Margit igazsága – oszmi.hu)