Sissi, az orvlövészek bújtatója

Az Eskü, utóbb Március 15. téri Sissi emlékmű sorsa már születésében előrevetítette későbbi zaklatott sorsát

Szerényi Gábor
2021. 03. 29. 12:30
Erzsébet királyné emlékműve a Március 15. (Eskü) téren, 1939 Forrás: Fortepan / Ludovika
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Családi fényképeim rendezése közben találtam egy felvételt, amely a részletek alapján egyértelműen beazonosítható: a belvárosi Március 15. téren készült, valamikor az ötvenes évek közepén. Igen ám, de a köralapú, kupolás kis építmény, benne Erzsébet királyné szobrával azóta eltűnt a piarista palota elől. Bár az internet korában egyszerűbb a nyomozás, egy személyes beszámoló még mindig nagyobb értékű, érzékletesebb. Díner Tamás fotóművész a képet látva elmesélte, hogy tízéves elsőáldozó kisfiúként a Nagyboldogasszony-plébániatemplombéli szentmise után a téren játszva, ünneplőben, fehér cérnakesztyűben bemászott társaival a „kőpergolába”, s ott még a bent lévő Erzsébet királyné-szoborra is felkapaszkodtak. Az idilli, pajkos jelenet gyakorlatilag az építmény létezésének utolsó hónapjaiban történhetett.

Az Eskü, utóbb Március 15. téri emlékmű sorsa már születésében előrevetítette későbbi zaklatott sorsát. Zala György szobrászművész munkája az ötödik pályázati kiírás után valósulhatott meg.

A romantikus, nosztalgikus pátoszt sugalló ábrázolás egyszerre idézi meg a királyné eszményített, merengő alakját és a hajdani Monarchia pompáját, nemes patináját. A Hikisch Rezső építész alkotta kis kerek, kupolás, nyitott építményben elhelyezett mű avatására 1932. szeptember 25-én került sor vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és más magas rangú személyek jelenlété­ben, amikor a főváros összes harangját megkondították, és a dunai monitorok 33 díszlövést adtak le. Bár az emlékmű vitákat is kiváltott a mű­ítészek között, majdnem negyedszázadig közkedvelt köztéri szoborként állt helyén.

Az 1956-os forradalom után – a városi legendák szerint – a kommunista vezérkar úgy döntött, hogy a kis építmény alkalmas lehet orvlövészek búvóhelyének, ezért egy éjszaka lebontották. Erzsébet királynéval nem mertek így elbánni, nem olvasztották be, csak a kor szellemének megfelelően kitelepítették először a Kiscelli Múzeumba, majd Sülysápra. Végül „rehabilitálták”, s 1986-ban – ha eredeti helyére nem is – a budai Duna-partra, a Döbrentei térre helyezték, nem messze attól a ponttól, ahol hajdan Gömbös Gyula egykori miniszterelnök szobra állt, amelyet 1944-ben partizánok felrobbantottak. Erzsébet királyné bronzalakja tehát túlélte a megpróbáltatásokat, a kupolás építmény azonban elpusztult. A tervrajzok, archív felvételek alapján lenne esély, hogy visszakerüljön eredeti alakjában eredeti helyére.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.