Unalom

A lassan egy éve tartó elszigeteltség hatására egyre többekben kialakuló unalom a társadalom egészét érintő problémává nőtte ki magát.

Forrás: PEXELS

A lassan egy éve tartó elszigeteltség hatására egyre többekben kialakuló unalom a társadalom egészét érintő problémává nőtte ki magát. A legújabb tanulmányok szerint ugyanis aki unatkozik, nagyobb valószínűséggel sért szabályt. Miért tudják nehezebben betartani a pandémiás irányelveket bizonyos emberek? Mit jelent egyáltalán unatkozni, illetve lehet-e az unalomnak előnye?

A bezártság számos olyan hatással jár, amelyek kezelésére nem voltunk, nem lehettünk felkészülve. Ezek közé tartozik a hosszan tartó unalom megélése. A pandémiás fáradtság fogalomkörébe tartozik, amit az Egészségügyi Világszervezet úgy határozott meg, mint „az ajánlott védőintézkedésekkel szembeni demotiváció, amely fokozatosan jelentkezik, és amelyet az érzelmek, a tapasztalatok és az észlelések befolyásolnak”. A pandémiás fáradtság a szorongás, a kilátástalanság, a frusztráció, a düh és az unalom érzéseként is megnyilvánulhat. A kutatók szerint el kell fogadnunk azt, hogy az unalom megélése – amit nevezhetünk állapotnak is – ilyen körülmények között normális. Ennek tudatosításával könnyebben megbirkózhatunk vele – írja Sujata Gupta tudományos publicista a sciencenews.org portálon.

Jelenleg azonban nem egyszerű a helyzet, ugyanis számos tevékenység – mint például találkozás a barátokkal, kávézás a kedvenc teraszunkon vagy sportolás a konditeremben – a járványügyi korlátozások miatt nem lehetséges. Általában az unalom azt jelzi, hogy valami mást kellene tennünk – idézi az előbb említett tudományos portál Wanja Wolffot, a Konstanzi Egyetem (Németország) sportpszichológusát. A nyugati bölcsészettudományban a jelenséget általában kudarcként ábrázolják. Jean-Paul Sartre francia filozófus „a lélek leprájának” nevezte az unalmat. Erin Westgate, a Floridai Egyetem (Gainesville, Egyesült Államok) szociálpszichológusa szerint annak a jele, hogy nem foglalkozol értelmesen a világgal. Egy nemrégiben készült tanulmány arra is rámutat, hogy azok a személyek, akik hajlamosak az unalomra, és mellette alacsony az önkontrolljuk, nehezebben tartják be a távolságtartási szabályokat, a pandémiás irányelveket.

Egyes kísérletek szerint sokan még a fájdalmat is jobban tolerálják az unalomnál, többen pedig a káros szenvedélyek, az agresszió vagy a már említett szabálysértések felé fordulnak. A semmittevés érzése jelként szolgál, felszólítja a testet a sebességváltásra, a jelenlegi gondolkodásmód megváltoztatására. Unatkozni és gondolkodni így bizonyos tekintetben akár egyet jelenthet.

A koronavírus-világjárvány harmadik hazai hullámához érve valószínű, hogy a pandémiás fáradtság és az unalom érzése tovább erősödhet. A karantén csöndjében azonban a mélyebb gyökereket is megérthetjük. A jelenség sokak számára azért lehet zavaró, mert kizökkentve a megszokott menetből elkalandoztatja az elmét, gondolkodásra késztet. Megszokott világunkban szövegek, játékok, filmek ezrei között találjuk magunkat. Ha úgy tetszik, gondolataink elől bármikor elmenekülhetünk. Ám sokan a csendet az unalomban találják meg. Pedig ezt a csendet kellene okosan kihasználni, hogy amikor visszatérnek a normális hétköznapok, az ember megerősödve kerüljön ki a világjárványból. A legoptimistább következmény az lenne, ha az unatkozók az elhúzódó állapotot arra használnák, hogy átgondolják életcéljaikat. Szembesíthetik magukat a jelenükkel, értelmes jövőbeni stratégiát fogalmazhatnak meg. Ez esetben az unalomnak életre szóló haszna lenne. Lehetne.