Átmosott történelem

Hiába szokták meg az emberek a nevet, Port Elizabethet, a helyi önkormányzat úgy döntött, eltörli a régi, rossz emlékű elnevezést.

A dél-afrikai Port Elizabeth hivatalosan Gqeberha lesz. Mély vízben Fotó: Siphiwe Sibeko Forrás: Reuters

Vagyis de, a térképeken igen, a történelem átmosásához, az új határkövek leveréséhez ezek fontosak. A mindennapi életben azonban nem képzelhető el semmiféle változás, az emberek nem politikai aktivisták. Ahogy egyetlen magyar se kezdte el Kolozsvárt Cluj-Napocának nevezni, bármilyen erős törekvés is volt erre nézve, úgy Port Elizabeth neve is megmarad, főleg az alternatíva hallatán. Ugyanakkor az se kérdéses, hogy a helyi önkormányzatnak joga és erkölcsi kötelessége is átgondolni, megfelel-e ez a városnév a lakóknak.

Hiszen a történelem folyamatos, minden egyes nap számít, minden napra reagál mindenki, így bármennyire is a szívéhez nő valakinek egy város neve, jogos átgondolni, örökké azt a nevet akarjuk-e használni, amelyet valaha erre kalandozó hajósok adtak a településnek. Tették ezt azért, mert a helyi lakosság szavait nem értették, másképp éltek, más céljaik voltak, és sokkal több fegyverrel rendelkeztek. Így született az indiai Bombay, örök emlékeztetőül, hogy a portugál hajósok számára jó öböl (bom bay) volt ott, vagy Dél-Afrika legkeletibb tartománya, KwaZulu Natal, amelynek utolsó tagja a karácsonyt jelenti portugálul, minthogy akkor pillantották meg a partszakaszt.

Persze ez nem most történt, 1497-ben, a felfedező pedig Vasco da Gama volt, s a most ott élő zuluk akkoriban még nem törtek be erre a területre, azaz a portugálok valójában nem vették el Natalt senkitől, csak a név ragadt meg, kibővülve a zuluk földjét jelentő megnevezéssel.

Nem lehet azt mondani, hogy a nyugati eredetű felfedezések nem voltak történelmi szempontból fontosak. Azt nem lehet állítani, hogy mindenütt virágzó birodalmak voltak, s azokat az európai hódítók tönkretették. Dél-Afrika esetében ki lehet jelenteni, hogy a portugálok után érkezett hollandok soha el nem vitatható módon alakították az ország történelmét, s az ott élő négy és fél millió fehér bőrű afrikáner ugyanolyan joggal érzi magát afrikainak, mint fekete bőrű honfitársai.

A feketék ugyanolyan életet éltek, mint a fehérek, így meghódították egymás országait, háborúkat vívtak, leromboltak évszázados kultúrákat. Nem voltak erkölcsösebbek a fehér hódítóknál, csak jóval kevésbé voltak technológiailag fejlettek, s így lett a zuluk földje egy olyan terület, ahová a zuluk csak a XVII. században vonultak be, nagyjából egy időben a hollandok megérkezésével. Akkoriban azonban nem volt körükben az európai jellegű nemzettudat, nguni törzsek egy csoportjából formált nemzetet a vaskezű Shaka Zulu, akivel még a briteknek is meggyűlt a bajuk.

Ma, 2021-ben viszont teljesen más világot élünk. Shaka Zulu csak iskolai tananyag, a brit gyarmatbirodalomnak is leáldozott, a hollandok kereskedelmi flottája már nem uralja a világtengereket, a portugálok leginkább fociznak, s nem hódítanak fegyverrel. Ebben a helyzetben a helyi lakosságnak ki kell találnia, maradnak a régi, megszokott elnevezéseknél, vagy mindenki magáévá teszi a nyelvtörőt, s elfogadja, hogy a városa megváltozott. Szentpétervár is átalakult Leningráddá, hogy a történelem fordulásakor visszakapja a régi nevét, s nekünk is volt Leninvárosunk, hogy ma Tiszaújvárosként ismerje mindenki.

A történelem pusztít és épít. El kell fogadni.