Családi vita

A Közel-Kelet politikai futóhomokján viszonylag stabilnak tűnő Jordániá­ban a hónap elején valami történt. Az uralkodó féltestvére, Hamza herceg házi őrizetéről szóló híreket később ő maga cáfolta meg, de az biztos, hogy közel húsz, a királyi családhoz közel álló személyt letartóztattak.

Jordan's former Crown Prince Hamza bin Hussein attends official celebrations of the 10th anniversary of King Abdullah's accession to the throne, in Amman June 9, 2009. Picture taken June 9, 2009. REUTERS/Majed Jaber - RC2MOM90QFSO Fotó: Majed Jaber Forrás: Reuters

Jordánia a Nyugat barátja, rá mindig számíthat az Egyesült Államok. Így volt ez a néhai Husszein király több évtizedes hatalma alatt, és így van ez a mai napig, utódja, Abdullah uralma idején is, aki 22 éve ül a trónon. Ám a biztosnak hitt államból április elején olyan hírek érkeztek, amelyek nem voltak jellemzőek Jordániára. A hatóságok összeesküvés nyomaira bukkantak, a sajtó meg is jelölte a fő szervezőt, Hamza bin Husszein herceget. Apai ágon ő Abdullah király féltestvére, a negyvenhét évig uralkodó, karizmatikus Husszein és negyedik felesége, Núr királyné – aki amerikai születésű, polgári nevén Lisa Halaby – gyermeke. A fiatal herceg mindig is népszerű volt a mintegy tízmilliós jordán lakosság körében. Husszein órákkal az 1999 elején bekövetkezett halála előtt Hamzát trónörökös rangjára emelte, ő követte volna Abdullahot a hatalomban. Ám 2004-ben a jordán uralkodó, Abdullah megváltoztatta ezt a rendeletet, és saját fiát jelölte meg hatalma örökösének. Nyilván ez az eljárás nem esett jól sem az édesanyának, Núrnak, sem az érintettnek, Hamzának. Ezzel a király egyértelművé tette a helyüket a királyi családban: a fotókon szerepelhetnek, de valóságos hatalomról ne is álmodozzanak.

Mi volt a kiváltó oka a jelenlegi „összeesküvésnek”? Azóta már Hamza herceg nyilvánosan hitet tett a király és örököse, a fia mellett. A palotájában fogadta a hadsereg vezérkari főnökét, Juszef Huneitit, aki előzőleg azt közölte, hogy a jordán katonaság minden körülmények közt hű a királyhoz. Ezen a találkozón a herceg megerősítette, hogy semmilyen kényszerintézkedést nem rendeltek el vele szemben, nyugodtan kifejtheti véleményét, és szabadon elhagyhatja lakhelyét. Az egész ügy egy családi vita szintjét sem éri el – vonták le a következtetést az újságírók, akik korábban Hamza herceg sorsáért aggódtak. Az viszont igaz – szögezte le az uralkodóház tagja –, hogy részt vett olyan tanácskozásokon, amelyeken bírálatok hangzottak el a királlyal és kormányával szemben. „Ezekért az eseményekért, a gyenge kormányzásért, a korrupcióért, a tehetetlen irányításért semmiben sem vagyok felelős.” A távozó magas rangú katonai vezető a Petra helyi hírügynökséggel azt is közölte: „Megkértem a herceget, hogy a jövőben tartózkodjék az olyan események látogatásától, amelyek veszélyeztetik az ország biztonságát és stabilitását.” Tehát ennyi. „Nincs itt semmi látnivaló, kérem, haladjanak tovább” – nagyjából így foglalható össze az a Jordánia főügyésze által kiadott április hatodikai rendelet, amely megtiltja, hogy a sajtó az országban bármilyen formában foglalkozzon az Abdullah király és Hamza herceg közötti viszállyal.

Hamza bin al-Husayn mindig is népszerű volt a jordán lakosság körében
Fotó: Reuters

Az ügyben letartóztatott közel húsz magas rangú személyről nem szól a fáma, valószínűleg velük nem bánnak majd olyan kesztyűs kézzel, mint a herceggel. Az al-Dzsazíra katari tévécsatorna arra gyanakszik, hogy a jordániai válságban érintett lehet Szaúd-Arábia és az Egyesült Emírségek. Jordánia finoman szólva nem híve az arab országok és Izrael megbékülésének, amely az utóbbi időben rendkívül látványosan halad. Erre magyarázat az az 1,3 millió palesztin menekült, aki jelenleg is az országban él, sőt az elmúlt évtizedekben egyre szervesebb részét adja a jordán társadalomnak. Abdullah király és az izraeli kormányfő, Benjámin Netanjahu különösebben nem kedveli egymást.

Erre jellemző példa az a márciusi diplomáciai­ incidens, amely a két ország között lezajlott. A jordán király fia, Husszein bin Abdullah, a trónörökös, aki a jeruzsálemi Al-Aksza-mecsetbe akart látogatni, az izraeli–jordán határon a zsidó hatóságok részéről „zaklatásnak” – feltartóztatták, hosszasan ellenőrizték – volt kitéve, amit igencsak zokon vett. A kelet-jeruzsálemi mecset nemzetközi szerződések által biztosított felügyeletét Jordánia látja el. De a történetnek nincs itt vége. Még a parlamenti választási kampányában Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő le akarta aratni azt a sikert, amelyet az arab országokkal létrejött diplomáciai kapcsolatok jelentenek: március 10-én látogatást szervezett az Egyesült Arab Emírségekbe, hogy példázza a jó viszonyt. A tanácsadói abban bíztak, hogy ez majd életet lehel kifáradó kampányába. Vártak az izraeli kormánygép jordániai átrepülési engedélyének megadására, ami a múltban gyorsan, pár nap alatt megérkezett. Ammán most addig húzta az időt az engedély kiadásával, míg Netanjahunak le kellett mondania az utazását Abu-Dzabiba. Helyette telefonbeszélgetést folytatott Mohamed bin Zájid emírrel.

Az ammáni letartóztatottak közt van egy királyi tanácsadó, Bászim Avadallah, akit a sajtó az „összeesküvés” főkolomposának tart. Ő volt a király gazdasági ügyekben illetékes szakértője, mindig kiállt amellett, hogy Jordániának neo­liberális gazdasági reformokat kellene bevezetnie, nem pedig egy helyben járnia. Ráadásul kettős állampolgár, jordán és szaúdi. Kiváló kapcsolatokat ápol az emírségek vezetőjével, Mohamed bin Zájiddal és a szaúdi trónörökössel, Mohamed bin Szalmánnal. Ez növelheti a gyanút, hogy a külföld sem ellenezte a „puccsot”. Valószínűleg ezeken a találkozókon – amelyeken részt vett Hamza herceg is – az ország aktuális problémáit tekintették át, de a cselekvésig nem jutottak el.

Mert gondokkal tele a padlás. A pandémia itt is földre vitte a gazdaságot. A koronavírus-járvánnyal is meggyűlt a baja a jordán egészségügynek, március elején hét beteg halt meg, mert oxigénhiány állt be egy kórházban, nem tudták ellátni a lélegeztetőgépeket. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, országszerte spontán tüntetések törtek ki a kormány járványkezelési módszerei miatt. Az ellenzék március 24-ére országos megmozdulást szervezett, amelyen kevesen vettek részt, látva a karhatalom erődemonstrációját, arról nem is beszélve, hogy a pandémia miatt Jordániában is tilos bármiféle tüntetés. Az sem volt sikeres, hogy az ellenzék a jordániai „arab tavasz” tizedik évfordulójára tervezte a megmozdulást, amelyen akkor tömegek vettek részt politikai reformokat követelve, de ma már az ilyen jellegű felhívás nem kelt jó visszhangot. Mindenesetre már a tüntetés előtt a jordán hatóságok számos ellenzékit letartóztattak.

A titkosszolgálat, amely tudomást szerzett a készülő „felforgató cselekményekről”, idejében lépett. Abdullah király már többször bizonyította politikai tehetségét az ilyen szorult helyzetekben. Most úgy tűnik, hogy Hamza herceget szabadon hagyja, de szemét nem veszi le róla, míg a herceg közeli együttműködő partnereire és barátaira akár kemény börtönbüntetés várhat. Megjósolhatatlan, hogy milyen reakciókat váltana ki a népből az egykor imádott herceg letartóztatása. A nagy kérdés azonban továbbra is az: a király ki tudja-e vezetni az országot a politikai, gazdasági és a Covid–19 jelentette egészségügyi válságból?