Fémes csend

A metál hangja című dráma bravúros hangi eszköztárral, ítélkezés nélkül mutatja be egy hallássérült dobos jellemfejlődését.

Forrás: Pexels

Nemrég érkezett hazánkba az HBO GO és a Netflix mellett az Amazon Prime, amely szintén saját gyártású filmekkel és sorozatokkal bővíti a házimozi-kínálatot. Az új streamingszolgáltatón érhető el az első játékfilmjét rendező Darius Marder A metál hangja című drámája, amely bravúros hangi eszköztárral, ítélkezés nélkül mutatja be egy hallássérült dobos jellemfejlődését.

Ruben (Riz Ahmed) négy éve gyógyult fel önpusztító drogfüggőségéből. Barátnőjével (Olivia Cooke) együtt mindenét a metálzenére tette fel: duójuk, a Blackgammon dobhártyaszaggató zenét játszik, Ruben azonban azt veszi észre, hogy hallása elképesztő gyorsasággal romlik, és már az alapvető kommunikáció is nehézséget jelent számára. Az egykori heroinistának a komplett egzisztenciáját veszélyezteti a halláskárosodás. Megváltozott élethelyzetével egy siketeket gondozó közösségben próbál megbirkózni.

Ruben lehetne tolószékbe kényszerülő futó, vak festő vagy spontán tériszonyos hegymászó, a tét így is, úgy is a korábbi élet elengedése, a gyász lépcsőfokainak megmászása lenne a tagadástól az alkudozáson át az elfogadásig.

A metál hangja egy kifejezetten visszafogott, ám kőkemény dráma, mely az igazi meglepetést a formanyelvi megoldásaival tartogatja a néző számára. Ritkán emeljük ki egy kis költségvetésű, független filmnél a hangvágást, ám ezúttal döntő szerepet kap a hangokkal és a csenddel való játék: a rendező és Nicolas Becker hangmester (Gravitáció, Érkezés) ugyanis az audiosávot használják arra, hogy a néző számára is átélhetővé tegyék Ruben perspektíváját és azt, ahogyan egy hallását elveszítő ember reagálhat környezetére. A beszéddel, a zörejek érzékelésének változásával, vagy amikor olyan érzésünk támad, mintha víz alól hallgatnánk a körülöttünk zajló eseményeket – az alkotók zseniálisan megfricskázzák a gigaprodukciók drága effektjeit, formabontó megoldásaikat (a film, a forgatókönyv, a férfi fő- és mellékszereplő, valamint a vágás mellett) méltán jelölték Oscar-díjra. A néző azonosul mindazzal, amit hall, a hétköznapi zajok új jelentést nyernek. Ruben lehetőségei zenészként beszűkülnek, belső világa azonban kitágul. Először tragédiaként, majd végül feloldozásként éljük meg a csendet.

A főszereplőt alakító Riz Ahmed mérhetetlen alázattal bújik egy olyan ember bőrébe, akit a sors éppen a számára legfontosabb érzékszervétől foszt meg.

A színész nyolc hónapon át készült a mindössze négyhetes forgatásra: megtanult dobolni és jelnyelven kommunikálni. Ennek az odaadásnak köszönhetően pedig szavak nélkül, a legtöbbször csupán a tekintetével képes hitelesen visszaadni egy olyan embernek a tragédiá­ját, akinek hirtelen kicsúszik a kezéből a kontroll, és bárhogyan is küzdjön ellene, nem tud mit tenni, csupán elfogadni a helyzetét. Az Ahmedet körülvevő gárda színészekből és amatőrökből áll össze, ami hitelességet kölcsönöz egy olyan helynek, ahol az emberek kizárólag jelbeszéddel kommunikálnak egymással. Új környezete pozitív értékrendje összeütközik Ruben dacos tagadásával, aki a történet elején nem csupán érzékvesztése miatt izolált, hanem a külvilág is egy zárt, idegen rendszerré válik számára. Gondolatai a múltba kapaszkodnak, miközben már egy másik világban kell megtalálnia a helyét. A metál hangja terápiás hatású mű, hiszen a lelki béke kereséséről is szól, amelyet akkor is képesek vagyunk megtartani, amikor átgyalogol rajtunk az élet.

Darius Marder első rendezése azonban szerencsére a legkevésbé sem egy díjhajhász giccs, melyben a fogyatékkal élő emberek megmentésre, esetleg szánalomra szorulnak.

Nyomasztó belső utazásra hív, méghozzá úgy, hogy a folyamatot bárki magáénak érezheti. A metál hangja kiemelkedő példája annak, amikor az érzékenyítés szándéka valódi tehetséggel és különleges filmnyelvi megoldásokkal párosul. Az elengedésben rejtőző megváltásról szól, ami ma meglepően időszerű üzenet. Ahmed megtanul a szívével hallani, és végül eljön a pillanat, amikor már nem menekül tovább. Végre csend veszi körül, a néző pedig megkönnyebbül, mert tudja, hogy boldogulni fog.

(A metál hangja – belga–amerikai filmdráma, 121 perc. Rendező: Darius Marder, forgalmazó: Amazon Prime)

Kiemelt kép: Pexels