Rákosi halálra ítélte a falut, a cigányok esélye a futball

Valaha közismert volt a jó minőségű földjeiről Gyulaj, de a kulákperekkel pusztulásra ítélték a tolnai falut, ahová­ Rákosi Mátyás is csak vadászni járt. A cigányok lakta helység iskolájában van olyan osztálytabló, amelyen minden név Orsós. A fiataloknak ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az általa vezetett Felzárkózó ­települések program és a futball ad esélyt, hogy az elszegényedett zsákfalu ne legyen az életük zsákutcája.

2021.03.23. Gyulaj Hátrányos helyzetű gyerekek sportolnak. Máltai Szeretet Szolgálat Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Fotók: Kurucz Árpád

A történetet Lacza Ildikó, a Máltai Szeretetszolgálat áltat üzemeltetett helyi iskola igazgatónője meséli a pálya szélén. „Bravó, Dina! Nyugodtan cselezz! Ha itt nem próbálod meg, akkor hol?” – töri meg a beszélgetést Dani edző bekiabálása. Tíz-tizenhárom éves fiúknak és lányoknak ad utasításokat. Feltűnő, hogy nincs csúnya beszéd, nem hallunk szitkozódást. Ha valami nem sikerül, inkább pacsiznak, és biztatják egymást. Közben ügyesen passzolgatnak a műfüvön. Helyezkednek, nem ész nélkül rontanak rá a labdára, a szervezettség jól látható.

Edző apaszerepben

– Régóta mondogatom, az ilyen falvak a magyar futball kincsesbányái – jegyzi meg Maka István, aki játszott az NB II-ben és a roma válogatottban is. A Máltai Szeretetszolgálat integrációs programjában ő szervezte meg a monori cigányok telepi focicsapatát 2011-ben. Olyan sikeres volt a kezdeményezés, hogy két évvel később megalakult a máltaiak sportegyesülete, s faluról falura vitték a labdát, amelynek segítségével addig nem látott eredményeket értek el a problémásnak tartott fia­taloknál. A módszer Gyulajra is eljutott, ennek köszönhetően áll itt a műfüves pálya a Magyar Labdarúgó-szövetség közreműködésével. A fejlődés immár folytonos, mivel a falu is bekerült a Felzárkózó települések programba.

Háromszáz település, háromszázezer élet

A kormány 2019 februárjában Felzárkózó települések néven átfogó tervet készített a háromszáz leghátrányosabb helyzetű helység megsegítésére. A program irányítását a Magyar Máltai Szeretetszolgálat végzi több más szakmai és segélyszervezettel karöltve. Tevékenységük a gyermekekre fókuszál, hogy ők már ne örököljék szükségszerűen szüleik sorsát, hanem legyen esélyük a jobb életre. A felkarolt településeken összesen több mint 310 ezer ember él, közülük 64 ezer a tizennégy év alatti gyerek, és évente ötezren születnek bele a kilátástalanságba.

– Vannak fiúk, akik bűnöztek, loptak, szipuztak, és a focival tudtuk kirántani őket ebből. Nem élsportolókat képzünk, a játék a szociális munka része – magyarázza Maka István. – Egyszerű eszközökkel tanulnak meg szabályokat, például, hogy a sípszóra reagálniuk kell, vagy hogy felelősséggel tartoznak egymásért. Motivációt kapnak a sporttal. Ha valakinek rosszak a jegyei az iskolában, nem jöhet edzésre. A focival sok mindenre rávehetők, hajlandóak tanulni érte. Az egésznek a lelke a jó edző, aki ha kell, apa helyett apa, barát helyett barát lesz.

4F, a gyulaji törvény

Az edzés nem mindig úgy kezdődik, mint máshol. Ha valakiről kiderül, hogy éhes, mert otthon nem volt mit enni, akkor esznek. Ha valakinek nincs cipője vagy ruhája, adnak neki. Dani edző szeretettel beszél a gyerekekkel, akik úgy néznek rá, mint a bátyjukra. Ő a testnevelő tanár az iskolában, így tisztában van a csapattagok tanulmányi eredményeivel.

– Mindenkit a saját szintjéhez mérünk, nem azt várjuk el, hogy színjelesek legyenek, bár olyan is van köztük – árulja el a 22 éves Martinka Dániel, aki maga is futballozik a közeli Tamásiban, a megyei első osztályban. – Ha valaki ront a jegyein, nem jöhet edzésre, amíg nem javít az iskolában. Ilyenkor maguktól jelentkeznek felelni a tanár néninél. Igaz, Lacika? – fordul az egyik tanítványához.

Lacika helyeselve bólogat, miközben a társaival testvériesen megosztják a cukorkát az edzés végén. Ekkor a gyerekek kört alkotnak a pályán, középen guggol egyikük, és sorolja: „Fegyelem, figyelem, felelősség, futás.” Dani edző elmagyarázza, mit jelent a rituálé: – Tamásiban az edzőmtől hallottam a négy F betűs szóról, amelyek tökéletesen leírják, miről szól a futball. Megtanítottam a srácoknak, és minden edzést így zárunk.

A sportprogram szerves része az oktatásnak, erősíti meg az igazgatónő.

– Legnagyobb büszkeségünk a foci. Önbizalmat ad a gyerekeknek. Csabika csak egy példa a sok közül – mutat rá egy apró termetű fiúra Lacza Ildikó. – Mesemondó versenyen lett országos első helyezett. Volt kiállása, meg tudta mutatni magát, mert szerepelni. Mindez a futballnak is köszönhető.

A bűvös százötven centi

Csabika egyike annak a tíz gyulaji diáknak, akik a cigányok kultúrájának ismeretéből az Országos Általános Iskolai Nemzetiségi Tanulmányi Verseny első öt helyén végeztek az 5-6. és 7-8. osztályosok között egyaránt. Közülük négyen a csapat tagjai. A Máltai SE színeiben igazolt játékosokról van szó, akiket a Bozsik-programban versenyeztetnek.

– Sokan csak a focinak köszönhetően jutnak ki a faluból – veti fel Lacza Ildikó. – A járvány előtt vittük őket a különböző tornákra, minden lehetőséget megragadtunk, hogy lássák, a világ sokkal színesebb Gyulajnál. Azt szeretnénk, hogy legyenek álmaik.

Lacza Ildikó az iskola tornatermét mutatja meg

Ebben sokat segít a futball. A Fehérvár NB I-es csapatának meccsein többször voltak már gyulajiak a játékoskísérők. Ennek feltétele, hogy nem lehetnek magasabbak 150 centiméternél. Felsétálunk a falu fölé magasodó templomdombra, amelynek terebélyes fái tövében randevúztak egykor a helyiek dédszülei. Itt van a szépen felújított iskola, amelynek könyvtárában egy polcra húzott vonal jelöli a 150 centit. Idejárnak a diákok ellenőrizni, kiből lehet játékoskísérő. Aki túlnőtt a célon, az sem marad ki az élményből, a Fehérvár negyvenfős buszt szokott küldeni, amely mindig megtelik, olykor még a szülők is felférnek.

A Facebook a sikermérő

– Ha a gyerekek írnak mondjuk egy 68 százalékos dolgozatot, azt a szülők nem tudják értékelni, mert nem kézzelfogható. Viszont ha nyer a focicsapat, vagy eljutnak egy Fehérvár-meccs­re, az egyértelmű siker – szemlélteti az igazgatónő. – Arról lehet posztolni a Facebookon és az Instagramon. Ez a büszkeség fokmérője.

A gyerekek pedig álmodoznak. A balhátvéd, Baboska az edzés után otthon vár ránk. A faluban látottakhoz képest takaros házhoz érünk. Két megkötött kutya, Gyilkos és Hentes ugatása közepette az édesanya üdvözöl minket, aki az iskolában dolgozik takarítónőként. Baboska bent egy fotelben ül, és a falra függesztett tévén egy koreai srácot néz, ahogyan futballozik. A hetedikes fiú jó tanuló, jellemzően négyesei, ötösei vannak. Amikor megkérdezzük, mi a célja a focival, határozottan vágja rá: – A legjobb akarok lenni Magyarországon és azon túl.

Baboskának jobb esélyei vannak, mint a szülei generációjának

Ez a mondat maga a siker. Lívia, az anyuka is örül az edzéseknek, mint mondja, ha nem lennének, csak csavarognának a gyerekek. Így viszont ambícióik vannak, és a végén szerezhetnek legalább egy szakmát, amellyel többre vihetik a szüleiknél. – A foci csak eszköz, a kiút a tanulás – hangsúlyozza Baboskáék szoba-konyhás házában Maka István, akinek nagy tapasztalata van a cigányok felzárkóztatásában.

Amikor jöttünk, úgy éreztük, mintha a semmibe vezetne a 65-ösről leágazó mellékút. A keskeny aszfaltcsapás évtizedekig végtelennek tűnt a helyieknek, s elválasztotta a falut a világtól. Amikor hazaindulunk, már azt látjuk, hogy ugyanaz a nyolc kilométer a futballnak, a tanulásnak és az áldozatos munkának köszönhetően mindinkább járhatóvá válik a gyulajiaknak.

Ítélkezni könnyű, változtatni nehéz.