Jézus nem volt sem szőke, sem kék szemű, Jézus fekete férfi volt, állította 1993-ban az African Wild Flower (Afrikai Vadvirág) szervezet „vizuális kihívást” intézve a sztereotípiák ellen. Olyan pólókat kezdett el forgalmazni, amelyekre jól látható betűkkel nyomtatta rá, milyen volt valójában Jézus. A kollektíva nem keltett nagy feltűnést, csupán néhány szóvivőjük nyilatkozott időnként. Ilyenkor jövőbe látó gondolatokat fogalmaztak meg, többek között ezt: „Trikóink vitára ösztönöznek majd sokakat, és ez csakis egészséges lehet.”
Vita ugyan lett belőle, sőt emberi életeket követelő utcai verekedés is, tehát egészségesnek épp nem nevezhető eredmény született, de az is csak egy évtizeddel később. Napjainkban már egy másik felvetés igyekszik botrányt kavarni.
A legújabb haladó álláspont szerint Jézus lehet, hogy fekete volt, de férfi biztosan nem. Inkább nemtelennek kellene tekinteni, mint az atyját.
Bár felháborító, amit hallunk, bizonyos körökben dogmatikailag mindig is illőbb volt Jézusban nem nélküli lényt látni, mivel a testiség, a matéria sokáig a bukás, a bűn eszközének számított.
A Kelet máig nem tud mit kezdeni a Nyugat férfias Jézusával. P. C. Mozoomdar hindu reformer ezt így fogalmazta meg 1940-ben: „Ahol Krisztust csak a férfias tökéletességekkel azonosítják, ott a vallás éles, elvont és harcias jelleget ölt.” Ebben az értelmezésben a kereszténység és a militarizmus összefügg, jóllehet Jézus „férfiségének” problematikája azonnal zsákutcába jut, mihelyt a szexualitással azonosítják. A két szélsőségesség kiüti egymást. Az egyik házasembert farag belőle, a másik a szexualitás megvetőjét, aszkétát lát benne.
Akik az istenfiú nemtelensége mellett kardoskodnak, Máté evangéliumára (19,11–12) hivatkoznak. Ennek szövegkörnyezetéből emelik ki: „Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.” Csakhogy a hivatkozás hitelességét több teológus is megkérdőjelezte, másfelől önmagában értelmezhetetlen.
Fotó: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre
Mindez akkor kerül szóba, amikor Jézus elhagyja Galileát, és Júdea határába megy, a Jordánon túlra, ahová sokan követik. Itt kérdezik meg tőle a farizeusok, szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét bármilyen okból. Jézus erre így válaszol: „Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket?”, majd visszautal a Teremtés könyvére, amelyben az olvasható, hogy az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. (Ter 2,24). Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza, mondja Jézus, és ezzel önnön hovatartozásával kapcsolatban is eloszlat minden mai kételyt. Mert ha Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, akkor a saját képére formált fia sem jelenthet ez alól kivételt.
Jézus férfiasságának védelmére sok minden mást is fel lehetne hozni, amennyiben erre szükség lenne, és nem tűnne viccesnek már maga a felvetés is, amely a kiválasztottat, a keresztény ember példaképét eunuchnak képzeli, és úgy véli, csak ily módon lehet szelíd, jóságos, emberséges.
