Keret

A koronavírus okozta, több mint egy éve tartó elszigetelődés a felnőttekre is erős hatással van, míg a gyerekek és kamaszok életére súlyos bélyeget nyomhat. Nem találkozhatnak barátaikkal, szüleikkel összezárva nem tehetik meg az önállósodás első lépéseit, emellett komoly szövődményekkel, sőt halálesetekkel is találkoznak – így a gyász feldolgozása lelki teher számukra is. Vajon megfelelő idő távlatából nemzedéki élményként tekintenek vissza erre az időszakra?

Tanóra koronavírus-járvány idején egy thaiföldi iskolában. Hátrányos fejlődés Fotó: Athit Perawongmetha Forrás: Reuters

A Hamburg–eppendorfi Egyetemi Klinika februári kutatása szerint minden harmadik német fiatal mentális problémáktól szenved a pandémia miatt. A járvány előtt tíz gyerekből mindössze három érezte úgy, hogy romlik az életminősége, a korlátozások bevezetése óta azonban a szám több mint kétszeresére nőtt. Ma már tízből hét gyerek gondolja így. Növekednek a szorongásos tünetek, egyre több a depressziós és pszichoszomatikus panasz is, mint amilyen a fej- vagy hasfájás.

Globális felmérések mutatják, hogy a gyerekek fele érezte úgy, kevesebbet tudott beszélni a kortársaival a járvány első hullámában, és sokuk számára a bezártság alatt a legrosszabb a barátok hiánya volt. Egyre több gyerek és fiatal magányos, ami jó egy év távlatában valódi kockázatot jelent a mentális egészségre. A szakemberek úgy vélik, hogy azok a gyerekek, akik elszigeteltnek érzik magukat, háromszor akkora eséllyel válnak a jövőben depresszióssá. Ez elsősorban a magányérzet hosszától függ. Mivel a kiszámíthatóság és a biztos információk a fiatalok gondolkodásának fontos építőelemei, ezért rendkívül rosszul viselik, hogy a világjárvány megmutatta, mennyire bizonytalan világban élnek, és hogy a rövid, de még a hosszú távú terveik is pillanatok alatt semmivé lehetnek. Néhány évvel ezelőtt az egyetemről való kibukás vagy az első szerelem elvesztése volt a legrosszabb dolog, amit egy kamasz elképzelt, a mostani gimnazisták viszont szeretteik egészségéért, sőt a saját életükért is kénytelenek aggódni.

Varga Zsuzsa gyermekpszichológus, a pedagógiai szakszolgálat munkatársa úgy véli, a vírushelyzet mindezek okán alapvető rossz hatással van a gyerekekre és a tinédzserekre. A serdülők szociális elszigeteltsége hátrányosan hat fejlődésükre, hiszen a serdülőkorban kifejezetten fontos, hogy megtanuljanak kortársaikkal kapcsolatot teremteni és alkalmazkodni hozzájuk. Ez az önállósodás, az autonóm határok felfedezésének időszaka, amely most a szülőkkel való összezártság miatt sérül. A szülők és a gyerekek egész nap együtt vannak, ami sok konfliktussal jár, és ezt nem minden család kezeli megfelelően. Ráadásul egyre több családban fordulnak elő tragikus esetek, amelyek mind gyakrabban az öngyilkos gondolatok felé hatnak.

Egy harminc éve pályán lévő mestertanár szerint ezen csak úgy lehet segíteni, ha a tanár nagyon figyel minden gyerekre, és külön foglalkozik a rászorulókkal. Ezt meg lehet tenni telefonon, online formában, ám a bizalmi kapcsolat csak személyesen alakítható ki. Tehát azok az oktatók, akik az elmúlt évben találkoztak először a diákokkal, és eddig csak online órájuk volt, nem tudtak olyan kapcsolatba kerülni a fiatalokkal, hogy az online oktatás keretében figyelni tudják lelkiállapotukat.

Tanóra koronavírus-járvány idején egy thaiföldi iskolában. Hátrányos fejlődés
Fotó: Reuters

– Várom, hogy ismét iskolába mehessek – meséli az érettségire készülő Kollár András. – Így több programot tudunk majd szervezni a barátaimmal, másrészt vissza fogom kapni az időérzékemet. A tanulós és a pihenős napok ugyanis az elmúlt egy évben nagyon összemosódtak, és pozitívan hatna rám, ha némileg rendeződne az élet.

Bárány Edit középiskolai tanár és Szűts Zoltán digitálispedagógia-kutató is úgy látja, hogy a diákok kisiskolástól az egyetemi szintig szeretnének már visszatérni az iskolapadba. Átértékelődött a tanintézmények szerepe, már nem a kötelezettség forrását jelentik, hanem lehetőséget a társas kapcsolatok megélésére. Ráadásul a fiatalok életébe az iskolai kötöttségek rendszert hoznak, amely az online világban kevésbé van jelen. A klasszikus nevelésben nem volt kérdés, hogy a gyerekek meghatározott időbeosztás szerint nőjenek fel, a modern nevelési eszközök szerint azonban a túlzott szabályok közé szorítás negatívan hat a gyerekek lelkére, ezért sok szülő nem alkalmaz korlátokat, amelyek hiá­nya a pandémia normálistól eltérő élethelyzetében visszaüt. Így okozta például a fiatalok életéből eltűnő csengetési rend életük felborulását.

Az eseményeknek való kiszolgáltatottság hatással van a kamaszok alapvető szükségletére, az énhatékonyság érzésére. Felmérések szerint háromból két fiatal úgy érzi, mintha megállt volna az életük tavaly márciusban, és jelentősen nőtt azok aránya, akik úgy gondolják, hogy elvesztették a kontrollt az életük felett. Felnőttnek és gyereknek is szüksége van arra, hogy érezze: befolyással van életére és környezetére, ez táplálja a motivációt, összefügg az önbizalommal és a nehézségek megélésével.

Nem csak a hiány

– A rutin nagyon fontos a család életében. Családi kupaktanácson kell kialakítani a napi rutint, ami kapaszkodót ad ebben az időszakban a közösség összes tagjának. Mindenki ismeri a feladatait, és hogy mely időtöltések pihentetőek, feltöltőek akár együtt, akár külön. Az összefolyó hétköznapokban a napi rutinok és a közös­ időtöltés strukturálása segíti a családokat – húzza alá Varga Zsuzsa gyermekpszichológus, aki szerint meg kell próbálni kiaknázni az elérhető lehetőségeket, és nem a hiányokra figyelni folyamatosan. A pozitívumokra összpontosítva nem szabad megtorpanni ebben az időszakban sem, hanem ki kell találni, mi az, amivel fejlődhetünk.

Aki korábban is ismerte az időmenedzsment fogalmát, az most is profitálhat az otthon oktatásból. 12–15 éves tinédzserek szerint határozott előnye a jelenlegi rendszernek, hogy felnőttebb módon kezelik őket a tanárok, így jobban tudnak az idejükkel gazdálkodni, illetve koncentráltabban foglalkozhatnak a tanulással, mert az órán nem zavarják egymást. Óriási előny, hogy nem kell naponta órákat utazni, így már délután nekiállhatnak a házi feladatoknak, és szabad marad az estéjük. Több jutalmat kapnak a szorgalomra, mint az iskolában, és több idő van az önálló projektekre az utazás megspó­rolásának köszönhetően. Ráadásul mivel inkább a házi feladatokra kapnak jegyet, az átlagok is jobbak, amitől sikerélményük van, és ez segít a pszichés nehézségek feldolgozásában. Szűts Zoltán is tapasztalja, hogy a levelezős hallgatók is kifejezetten örülnek, hogy megspórol­ható az utazás, ami mind időben, mind pénzben segíti a tanulmányokat. Az egyetemen ráadásul nem különlegesség az önálló munka, így a hallgatók tudják kezelni a helyzet adta kihívásokat.

A szakértők egyetértenek abban, hogy az első hullámban még döcögő technológia mára helyére került, és aki akar tanulni, az online is ugyanúgy tud, mint személyesen. Varga Zsuzsa szerint egy évvel ezelőtt számos oktatási intézmény csak a kiadott gyakorlatokra figyelt, és a diákokra hagyta, hogyan osszák be feladataikat. Mára gyakorlottabb az online oktatás, rendben folynak az órák. Bárány Edit azt látja problémának, hogy azokat a diákokat, akik nem akarnak részt venni az online órákon, szinte lehetetlen utolérni, sokszor még a társaik sem tudnak róluk, nem reagálnak sem a közösségi médiában, sem a hivatalos rendszereken keresztül. Személyes oktatás esetén könnyebb az ilyen diákokat rendszerben tartani. Kollár András diák szerint aki eddig nem tanult, az még jobban elcsúszik a tananyaggal, mivel „könnyű elfeledkezni az iskoláról az ember saját otthonában, amelyet általában a pihenéshez, lazításhoz köt”.

Érdekes továbbá, hogy mivel nem kell helyben az iskolában ülni, egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki inkább dolgozik az online oktatás helyett.

Nyílik az olló

Szűts Zoltán úgy véli, a személyes oktatás annyiban segít, hogy az iskolaigazgató könnyebben biztosít bizonyos sztenderdet, amely minden óra színvonalát jellemzi. A digitális oktatás ugyanis kinyitja az ollót a tehetséges, lelkes és digitális képességekkel rendelkező tanárok, illetve a nem elhivatott vagy rossz digitális felkészültséggel rendelkező pedagógusok között. Kilencven százalékban igaz, hogy a személyesen jól oktató tanárok online is élvezetes előadásokat tartanak, ráadásul mivel a digitális lehetőségek teljes tárháza kézközelben van, akár interaktívabbá is tehetik az órákat. Akik azonban nem értenek megfelelően a számítógéphez, akkor sem tudják átadni megfelelő módon a tudást, ha egyébként jó tanárnak számítanak.

A jó és rossz órák váltakozása nehézséget jelent a fiataloknak. Egy rossz óra kiölheti a motivációt a gyerekekből, a technikai nehézségek pedig további lelki terhelést jelenthetnek. A Z generáció tagjai ugyanis hiába digitális bennszülöttek, a technikai bizonytalanság az ő életüket is megnehezíti. Ha például a belépési nehézségek miatt egy tanóra tíz perccel később kezdődik, az sok esetben megakadályozza annak rendes megtartását, és ez negatívan befolyásolja a gyerekek lelkivilágát.

Fontos tehát, hogy a gyerekek mit látnak szüleiken. Ha a szülő képes kezelni a saját érzelmeit, amelyet adott nehéz helyzet okoz, az a gyerekre is jó hatással van. Egyrészt nem terheli a szülő idegessége, másrészt látja a pozitív mintát, hogyan kezelheti megfelelően saját problémáit. Ha azonban a szülő jobban elengedi a gyeplőt, az fokozottan hat a gyerekre is, felnagyítva a rossz érzéseket. Nagyon nehéz jelenleg a gyerekes családoknak, a kihívásokat pedig eltérő készségekkel kezelik – ráadásul hiába van otthon a család, ha nem töltenek együtt minőségi időt, hiszen a szülőknek dolgozniuk kell otthonról: anya és apa valójában nincs ott maximális figyelemmel.

Katonák fertőtlenítik a soroksári Török Flóris Általános Iskolát 2020 őszén. Új dimenziók
Fotó: Havran Zoltán

Szülők panaszkodnak, hogy gyerekeiket nem tudják felállítani a számítógép elől, mivel az órák közti szünetben az online térben kezdenek el játszani osztálytársaikkal, hogy így éljék ki társas igényeiket. Ez rövid távon segít a pszichés problémák elkendőzésében, de hosszú távon a függőséget jelzi előre. Szűts Zoltán szerint elég csak megnézni, mi történik, ha egy gyerek ­kezéből a szülő a könyvet veszi ki, vagy ha felállítja a számítógép elől. Utóbbi esetben bizonyos idő után jelentkezni fognak az elvonási tünetek.

– A digitális eszközöktől való függőség nagy veszélye a mostani időszaknak. Mi, pszichológusok azt látjuk, hogy elharapózhatnak az ilyen típusú függőségek, hiszen minden az interneten keresztül zajlik. A pozitív hatások, mint a barátokkal való kapcsolattartás is itt érik a gyerekeket. Ezért ha van bennük hajlam arra, hogy beszippantsa őket az online világ, akkor most minden lehetőségük megvan erre – magyarázza Varga Zsuzsa.

Ugyanakkor a digitális Z generáció sok tagjának hiányzik a fizikai kontaktus: hiába népszerűek a különféle videócsetes programok, meglepően sok fiatalnak még pótlékként sem működik a virtuális együttlét, üresnek tartják azt. A streamingszolgáltatók, az e-book-megosztó cégek vagy az online szabadulószobák ugyanakkor megpróbálnak új alternatívákat nyújtani a fiataloknak, akik azonban úgy vélik, nem igaz a tanács, hogy mivel idejük, mint a tenger, bármikor új hobbit kezdhetnek, hiszen krízisek idején az első lelkesedési hullám lecsendesedésével nehéz új dolgokba kezdeni. További probléma, hogy a tizenévesek számára identitásválságot jelenthet, hogy nem járhatnak különórákra, nem gyakorolhatják megszokott kedvteléseiket. Nincs fociedzés, kézműves szakkör, táncóra vagy vallási közösségi élmény, elmaradnak a bulik, osztálykirándulások, amelyekből impulzusokat és visszacsatolást kaphatnának.

Láthatatlan arcok

– Biztos vagyok abban, hogy generációs élmény marad ez az időszak. Mindenkinek lesz emléke arról, hogyan töltötte el ezt a nagyon furcsa, eddigi gyakorlatoktól eltérő helyzetet. Új feladatok elé nézünk – véli Varga Zsuzsa. A szakember saját négyéves gyerekén is látja a változást, aki számára már természetes, hogy maszkban vannak a felnőttek, és nem látja az arcukat. Már a kisiskolás és óvodás gyerekek is meg tudják fogalmazni, hogy hiányoznak nekik a barátaik.

Az iskolák újranyitásával hamarosan kiderülhet, hogyan tudnak alkalmazkodni a gyerekek, hiszen újra lesz lehetőség a személyes kapcsolatok ápolására. A gyermekpszichológus nem gondolja, hogy a szociális képességek a feledés homályába vesznek, inkább a függőségből nehéz lesz visszatérni a való világba. Szűts Zoltán figyelmeztet, a digitális függőség legnagyobb veszélye, hogy az offline világ már nem lesz ugyanolyan vonzó.

Reményre adhat okot, hogy a szakemberek tapasztalatai szerint a családok mernek segítséget kérni, a járványgörbe csillapodásával és az oltások egyre nagyobb mértékével pedig a tinédzserek egyik legfontosabb félelme, a családi tragédiák réme is lassan elhárul. És akkor végre nemcsak barátaikkal, de régen látott rokonaikkal is találkozhatnak, ami végképp meggyőzheti őket az „offline világ”, azaz a valóság értékeiről.