Ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni, hogy a németben a XVI. század végére a korábbi -en és -el szóvégek szótagképző -n és -l mássalhangzókká redukálódtak. A magyarba átkerült (jövevény)szavak végén a -ni és a -li végződés i magánhangzója azért társult az n és l hanghoz, mert a magyarban nincsenek szótagképző mássalhangzók, és csak e magánhangzók segítségével lehetett a német szavak szótagszerkezetét visszaadni, azaz a szóvégi mássalhangzó-torlódást elkerülni, például: cetli, dózni, fecni, hecsedli, kugli, nudli, sámli stb.
Egy szó, mint száz, ez alapján nem csoda, hogy a nyelvtörő nevek esetében is megjelenhet az ejtéskönnyítő hang.
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pexels)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!