Mbappé a Lidlben

Anyanyelvünk – Nehézséget okoz a kiejtésben, ha ugyanott képzett hangok kerültek egymás mellé.

Azt nem tudom megmondani, hogy Kylian Mbappé Lottin világbajnok francia válogatott labdarúgó jár-e a Lidlbe vásárolni, azonban azt bizton állíthatom, hogy a Mbappé a Lidlben szószerkezet egy magyar anyanyelvű számára igen nehezen ejthető ki. Lássuk, hogy miért!

A nyelvek eltérnek a tekintetben, hogy miként építik fel a szavakat, milyen a beszédhangok sorozata, azaz a hangépítés.

A finnugor nyelvek nemigen tűrik meg a szó elején a mássalhangzó-torlódást,

leginkább a magyar, legkevésbé pedig a vogul és az osztják fogadja be az idegen átvételekben a torlódó mássalhangzókat. A japán szinte csak mássalhangzók és magánhangzók egymásmellettiségét engedi meg, ezért ha a japán nyelvbe olyan idegen szó kerül be, amelyik mássalhangzó-kapcsolatot tartalmaz, a maga képére formálja. Így lett a club hangsorból a japánban kurubu. Ezzel szemben a zmrzlina (fagylalt) szó jól illusztrálja, hogy

a cseh nyelv kedveli a mássalhangzó-torlódást.

A honfoglalást követően sok olyan szó került a magyarba (elsősorban a szláv nyelvekből, majd a latinból és a németből), amely a szó elején mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazott. Ennek megszüntetésére a torlódás elé ejtéskönnyítő magánhangzó került. Például a szláv dvoru szóból udvar, a latin scholából iskola, a német Stormból a magyarban ostrom lett. A torlódás feloldásának másik módja, hogy ha a torlódó mássalhangzók a szó belsejében szerepeltek, akkor közéjük egy magánhangzó, úgynevezett bontóhang került. Például a szláv brat szó barát alakban nyert polgárjogot, a latin planta palánta formában.

A Mbappé és a Lidl név azért okoz nehézséget a kiejtésben, mert ugyanazon a helyen képzett hangok kerültek egymás mellé,

ráadásul ezek közül az egyik zárhang, tehát a szervpár által állított akadályt kell a levegő áramlásával felpattintani. Ezért nehéz az m és a b, valamint a d és az l egymás után történő kiejtése. Így nem csoda, hogy sokan Lidlinek ejtik, ugyanúgy, mint a kirakójátékot, a puzzle-t pazlinak.

A Magyar nyelvhasználati szótár a mássalhangzó-torlódásos tulajdonnevek ejtése címszóban taglalja a kiejtési problémát. „Két vagy több mássalhangzó találkozásakor az ejtés könnyítése céljából rendszerint egy fél magánhangzót iktatunk be. Nem igényes a mássalhangzó-torlódások teljes értékű magánhangzóval (többnyire i-vel) való feloldása: pl. Rippl-Rónai [ripli-rónai, rippöl-rónai], ez inkább nyelvjárási sajátosság. Ilyen szavakban erősebb, nyomatékosabb, szótagalkotó l hangot ejtünk. A magyarban a mássalhangzó nem szótagalkotó, ezekben az idegen eredetű tulajdonnevekben mégis ez ajánlható igényes ejtésformaként. Az l kihagyása pongyola, hibás formát okoz: Mádl Ferenc [Mád Ferenc] vagy hasonulással [mátferenc], illetve Gógl Árpád [Góg Árpád]. Néhány további név: Gungl, Disztl, Bartl, Kreml; kerülendő a [gunglö, disztlö, bartlö, kremlö].” Természetesen azt ki kell hangsúlyoznunk, hogy

a nyelvtörő nevek hangkönnyítő betoldásával való ejtése nem tekinthető főbenjáró hibának, jómagam esetenként a Lidlibe megyek.

Ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni, hogy a németben a XVI. század végére a korábbi -en és -el szóvégek szótagképző -n és -l mássalhangzókká redukálódtak. A magyarba átkerült (jövevény)szavak végén a -ni és a -li végződés i magánhangzója azért társult az n és l hanghoz, mert a magyarban nincsenek szótagképző mássalhangzók, és csak e magánhangzók segítségével lehetett a német szavak szótagszerkezetét visszaadni, azaz a szóvégi mássalhangzó-torlódást elkerülni, például: cetli, dózni, fecni, hecsedli, kugli, nudli, sámli stb.

Egy szó, mint száz, ez alapján nem csoda, hogy a nyelvtörő nevek esetében is megjelenhet az ejtéskönnyítő hang.

(A borítókép illusztráció. Fotó: Pexels)