Egy nap levelet kaptak Nagyapától, aki „mielőtt elindul a nagy útra”, szeretné látni őket, megbizonyosodni arról, hogy a rokonai akkor is rendben lesznek, ha ő már csak a távoli országból tud vigyázni rájuk. A kissé furcsa család felkerekedik, és nekivág a „feledhetetlen” utazásnak. Luca szemén keresztül ismerjük meg az utat Nagyváradon, a Király-hágón, Kolozsváron át a Küküllő menti házig, ahol a díszbe öltözött Nagyapa vár rájuk. Az indiántollas törzsfőnöknek addigra elfogytak a feladatai. Most már Lucán a sor, hogy tovább mesélje a történeteket.
A regényt fiataloknak és gyermeklelkű felnőtteknek ajánlom, olyanoknak, mint Luca, akik még mindig hisznek a mesékben, és szívesen adják tovább őket. Valószínűleg közéjük tartozik Toczauer Júlia is, akinek gyerekkora óta két hobbija van: az írás és a fotózás. Ha ír, képekben álmodik, ha fotókat készít, történetként látja az eseményeket.
(Virginia Sol: Az utolsó mesemondó. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2020. 136 oldal. Ármegjelölés nélkül)
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pexels)
