Ördög a szigeten

Az 1990-es évekhez hasonló gazdasági válság napjait éli Kuba, amikor a korábbi támogató, a Szovjetunió eltűnt a történelem színpadáról. A kommunista rezsim szempontjából a 2021-es év vízválasztó lesz, és nemcsak azért, mert a jövő heti pártkongresszuson távozik a hatalomból Raúl Castro, hanem mert átfogó reformokat kell elfogadni. Eközben a lakosságban egyre nő az elégedetlenség.

Németországból érkező turistákat fogadnak táncosok a varaderói repülőtéren a Covid-járvány idején Fotó: Alexandre Meneghini Forrás: Reuters

Reggel hat órakor Havannában elkezdenek lekászálódni a terebélyes fákról az emberek. Már aki kibírja ilyen kényelmetlen helyzetben a 21 órakor kezdődő, kilencórás kijárási tilalmat, amelyet itt is a pandémia miatt vezettek be. De hát miért kellett az eltökélt férfiaknak a fákon bóbiskolniuk? Az élelmiszerboltok környékén alakulnak ki az ilyen helyzetek, a fáról érkező emberek így biztosítják maguknak az előkelő helyet a nyitás után pár perc alatt kialakuló sorban. Ezzel az ugyancsak embert próbáló trükkel elkerülik azt, hogy kijárási tilalom alatt a rendőrség kiszúrja őket a lombok közt.

Gyakorlatilag mindegy, hogy aznap milyen áruhoz fér hozzá a havannai, ha nincs szüksége rá, majd elcseréli olyan élelmiszerre, amilyen neki kell. Így válik a máshol egyszerű termék a cserekereskedelem valutájává.

Csak a bennfentesek tudják, hogy másnap mi kerül a pultra az adott üzletben. Ha szerencsés vagy, akkor csirkehúshoz jutottál hozzá, ha megfogtad az isten lábát, kubai rummal térhetsz haza. Van úgy, hogy négy-hat óra várakozás után épp előtted fogy el a termék. Ilyenkor a sorban állók ugyancsak felemelik a hangjukat, a vezetők rokonai is szóba kerülnek… Elvileg milicistáknak kellene biztosítaniuk a sor rendjét, ha ők nem bírnak a tömeggel, akkor rendőrt hívnak, de jöhet ide bárki, a kubaiak előtt immár nincs tekintélye. Megváltozott a társadalom tűrőképessége, most távoznak az élők sorából, akik hajdanán tevékenyen részt vettek a forradalmi harcokban. A többieknek az már csak egy szép mese.

Havanna egy hatalmas sor. Az élelmiszerhiány már tavaly is gondot okozott, de az idén tetőzött. A 11 milliós Kuba még pár szövetségesének is el van adósodva, ezért minden, amire külföldön vevőt talál, megy kifelé, hogy valamiből törleszteni tudja az adóssága – 18 milliárd dollár – kamatait. A szocialista rendszer 62 éve alatt nem tudtak működő mezőgazdaságot létrehozni, ugyanis a karib-tengeri szigetország élelmiszer-szükségletéből csupán 15 százalék hazai. Ilyen arányokkal bármelyik országban, ha az nem egy olajmonarchia, ellátási gondok keletkeznek. Visszatért az alapvető élelmiszerek jegyrendszere. Castróék a kezdetek kezdetén, a 60-as években tízmillió tonna cukortermelést tűztek ki célul. Tavaly alig haladta meg az egymillió tonnát a cukorágazat teljesítménye. Ráadásul a tartományok közti áruszállítás is tilos a koronavírus-járvány miatt.

A hiány hiányt szül, virágzik a feketepiac. Az árak az egekben, amihez hozzájárult a politikai vezetés január elsejei rendelete, amely egységesítette az országban addig érvényben lévő két valutát, a kubai pesót (CUP) és a kubai konvertibilis pesót (CUC), vagy ahogyan a lakosság nevezi, a „kukit”.

Ennek értelmében megszűnt a konvertibilis peso, az egységes árfolyam: egy dollár 24 kubai pesót ér. Az egyszerű kubaiak viszont semmilyen ellentételezést sem kaptak a fizetésükben. Még azok a gazdasági szakértők is, akik pártolták a valutaegységesítést, mondván, hosszabb távon ennek előnyeit is élvezheti a lakosság, elhibázottnak tartják a bevezetés időpontját. Most már a korábban külföldi valutáért áruló boltok előtt is sorok kígyóznak, bár többnyire megfizethetetlen az ott forgalmazott termékek ára.

Valuta az országban nincs, hiszen az idegenforgalom gyakorlatilag megszűnt, illetve csak azok jutnak hozzá, akik külföldről hazautalásként kapják.

De mi van a magánszektorral, amelynek engedélyezése jó pár éve nagy hír volt Kubában? Jelenleg hatszázezren dolgoznak a magánszférában, ami a kubai aktív lakosság 13 százaléka – büszkélkedett a Juventud Rebelde, a Lázadó Ifjúság nevű lap. Ezen vállalkozások zöme kötődik a turizmushoz – magánéttermek, bisztrók, taxisok, csecsebecséket árusító kisboltok tulajdonosai –, de jelenleg nekik sincs semmi forgalmuk. Látva az egyre csak tornyosuló bajt a Kubai Kommunista Párt április 11-én kezdődő kongresszusa várhatóan jelentős döntéseket fog hozni. A kiszivárgott értesülések szerint az első látványos határozat az lesz, hogy önként lemond első titkári tisztségéről a kilencvenedik életévéhez közeledő Raúl Castro, aki bátyja, Fidel Castro 2016-os halála után megtartotta a hatalmat. Az öreg kommunista az utóbbi időben csak nagyon ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt, de azért a hatalom szálait a kezében tartotta. Utódja a hatvanesztendős Miguel Díaz-Canel lesz, akinek az államfői megbízást már 2018-ban átadta. A „fiatalabb nemzedéken” továbbra is a hadsereg castróista vezetői tartják rajta a szemüket, nehogy „eltévedjenek”.

Azért ők is látják, hogy a gazdasággal valamit tenni kell.

A tavalyi visszaesés mértéke meghaladta a 11 százalékot, ennél rosszabb eredményt a kubai gazdaság csak 1994-ben produkált, a szovjetek összeomlásával majd 15 százalékot esett ez a mutató.

Az eddig magánvállalkozásoknak engedélyezett szakmák számát 127-ről kétezerre bővítik. Csupán 124 szakmában tiltják a privát munkát: ezek olyanok, mint a védelem területe, az oktatás (itt is vannak kivételek, például a nyelv- és a zenetanítás), az egészségügy és az újságírás, nyomtatás, valamint különböző művészeti tevékenységek. Változtatnak a befektetési szabályokon is, ezentúl nem lesz kötelező a külföldi cégnek kubai vállalattal közös vállalkozást létrehozni. A pártban eldőlt az a vita, hogy a kínai vagy a vietnami modellt kell-e Kubának követnie. Kína hatalmas ország, megoldásai nem mindenben felelnek meg Kubának, ezért előnyben részesítik a vietnami utat. Hanoi ugyanazt a szocialista ideo­lógiát vallja, mint Havanna, mégis látványos sikereket ér el a „szocialista piacgazdaság terén”. Ez megfelelne nekünk is – ez a kubai vezetés véleménye.

Németországból érkező turistákat fogadnak táncosok a varaderói repülőtéren a Covid-járvány idején
Fotó: Reuters

A pártkongresszus egyik kiemelt témája lesz a „politikai-ideo­lógiai felforgatás” ügye. Kubában 2018-ban engedélyezték a szabad hozzáférést az internethez. Az „ördög” betette a lábát a szigetre. A kubai kommunisták az új tájékozódás lehetőségével olyan területre tévedtek, ahol az eddigi „harci tapasztalataikra” nem támaszkodhatnak. Novemberben a kulturális minisztérium előtt háromszáz művész tüntetett a szabad véleménynyilvánítás jogáért. Ugyanakkor nincs sem a kommunista pártban, sem a széttöredezett, szervezetlen ellenzék soraiban olyan karizmatikus személy, aki hitelesen tudna fellépni a változásokért.

Havannában is nagy volt az öröm Joe Biden megválasztásakor, az új amerikai államfőtől várják azt, hogy majd folytatja Obama elnök 2014 és 2016 között megkezdett kubai enyhülési politikáját. Trump ezt lenullázta. Az már biztos, hogy Biden külpolitikájának sem elsőrangú kérdése Kuba, eddig egyet sem függesztett fel az elődje által meghozott 280 szankcióból. Ezekből is a leginkább húsba vágó az Amerikában élő kubai származásúak dollár-hazautalásának meggátolása.

„A bevásárlóutamról két csirkével és egy karton sörrel tértem haza – mesélte egy fia­tal havannai egy nyugati lapnak. – Boldogan megettük a családommal. Aztán felébredtem. Csak álom volt az egész.”