Tárt karok

Izrael részéről a jövőben még több olyan szabotázsakcióra kell számítani, amilyet két hete követtek el Irán natanzi atomlétesítményében. Bármiféle eszközzel meg kell akadályozni, hogy Teherán atomfegyverhez jusson, mert annak mi leszünk az áldozatai – ez a zsidó állam álláspontja. Mi lesz, ha az árnyékháborúban kifogynak az ilyen „békés” eszközökből?

TEHRAN, IRAN - NOVEMBER 09: The graffiti on the walls of the former Tehran Embassy building in the capital city of Tehran is seen on November 09, 2020 in Tehran, Iran. The people in Iran seem hopeful that Joe Biden, who won the U.S. Presidential election, lifts the sanctions and that the economy will regain mobility. Iranian people, who have had a difficult times for 2,5 years after Donald Trump left the nuclear deal on May 8, 2018 and imposed sanctions on Tehran on August 7, expect Biden, who won the U.S. elections, to lift the embargoes. (Photo by Fatemeh Bahrami/Anadolu Agency via Getty Images) Fotó: Anadolu Agency

Graffiti Teheránban az egykori amerikai követség épületén. Nincs miről tárgyalni? Fotó: Getty Images

Az április 7-én újraindult bécsi tárgyaláshoz Irán is másként viszonyul. A Teheránból jövő első értékelések lehangolóak. „A tárgyaláson tett javaslatok jobbára arrogánsak, megalázók és figyelemre sem méltók” – ez volt a véleménye Ali Hamenei ajatollahnak, Irán első számú vezetőjének a kezdetekről. Az amerikaiak ugyanis azzal a követeléssel álltak elő, hogy vitassák meg az iráni ballisztikus programot, ugyanis az kapcsolódik az atomtervekhez. Teherán ezzel szemben csak a 2015-ben elfogadott egyezményről hajlandó tárgyalni. A találkozó szervezője, az Európai Unió is megkapta a magáét az iráni fél részéről:

ha nem szüntetik be azt a magatartást, hogy „állandóan az emberi jogokkal hozakodnak elő, akkor nekünk itt nincs miről tárgyalnunk”.

Mitől ez a hangnemváltozás? A nemzetközi porondon, amelyen a nagyok játszanak, a síita Irán már nincs egyedül. Oroszország eddig sem volt ellenséges vele, és most már 25 éves gazdasági megállapodás köti Kínához is. Teherán – bár nagy nehézségek árán – állta az amerikai embargó nyomását. Négyszázmilliárd dollár értékben Peking beruházásokat hajt végre a közép-ázsiai országban. A március végén aláírt megállapodás értelmében ezért Irán kőolajjal fizet, elég nyomott áron, de az van itt bőven. Valószínűleg nem is az ár volt a fő szempont Teherán számára, hanem az, hogy talált egy nagy gazdasági partnert, amelyből politikai is válhat. Eddig Kína az Iránban kitermelt olaj néhány százalékát vásárolta fel. A tavalyi év végén napi egymillió hordóra nőtt az ázsiai óriás igénye, amely az iráni összkivitel fele.

Kína ezért főleg az infrastruktúrát modernizálja: az útépítést, vasút, repülőtér, kikötő létrehozását és fejlesztését, telekommunikáció, vízi erőművek megépítése is szerepel a tervek közt.

Ezekhez mind kellenek technikai eszközök, járművek, gépek – Kína azt is szállít. De az olajbányászat korszerűsítésére is nagy az igény Iránban. Peking az egész bank- és pénzügyi rendszer modernizálásában szerepet vállal. A nagyívű tervek megvalósítása két év múlva kezdődik el. A kínai gazdasági selyemútnak, amelyben eddig 140 ország jelezte részvételét, egyik fontos szakasza Iránra esik. Már csak ezért is ki kell építeni a közúti, légi és vízi összeköttetést, mégpedig a legjobb minőségben. Irán, a gazdasági embargók sújtotta nyolcvanmilliós ország talán megtalálta a kiutat az állandó válságból. Ezért a magabiztos hang a bécsi tárgyalásokon: ha nem lesz megállapodás, az sem baj, akkor kicsit lassabban megy majd az ország megújulása.

Az amerikai embargó, amely kedvező visszhangot váltott ki Izraelben, és – bár morgolódva, de – a nyugat-európai államok is felsorakoztak mögé, lökte Iránt Kína kitárt karjaiba.

Lehetett volna másképp is, de a kínai diplomácia időben kapcsolt. Az Irán elszigetelődésére építő amerikai és izraeli politika kudarcot vallott. Helyette a Moszad folytathatja szabotőrtaktikáját, amelyhez a perzsák egyre inkább hozzászoknak, félő, hogy tanulnak az akciókból. A mostani robbantás következtében még biztonságosabb helyre telepítik és szétszórják az országban új atomdúsítási üzemeiket. Ha Izrael vezetésében a jövőben megfogalmazódna a gondolat, hogy esetleges légitámadással elpusztítja az iráni atomlétesítményeket, akkor figyelembe kell vennie a Peking–Teherán-viszonyt. Ráadásul Izrael jó kapcsolatot ápol Kínával. Vajon megéri-e neki, hogy ezt kockáztassa?

Kiemelt kép: Getty Images