Könyvmolyok körében végzett házi közvélemény-kutatásomra támaszkodva jelentem ki, hogy alig van, aki ne ismerné Jonas Jonasson
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvét. De még a digitális bennszülött kölykök arcára is széles mosoly telepszik e cím felemlegetésére, hála a nem kevésbé jól sikerült filmváltozatnak.
A 2011-ben megjelent gyöngyszem után két évvel került a boltokba Jonasson második regénye: Az analfabéta, aki tudott számolni. Miután az első mű tömve volt történelmi szereplők köré szőtt humorral, alaposan kidolgozott karakterekkel, fordulatos cselekménnyel, a másodikat nagy várakozással vettem kézbe. Némileg csalódtam. Ha az első regény nálam csillagos ötöst érdemelt, akkor ez már csak erős négyest. Az alapötlet, a történelmi szál megvolt, a karakterek is kidolgozva – sok szerző ilyet sem tud –, viszont az első regény gyenge másolatának kellett éreznem, amolyan írói B tervnek, amely arra az esetre való, ha a kiadó erősen követel új kéziratot, de nincs ötletem.
Aztán ugyanezt éreztem a menetrend szerint 2015-ben megjelenő Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) című kötetnél, amelyet már végig sem tudtam olvasni, annyira untam, úgyhogy a 2019-ben megjelent A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik címűt már meg sem vettem. Gondoltam, szegény Jonasson biztosan csak próbál sikerei eredőjéhez visszanyúlni, kár a drága időért. Aztán ajándékba kaptam az Édes a Bosszú Részvénytársaságot, és úgy döntöttem, adok még egy esélyt a derék svéd kollégának (eredetileg ő is újságíró).
Az alapsztori az, hogy egy reklámszakember úgy érzi, piaci rést talált azok körében, akik halálosan utálják például a szomszédjukat idegesítő szokásaik, arcátlankodásaik, rosszindulatú kutyájuk miatt, de tehetetlenek ellene.
A főhős a bosszúigények gyors, hatékony, ugyanakkor törvényileg kockázatmentes kielégítésére vállalkozik. Az idegesítő kutyát például el lehet intézni egy lámával, amely háziállatközi konfliktussá legalizálja a gazdák viszályát. Lássuk be, egy humoros mű megírása szempontjából ez a bérgyilkosságnál szolidabb megoldással kecsegtető szolgáltatás sokat ígérő ötlet, amennyiben kreatívan kibontják, a regényen végigviszik és kifuttatják valahová.