Bús képű lovag

A Magyar Nemzeti Múzeum Maskarában című virtuális kiállításán Apponyi Albert Don Quijote de la Mancha jelmezében látható.

Apponyi Albert gróf Don Quijote-öltözetben a Képzőművészeti Társulat maskarás összejövetelén, 1868 Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Bizonyára sokan ismerik azt a foto­grá­fiát, amelyen Apponyi Albert, az első világháborút lezáró trianoni béketárgyalások magyar delegációjának vezetője Don Quijote de la Mancha, a bús képű lovag jelmezében látható.

A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Maskarában című virtuális kiállításán ez a kép most több hasonló jellegű felvétel társaságában tekinthető meg. A Borsos és Doctor fényképészműterem alkotása Pesten készült 1868-ban, és azért különleges, mert a grófot, akinek hórihorgas alakját legfőképpen időskori fotográfiáiról ismerjük, ifjúként ábrázolja.

Cervantes regényhősének jelmezét Apponyi azon a jótékonysági bálon öltötte magára, amelyet a Műcsarnok javára rendezett a Képzőművészeti Társulat. A mulatságra bizalmas barátja, Bernáth Dezső későbbi országgyűlési képviselő kísérte el, aki Sancho Panza jelmezében jelent meg. A korabeli tudósítás szerint nagy sikert arattak, politikai karikatúra is készült jelmezes fellépésükről.

A felvételt az MNM Történeti Fényképtárának portrégyűjteményében őrzik. A kollekcióban több mint tizenötezer személyről csaknem negyvenezer fotográfia található, hivatásos és amatőr mesterek alkotásai egyaránt. Ebből a mennyiségből válogatni nem kis feladat. A közgyűjtemény munkatársai (Lengyel Beatrix és Baji Etelka) a szűrést arra alapozva végezték, hogy a XIX. század második felében az arisztokrácia és a polgárság nemcsak a farsangi mulatságok idején öltözött maskarába, hanem más alkalmakkor is. Bálokon, magán-összejöveteleken, gyermekzsúrokon gyakran mutattak be élőképeket, amelyeken történelmi alakokat, színművek szereplőit, elképzelt figurákat vagy ismert festmények alakjait elevenítették meg. Ezek a találkozók olykor politikai tartalommal telítődtek, olykor jótékonysági célokat, máskor csak az önfeledt szórakozást szolgálták.

Teleki Pál talán a legismertebb a két világháború közötti magyar miniszterelnökök közül.

A szociális reformok iránt elkötelezett konzervatív politikus – aki önmagát inkább földrajztudósnak tartotta – a trianoni határok revízió­jának egyik legfőbb ideológusa volt, tiszteletbeli és lelkes főcserkész. Kiválóan táncolt, kedvelte a szép autókat és az angolos sportruhákat, gyűjtötte a könyveket, és felnőttként is szívesen olvasta Karl May történeteit. A jelmezes tinédzser grófot a Strelisky műterem örökítette meg Budapesten 1890 körül.

Apponyi Albert gróf Don Quijote-öltözetben a Képzőművészeti Társulat maskarás összejövetelén, 1868
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Vastagh György festőművészként és fotográfusként került be a tárlat előkelőségei közé. Talán azért, mert a pesti művészközélet aktív tagjaként számos összejövetelt szervezett, jelmezes bálok kosztümjeinek, díszleteinek volt a tervezője és kivitelezője, többek között annak a jelmezes estélynek, amelyet 1896. július 19-én tartottak Munkácsy Mihály tiszteletére a Műcsarnokban.

Ő maga ezen Báthori Istvánnak öltözve jelent meg.

Bár azt gondolnánk, a hölgyek ritkábban álltak maskarában képrögzítő masinák elé, a tárlat példákkal bizonyítja, hogy ez nem így volt. Szólnunk kell Károlyi Lajosné Széchényi Hanna grófnőről, aki nagyapjához, Istvánhoz méltón támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát, segítette erdészeti kiadványok megjelentetését, és tevékeny részt vállalt a főúri társaságok jótékonysági rendezvényein. A Strelisky cég fotósának Botticelli Minervájaként állt modellt 1900-ban a fővárosi Park Clubban (ma Stefánia-palota), ahol a Műbarátok Köre rendezett karitatív estet a Művészek Nyugdíjalapja javára.

Nem mehetünk el szó nélkül Apponyi Geraldine fotója mellett sem. Ezen a grófnőt Puccini Bohémélet című operája főszereplőjének, Miminek a jelmezében örökítették meg az 1934. évi jótékonysági operabálon. Vajda M. Pál ekkor készített fényképe csak 1938-ban kapott sajtónyilvánosságot, amikor a grófnő I. Zogu albán uralkodó jegyese lett.

Az MNM tárlatának egyik nagy előnye, hogy nem lép túl önmagán: lényegre törő, informatív, emellett esztétikai élményt is nyújt, így valódi csemege mindazok számára, akik szeretik a régi képeket, de nincs túl sok idejük a képernyők előtt ülni.

(Maskarában megtekinthető IDE kattintva)