A rejtélyes mondat egyébként a kislibák szertartásos megjelölésére, az ősi tulajdonjelre vonatkozott. Ahogy ez a jelenség megszűnik, egyúttal visszaszorul nyelvi kifejezése is. S bár anyanyelven szólnak hozzánk ezek a szavak, mégsem értjük őket. Kilépünk az adott kor anyanyelvi időzónájából. Ugyanígy porladnak, tűnnek el történetek, mondókák, játékok, ritmusok, dallamok, mozgásformák is, voltaképpen az egész hagyomány. Ugyanerre utal Mórocz Zsolt irodalmár is: „lányom dédanyja megismerkedésünk idején még abban a csodálatos falusi mitológiában élt, ami aztán szemem láttára foszlott semmivé két évtized alatt”. A hagyomány persze mindig változott, mindig porladt és mindig újult. Azonban, ha gyorsul a változás, egy nemzedéken belül tűnik el valami, akkor megszűnik a nemzedékek közötti párbeszéd, megértés és hagyományátadás.
Manapság folyamatos kultúraváltásban vagyunk. Ennek a váltásnak jellemzőit és szellemi következményeit minden területen tapasztalni. A felszínen úgy találkozunk vele, mint a hagyományos, falusi, vidéki életmód átalakulása, a népköltészet, a népi tudás megszűnése, a nyelvjárások visszaszorulása, gyorsuló nyelvi változások, urbanizáció, globalizáció, sőt egyre több területen valamiféle hibridizáció.
Átestünk a mítoszi küszöbön, átléptük az anyanyelvi időzónát. Mi következik ezután?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!