Megyeri István kiköltözött a falu szélére. Kivitte magával nagymamája hokedlijét, óvatosan ráült, fejére zsebkendőt kötött. Ez volt az ismertetőjele. Lábát belelógatta egy üres vájdlingba, amelyet útközben vásárolt a boltban. Mobiltelefonját maga mellé helyezte, és beállította rajta a Kossuth Rádiót. A napfény tavasziasan szikrázott körülötte. Így várt engem Geszt határában, hogy bevigyen a Tisza-kastélyba, ahová egy munkamegbízás alapján bejárása volt.
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.