Már korábban is végeztek itt régészeti feltárást Fotó: Tihanyi Bencés Apátság
Nem most végeznek itt először régészeti feltárást. A XIX. század végén számos sírt is feltártak, többet megbolygattak. A beavatkozásnak viszont nem készült szakmailag hiteles régészeti dokumentációja. Az apátság 1950. évi államosítását és harmadik feloszlatását követően, 1953-ban ezért alaposabb ásatásra is sor került. A kripta belső terének nagy részét ekkor tárták fel László Gyula régész vezetésével, valamint készült falkutatás Szakál Ernő szobrász-restaurátor irányításával. Ennek eredménye volt látható mostanáig a kriptában. A legrégebbi temetkezésekhez tartozónak hitt csontmaradványokat is ekkor helyezték el a síremlék alatt. A fadobozból Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa emelte ki a maradványokat, hogy elvégezhessék rajtuk a szükséges vizsgálatokat.
A korábbi kutatások ellenére számos kérdés megválaszolatlan maradt. Nem tudni, hogy a kripta építészetileg hogyan viszonyult a templom teréhez, szentélyéhez. A boltozat keletkezéséről is csak feltételezések vannak. Az 1950-es években úgy gondolták, hogy ennek egy része a XIX. századi átépítéskor keletkezett. A két sírral kapcsolatban is megfogalmazódtak hipotézisek, ugyanis a tihanyi kripta egyik legfontosabb műtárgya, a fehér márványból faragott XI. századi sírkő az 1953. évi restaurálás során került a kripta közepén feltárt sír fölé. Ám nem ez az egyetlen kő volt itt. Rómer Flóris XIX. század közepén készült vázlata is megörökített nagyon hasonló, de valamivel nagyobb sírkövet, amely azóta elveszett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!