Eltéveszteni sem lehet. A Nógrád megyei Kishartyán közepén a Nógrádmegyerre vezető útra kell lefordulni. Rögtön a templom és temető után balra kanyarodva – egyébként sárga tábla is jelzi – hepehupás földúton el kell zötykölődni egy állattartó telep mellett, majd balra előtűnik a háromszáz méter hosszú, harminc-negyven méter magas homokkő fal. A sziklaképződmény felső részébe vájt üregekhez meredek lépcsősor vezet. Jó szolgálatot tesz a vaskorlát, mert ezek a lépcsők összevissza magasságúak és roppant kopottak. Felérve megannyi kőbe vésett név olvasható a falakon, de ennél sokkal megejtőbb a nógrádi táj. A zöldülő erdők, a csendet időnként megtörő tehénbőgés. A 23 millió éves kőzetben kialakult természetes üregeket a középkor embere mélyítette tovább. A barlanglakások menedéket is nyújtottak, majd a XIX. század végéig szerzetes remeték laktak az üregekben. A Kőlyuk-oldal néven ismert látványosság 15 hektáros védett terület része, bővelkedik ritka növény- és állatfajokban. A homokkő fal faragása, feliratok vésése egyébként tilos!
Kishartyán a Novohrad–Nógrád UNESCO Globális Geopark része. A világ első országhatárokon átnyúló geoparkja ez, összesen 64 magyarországi és 28 felvidéki település földtani, természeti, történeti, kulturális örökségét, palóc hagyományait ápolja és őrzi. Másik geoparkunk, a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark területén 151 település található, magába foglalja a Balaton-felvidéki Nemzeti Park jelentős részét, a Magas-bakonyi és a Somló tájvédelmi körzetet, valamint húsz természetvédelmi területet és tíz természeti emléket. A tervezett Bükk-vidék Geopark területéhez 109 település tartozik, a Bükki Nemzeti Park egésze, a Lázbérci és a Tarna-vidéki tájvédelmi körzet egy része, valamint hat természetvédelmi terület.
Pihenés a bazalton
A nógrádi megyeszékhely, Salgótarján délnyugati csücskével határos Kishartyántól az egész városon át kell menni ahhoz, hogy a geológia kedvelője Somoskőújfalun keresztül elérje Salgóbányát. Az ifjúsági tábor melletti parkolóból könnyed négyszáz méteres séta után kettéágazik az út. Balra a Boszorkány-kő, jobbra Salgó vára. Mindkettő a bő ötmillió évvel ezelőtt kitörő bazaltvulkán máig ható látványossága. A Boszorkány-kő tetején található lemezes szerkezetű bazalton a kirándulók előszeretettel pihennek meg. Pár lépéssel odább már messze nem olyan sima a tető. Körbetekintve rácsodálkozhatunk Salgótarján családi házaira, paneljaira. Innen messziről nem látszik, hogy a néhány évtizede még 47 ezer embernek otthont adó települést most alig 33 ezren lakják. Azaz nagyjából minden harmadik otthon üresen állhat. A messzemenő következtetések levonását megzavarja egy zöld gyík hirtelen felbukkanását kísérő sikoly. A helyi legenda szerint a Boszorkány-kövön szabadultak meg a boszorkánysággal vádoltaktól a sötét középkorban. Ott, ahol az áldozatok nyughatatlan szelleme napnyugta után máig kísért. Talán miattuk, talán a meredély miatt, de sötétedés után nem biztonságos a túrázás.