Eltéveszteni sem lehet. A Nógrád megyei Kishartyán közepén a Nógrádmegyerre vezető útra kell lefordulni. Rögtön a templom és temető után balra kanyarodva – egyébként sárga tábla is jelzi – hepehupás földúton el kell zötykölődni egy állattartó telep mellett, majd balra előtűnik a háromszáz méter hosszú, harminc-negyven méter magas homokkő fal. A sziklaképződmény felső részébe vájt üregekhez meredek lépcsősor vezet. Jó szolgálatot tesz a vaskorlát, mert ezek a lépcsők összevissza magasságúak és roppant kopottak. Felérve megannyi kőbe vésett név olvasható a falakon, de ennél sokkal megejtőbb a nógrádi táj. A zöldülő erdők, a csendet időnként megtörő tehénbőgés. A 23 millió éves kőzetben kialakult természetes üregeket a középkor embere mélyítette tovább. A barlanglakások menedéket is nyújtottak, majd a XIX. század végéig szerzetes remeték laktak az üregekben. A Kőlyuk-oldal néven ismert látványosság 15 hektáros védett terület része, bővelkedik ritka növény- és állatfajokban. A homokkő fal faragása, feliratok vésése egyébként tilos!
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.