A reggel kezdődő vajúdás lassan haladt, az órák nehezen teltek. Mivel a negyedik gyermek érkezését várták, azt hitték, könnyű szülés lesz. Nem így történt. Az anya türelmetlenkedni kezdett, gyorsította volna a folyamatot. A szülésznők azzal nyugtatták, tudja a kisded, milyen ritmusra van szüksége. Késő este lett, mire kibújt a csecsemő feje, de vállcsontja összeakadt az anya szeméremcsontjával. Az egyetlen, ami ilyen helyzetben segíthet, a profi műfogás, amelyre néhány perc áll rendelkezésre. Elegendőnek bizonyult. Az Életfa Bábapraxis munkatársai kiszabadították az elakadt csontot, világra segítették a kisfiút.
Ám nem mindig ennyire sikeres a kórházon kívüli szülés, ahogyan annak a miskolci nőnek az esetében sem lett az, aki a közelmúltban kétszáz kilométert vezetett vajúdva egy budaörsi házig, hogy ott bábák közreműködésével hozza világra második gyermekét, aki – máig tisztázatlan okok miatt – nem élte túl a vállalkozást. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya ismeretlen tettes ellen rendelt el nyomozást halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt. A nyomozók szakértők bevonásával szeretnék kideríteni, megmenthető lett volna-e a kisfiú élete kórházi körülmények között.
Megkerestük a szülésnél közreműködő egészségügyi szolgáltató egyikét, de nem válaszolt, Facebook-oldalát is törölte. Nem véletlenül, hiszen a miskolci nő tragédiával végződő otthon szülése heves vitához vezetett, bábákat és szülésznőket ugrasztott össze, heves indulatokat gerjesztett. Néhány magánpraxis közösségi oldalán kórházakat és a kórházi személyzetet lejárató posztok jelentek meg, amelyek kapcsán pró és kontra vélemények sokasága fogalmazódott meg. A Bábakalács Születésház egyik bejegyzése – amely arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a kórházakban „megleckéztetik” azokat a nőket, akik otthon mernek szülni – kétszázötvennél több felhasználót késztetett hozzászólásra.
„Nekem például pontosan erre az írásra lett volna szükségem az első szülésem előtt ahhoz, hogy ne hagyjam 36 hetesen kikergetni a hasamból a babámat – aminek persze császár lett a vége –, hogy aztán ne kerüljön két hétre inkubátorba, és ne szenvedjen mélyre ható traumákat… Mert ugye az orvos jobban tudja… Hogyne, persze, észrevettem” – írja az egyik anyuka, V. Tünde.