Az alpinisták a Csomolungma – európai nevén: Mount Everest – 5364 méter magasan fekvő alaptáborában gyűlnek össze, hogy alkalmazkodjanak az oxigénhiányos levegőhöz, és felkészüljenek a 8849 méteres csúcs meghódítására. Az utóbbi időben azonban több, a Covid–19 tüneteit mutató hegymászót kellett innen légi úton Katmanduba szállítani. A táborban ugyanis nincs a fertőzöttség megállapítására alkalmas egészségügyi létesítmény, az alkalmi rendelő munkatársai csak annyit tehetnek, hogy elkülönítik és a nepáli fővárosba küldik a gyanús eseteket.
A helyzetet nehezíti, hogy az alpinisták több olyan tünetet mutatnak, amely vírusfertőzésre is utalhat, de valójában semmi köze hozzá. Ilyen például a fejfájás, a köhögés és a légszomj, amelyet jellemzően az ötezer méter feletti, oxigénben szegényebb környezet idéz elő, nem a Covid. Ha valaki viszont tartósan köhög, és láza van, csaknem bizonyos, hogy megfertőződött.
Áprilisban egy Pawel Michalski nevű lengyel hegymászó még arról számolt be közösségi oldalán, hogy tüdőödéma gyanújával szállították Katmanduba az alaptábor néhány lakóját. A helyi hatóságok siettek közölni: a Mount Everest tövéből eddig egyetlen igazolt esetet sem jelentettek az idegenforgalmi minisztériumnak, csupán látszólagos fertőzésekről van szó. A BBC azonban beszámolt arról, hogy a fővárosba érkező hegymászók közül tizenhétnek a szervezetében volt jelen a vírus. Erlend Ness norvég alpinista pedig kertelés nélkül elmondta a csatornának, hogy az elmúlt hetekben Katmandu két kórházában is megfordult, és háromszor lett pozitív a tesztje.
Ezek után kevés kétség maradhatott afelől, hogy az alaptáborban jelen van a kórokozó, aminek következtében akár az is előfordulhat, hogy a helyszín járványgóccá alakul. Ami kettős csapást jelentene: érzékenyen érintené Nepál gazdaságát, és alaposan megterhelné az ország egészségügyi ellátórendszerét, amely már így is recseg-ropog. Nepál bevételeinek jó része ugyanis a magas hegyi turizmusból származik.
A The New York Times áttekintése szerint az ágazat 2019-ben kétmilliárd dolláros bevételt termelt, 2020-ban viszont a kormány kénytelen volt felfüggeszteni a mászási engedélyek kiadását, ami nemcsak az államkasszának jelentett bevételkiesést, de egymillió helyinek is – ugyanis ennyi embernek biztosít megélhetést az idegenforgalom. Ebben az időszakban ráadásul a külföldre szakadtak anyagi szerepvállalására sem számíthatott az ország. A járvány kitörése előtt az Ázsia-szerte – de különösen a Perzsa-öböl államaiban – dolgozó nepáliak mintegy kilencmilliárd dollárt küldtek haza a családjuknak, ám a pandémia miatt sokukat elbocsátották, így nem volt miből utalniuk.
Fotó: Getty Images
A kormány tehát úgy döntött, hogy a második hullám csillapultával a turisták ismét hódolhatnak kedvenc elfoglaltságuknak. Az idegenforgalmi minisztérium mintegy négyszáz engedélyt adott ki a jelenleg is tartó hegymászási szezonra – ez nemhogy eléri, de meghaladja a 2019-es rekordot a körülbelül 380 engedéllyel.
Csakhogy mindeközben Nepálban is felívelőben van a járvány harmadik hulláma.
A harmincmilliós lakosság körében meredeken nő a fertőzések száma: május második vasárnapján 53 halálesetet és 8200 új fertőzöttet regisztráltak.
