Szaladó fotográfusok

A képeket folyamatosan teszik elérhetővé a közgyűjtemény Facebook-oldalán.

Tiszai fürdőzők Mártélynál 1919–1926 között, Fodor Béla felvétele Forrás: Tornyai János Múzeum

Kommunista felvonulás 1947-ben az Andrássy utcán, ismeretlen fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A napokban át is helyezték az oszlopot az ellenkező oldalra. A régi oszlop czement foglalványának szétbontása tetemes nehézséggel járt, mivel sziklakemény volt, s a csákányütések alatt csak apró darabokban töredezett szét.”

A vásárlásnak köszönhetően a múzeumnak arról a kommunista felvonulásról is lett egy „szép” fekete-fehér fényképe, amely az Andrássy utcán zajlott 1947-ben, és arról a nem mindennapi eseményről is – Gaál Dezső fotográfusnak tulajdoníthatóan –, amikor 1970. október 15-én a honvédség helikopterével kiemelték a városháza – akkoriban még tanácsháza – leégett tornyából a megrepedt harangot. A torony 35 méter magasságban lévő kupolája 1970. szeptember 4-én, pénteken este gyulladt ki és égett le. A száraz fenyőfa szerkezet lángjaival a helyi tűzoltók nem tudtak megbirkózni, Szegedtől kértek erősítést – olvasható a Magyar Nemzet 1970. szeptember 6-i lapszámában.

Kiemelik a megsérült harangot a városháza leégett tornyából 1970. október 15-én, Gaál Dezső felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A gyűjteménybővítéssel kapcsolatban mindenképp meg kell jegyezni, hogy a városi fotózás Hódmezővásárhelyen gazdag múltra tekint vissza. Az első fényképészműtermet a Makóról ideköltözött Plohn Illés nyitotta meg 1869 késő tavaszán, alig egy évtizeddel a debreceni és szegedi műtermek megalapítása után. A versenytársak megjelenésére 1879-ig kellett várnia, amikor a még közösen dolgozó Schrecker Ignác és Kalmár Péter személyében az úgynevezett „szaladó” fotográfusok is megjelentek a terepen.

A nem épp hízelgő jelzővel azokat a fényképészeket illette a helyi sajtó, akik rövid ideig tartózkodtak a településen, de ez idő alatt konkurenciát támasztottak a már régóta itt működő műtermeknek.

A hódmezővásárhelyi strand 1938 körül,
ismeretlen
fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

Plohn Illés Aradon született, fényképeivel Londonban is díjat nyert 1874-ben. Fia, József 1894-ben vette át tőle a cég irányítását. Mivel Tornyai Jánossal egy időben járt a református főgimnáziumba, műterme a művészeti élet központja lett. Megfordult itt Iványi-Grünwald Béla, Kallós Ede, Koszta József és Rudnay Gyula is. Édesapja és Tornyai hatására kezdte megörökíteni a gazdálkodó emberek életét, üveglemezre rögzíteni a fazekasok munkáját, a temetői fejfákat, a népművészet elemeit, a Hódmezővásárhelyen élt egykori 1848-as honvédeket. Utóbbiakat a Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum felhívására. De a British Museum néprajzi osztályának vezetőjétől is kapott megrendelést. Zsidó származása miatt 1944. június 16-án koncentrációs táborba küldték. Útközben veszett oda egy marhavagonban.

Női fodrászüzlet alkalmazottai 1941. augusztus 26-án, ismeretlen fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A Plohn-műterem levélpapírjának nyomtatott fejlécén ez áll: Fényképészeti és festészeti műintézet. A felirat négynyelvűsége első pillanatra provinciális túlzásnak tűnik, ám ha megnézzük az alapítás dátumát, érzékeljük: megalapozottan tulajdonított magának ekkora fontosságot a hódmezővásárhelyi fotográfustársadalom, és ugyanennyire megalapozottan tekintenek rá forrásként napjaink kutatói, muzeológusai.