Szaladó fotográfusok

A képeket folyamatosan teszik elérhetővé a közgyűjtemény Facebook-oldalán.

Tiszai fürdőzők Mártélynál 1919–1926 között, Fodor Béla felvétele Forrás: Tornyai János Múzeum

Csaknem hatszázezer fényképet vásárolt a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum egy helyi magángyűjtőtől, ezek nyilvántartásba vétele, szakszerű feldolgozása, digitalizálása­ már meg is kezdődött. Az újonnan beszerzett fotográfiák a vásárhelyi fényképészet kezdetétől, 1869-től az 1970-es évekig reprezentálják a dél-alföldi város fotótörténetét, műfajukat és tematikájukat nézve is igen sokszínűek.­ Az alkotók között amatőr fényképészt is találunk, de a hivatásos mesterek is képviseltetik magukat, többek között Plohn Illés, Plohn ­József, Veress Gyula, Várady Gyula, Till Viktor és Till Aranka.

Tiszai fürdőzők Mártélynál 1919–1926 között, Fodor Béla felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A képeket folyamatosan teszik elérhetővé a közgyűjtemény Facebook-oldalán. Itt tekinthető meg rövid leírás kíséretében Plohn Illés 1892. évi felvétele egy idős gazdálkodóról és feleségéről, Veress Gyula XIX. század végi fényképe, amelyen talán ugyanaz a kislány, Széchényi Rozália látható, akit Plohn József is megörökített ifjú hölgyként az 1910-es évek elején, valamint Beller ­Rezső 1921 körül készült felvétele a polgári leányiskola tanulóiról, akik osztályfőnökük társaságában néznek fegyelmezetten a kamerába. A Tornyai-múzeum fényképválogatását kabinetképek, portrék, különböző családi eseményeken készült fotók, üzemi és utcai felvételek egészítik ki a közösségi platformon. A távlati terv az, hogy a nagyközönség élőben, kiállításokon és kiadványokban is megtekinthesse a ritkaságokat.

A hódmezővásárhelyi Andrássy utca eleje a Kossuth tér felől 1900 tavaszán, Plohn József felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A múzeum fotókollekciójának alapját Plohn József hagyatéka képezte, amelyet 1952-ben vettek meg az özvegytől. A gyűjtemény megkönnyíti a helytörténeti kutatást, hiszen közelebb hozza az érdeklődőkhöz Hódmezővásárhely XIX. század végi és XX. század eleji hétköznapjait. Általuk vizuálisan is megismerhető, hogyan nézett ki a település, milyen épületei voltak, mivel foglalkoztak, milyen viseletben jártak az itt élők.

A Kopáncsi Öntözési Gazdaság aratómunkásai 1943 nyarán, ismeretlen fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

Most jutottak birtokába annak a fotónak is, amelyen a város főutcáját örökítették meg a XX. század elején. Ez a kép azért jelentős, mert Vásárhely belvárosát – a főtér kivételével – az 1960-as, 70-es években lebontották, hogy jellegtelen, többemeletes lakóházakat húzzanak fel a szocialista urbanizáció jegyében. Ezen túlmenően a pillanatfelvételt az is érdekessé teszi, hogy 1906-ban épült meg az üvegkupolás nagyáruház, a Konstantin-üzletház, amely a fényképen még nem látható. Ez a fotográfia keletkezésére nézve hordoz fontos információt, éppúgy, mint az Ady Endre út végén 1899 decemberében üzembe helyezett villanytelep, amely viszont rajta van a kompozíción. Plohn József képéről végül egy villanyoszlop alapján állapították meg, hogy 1900 tavaszán készült. Ebben a helyi újság egyik cikkét tekintették mérvadónak, amely szerint: „A Beregi-féle ház sarkánál felállított ívlámpa-oszlop nagyon akadályozta ezen, különösen piaczi napokon rendkívül forgalmas hely közlekedését.

Kommunista felvonulás 1947-ben az Andrássy utcán, ismeretlen fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A napokban át is helyezték az oszlopot az ellenkező oldalra. A régi oszlop czement foglalványának szétbontása tetemes nehézséggel járt, mivel sziklakemény volt, s a csákányütések alatt csak apró darabokban töredezett szét.”

A vásárlásnak köszönhetően a múzeumnak arról a kommunista felvonulásról is lett egy „szép” fekete-fehér fényképe, amely az Andrássy utcán zajlott 1947-ben, és arról a nem mindennapi eseményről is – Gaál Dezső fotográfusnak tulajdoníthatóan –, amikor 1970. október 15-én a honvédség helikopterével kiemelték a városháza – akkoriban még tanácsháza – leégett tornyából a megrepedt harangot. A torony 35 méter magasságban lévő kupolája 1970. szeptember 4-én, pénteken este gyulladt ki és égett le. A száraz fenyőfa szerkezet lángjaival a helyi tűzoltók nem tudtak megbirkózni, Szegedtől kértek erősítést – olvasható a Magyar Nemzet 1970. szeptember 6-i lapszámában.

Kiemelik a megsérült harangot a városháza leégett tornyából 1970. október 15-én, Gaál Dezső felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A gyűjteménybővítéssel kapcsolatban mindenképp meg kell jegyezni, hogy a városi fotózás Hódmezővásárhelyen gazdag múltra tekint vissza. Az első fényképészműtermet a Makóról ideköltözött Plohn Illés nyitotta meg 1869 késő tavaszán, alig egy évtizeddel a debreceni és szegedi műtermek megalapítása után. A versenytársak megjelenésére 1879-ig kellett várnia, amikor a még közösen dolgozó Schrecker Ignác és Kalmár Péter személyében az úgynevezett „szaladó” fotográfusok is megjelentek a terepen.

A nem épp hízelgő jelzővel azokat a fényképészeket illette a helyi sajtó, akik rövid ideig tartózkodtak a településen, de ez idő alatt konkurenciát támasztottak a már régóta itt működő műtermeknek.

A hódmezővásárhelyi strand 1938 körül,
ismeretlen
fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

Plohn Illés Aradon született, fényképeivel Londonban is díjat nyert 1874-ben. Fia, József 1894-ben vette át tőle a cég irányítását. Mivel Tornyai Jánossal egy időben járt a református főgimnáziumba, műterme a művészeti élet központja lett. Megfordult itt Iványi-Grünwald Béla, Kallós Ede, Koszta József és Rudnay Gyula is. Édesapja és Tornyai hatására kezdte megörökíteni a gazdálkodó emberek életét, üveglemezre rögzíteni a fazekasok munkáját, a temetői fejfákat, a népművészet elemeit, a Hódmezővásárhelyen élt egykori 1848-as honvédeket. Utóbbiakat a Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum felhívására. De a British Museum néprajzi osztályának vezetőjétől is kapott megrendelést. Zsidó származása miatt 1944. június 16-án koncentrációs táborba küldték. Útközben veszett oda egy marhavagonban.

Női fodrászüzlet alkalmazottai 1941. augusztus 26-án, ismeretlen fényképész felvétele
Fotó: Tornyai János Múzeum

A Plohn-műterem levélpapírjának nyomtatott fejlécén ez áll: Fényképészeti és festészeti műintézet. A felirat négynyelvűsége első pillanatra provinciális túlzásnak tűnik, ám ha megnézzük az alapítás dátumát, érzékeljük: megalapozottan tulajdonított magának ekkora fontosságot a hódmezővásárhelyi fotográfustársadalom, és ugyanennyire megalapozottan tekintenek rá forrásként napjaink kutatói, muzeológusai.