Segítőimmel, Székely Andrással és Preiszner Miklóssal olyan remek teamet alkottunk, úgy bemosakodtunk a feladatra, hogy a hátralévő köteteket már egészen rövid idő alatt elkészíthettük volna. De akkor – analógiás módszerekhez szokott döntéshozók részéről – az a határozat született, hogy fölösleges nyomtatott verziót készíteni, a támlapok majd „fölkerülnek a netre”. (Ehhez csak azt fűzném hozzá, hogy a többször szétszedett, majd többé-kevésbé újra összerakott Bartók-rend jelenlegi támlapjai többségükben piszkozatok, illetve nagy számban olyan „összevont” lapok, amelyek – papírtakarékossági megfontolásból – egy oldalon néha négy-öt népdal adatait is tartalmazzák, kizárólag a bennfentesek által ismert rövidítések, utalások formájában. Kovács Sándorral – még szakmai ismeretek birtokában is – hetekig gyakorlatoztunk egy-egy ilyen összevont lappal, míg nagy nehezen meg tudtuk fejteni. Ebben a formában „föltenni valamit a netre” nem számít közzétételnek. S még ha láthatók is már ezen támlapok képei a „neten”, keresni semmiféle szempont szerint nem lehet köztük, ami pedig a digitális közzététel elemi feltétele lenne. Lapozgatni ugyanis papíralapon is lehet.)
Így a magyar népdalok egyetemes gyűjteményének Bartók által elképzelt összkiadása a magyar tudományosság torkán akadt. Ha életében nem sikerült is annyi rengeteg munkával létrehozott gyűjteményeit nyomtatásban látni, halála után szép sorban majd valamennyi műve (a román, a szlovák és a török anyaga is) megjelent már, csak a számára és számunkra is legfontosabb munkája, a magyar népdalok egyetemes gyűjteménye akadt el szégyenszemre mind nyomtatott, mind pedig korrekt számítógépes formában.
A sok erre fordított adófizetői pénz (nem beszélve Bartók Péter anyagi hozzájárulásáról) nem tette lehetővé, hogy az eredeti szándék, a magyar népdalok mindenki számára hozzáférhetővé tétele megvalósulhasson.
Végezetül még egy gondolatot szeretnék megpendíteni. Sok komoly zenetudósunk van, aki a zeneművek elvont elemzésének bűvöletében csak azért hajlandó megbocsátani Bartóknak, hogy ennyi időt töltött a népzenével, mert úgymond ilyen nagy embernek még ez is elnézhető, hiszen gyűjtött ő holmi lepkéket, rovarokat is. Ettől a fajta „színvakságtól” Bartók már életében is szenvedett, ahogy ezt korai önéletrajzának ez a szomorú megjegyzése tanúsítja: „Egyébként a zenetudománynak ez ága iránt sehol a világon nem érdeklődnek igazán, talán nem is olyan fontos, mint amilyennek fanatikusai tartják!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!