De mi az a telekód?

Szokták mondani, nem helyes, hogy idősek annyira idegenkednek a kártyahasználattól. Nem lehet, hogy a végén mégis nekik lesz igazuk?

Harmadnap hajnalban ismét nekiállunk összegyűjteni az árukat, szerencsére ekkor még nincs probléma a kiszállítással, a számla megvan, bankkártya és mobiltelefon is van, különös tekintettel vagyunk arra, hogy telefonunk ne merüljön le éppen most, kitöltjük a rovatokat a furfangos és hosszú számsorokkal, a bank küldi a megerősítő kódot, mi beírjuk, ügyelve, nehogy valamit elüssünk, majd beírjuk a telekódot is, ha jól számolom, jelen pillanatban hat becsapós adatsort kell bepötyögni, és csodák csodája, a vásárlás: sikeres.

A mobiltelefon is jelzi, a pénzt levonták.

Kapunk is erről e-mailben értesítő levelet az összes adattal, valamint a kiszállítás időpontjával és azzal a megnyugtató tájékoztatással, hogy a számlát erre az e-mailre fogják küldeni, de majd később, viszont rendszeresen nézzük meg a spamtárolót is, mert lehet, hogy ott fog landolni.

Szerényi Gábor rajza

Az árut kiszállították, egy tétel nem volt benne. A reklamáció telefonon nem elérhető, viszont lehet e-mailt írni. Megírtuk, vissza is hívtak, természetesen rögtön küldik az elmaradt árucikket. És esetleg a számlát is kérnénk, merthogy céges vásárlás volt, és hiányzik a könyvelésből. Igen, látják, hogy a számla nem lett kiküldve, azonnal intézkednek. Ez két hete volt, számla azóta sincs. Izgatottan nyitjuk ki mindennap a levelezőprogramot, a spamtárolóban rendszeresen kutakodunk, hátha mégis benne a számla.

Ilyen a XXI. századi, modern, költségtakarékos internetes vásárlás. Három nap próbálkozás, utána várakozás a szállításra, majd reklamáció, majd két hétnél is több várakozás a számlára a spamtároló rendszeres kurkászásával. Ha elmentünk volna az áruházba, utazással együtt két órát vett volna igénybe, és a számla is rögtön a kezünkben lett volna. Természetesen ez az eset nem holmi sufniáruházzal történt meg, hanem a hazánkban létező egyik legnagyobb bútoráruházzal. (Ilyenkor szokták mondani: név és cím a szerkesztőségben; én sajnos számlával nem tudom igazolni, de a megrendelés visszaigazolása megvan.) Természetesen mi voltunk a balekok, mert nem tudtuk, hogy hajnalban kell rendelni, nem tudtuk, hogy mi az a telekód, nem tudtuk, hogy kettőnél többször nem lehet próbálkozni.

Ez a furfangos, agyafúrt fizetési rendszer egyébként azért ilyen bonyolult, mert vannak olyan emberek, akik igyekeztek kihasználni az internetes vásárlás gyengéit, kártyát másolnak, adatokat lopnak, ezért kell a többszörös biztonság. Mi természetesen tudjuk, hogy ez a mostani többszörös biztosítás sem lesz elegendő, hiszen most már a telefonjainkat is másolják. Tehát a következő lépés logikusan az lesz, hogy a vásárló az összes internetes adatával, kártyájával és telefonjával bemegy az áruházba, ott többszörös azonosítás után fizethet. Ez lesz a lehető legbiztonságosabb internetes vásárlás. Vagyis az, ha visszatérünk a hagyományos fizetéshez. Szokták mondani, nem helyes, hogy idősek annyira idegenkednek a kártyahasználattól. Nem lehet, hogy a végén mégis nekik lesz igazuk?

Ilyenkor jut eszembe Hamvas Béla igazsága: „Fejlődésről természetesen szó sincs.”