meggyőződését, miszerint a Machhapuchare csúcsa az istenek otthona, így emberi láb nem érintheti, pusztán a szem csodálhatja.
Mindezt csak az gyengíti némiképp, hogy a környékbeliek a Himalája több hegyét is szentnek tartják, a kormány mégsem tiltja azok megmászását. Ráadásul a hagyomány szerint a Halfarok tetején Siva, a hinduizmus egyik főistene lakozik – csakhogy a helyi lakosság többsége nem hindu vallású. Végső soron tehát kisebbfajta rejtély, hogy Roberts annak idején mivel érte el, hogy a kabinet rábólintson a kérésére, de ez mit sem változtat a lényegen: a Machhára a hatvanas évek közepe óta nem kérhető – ezért nem is adható – mászási engedély.
Így az egyetlen hivatalos expedíció, amely a meghódítására irányult, a már említett 57-es próbálkozás, amely az alezredes nevéhez kötődik. Bizonyos körökben ugyan tartja magát, hogy a nyolcvanas évek elején egy illegális akcióktól vissza nem riadó, magányos új-zélandi alpinista – bizonyos Bill Denz – felhatolt a csúcsra, ám mert engedély nélkül tette, teljesítményét nem ismerték el hivatalosan. (Denzet 83-ban – a Himalája másik pontján – a mélybe sodorta egy lavina, ezért nem állhat a nyilvánosság elé a maga verziójával.) Noha a hozzá legközelebb eső – gyakorlatilag alatta elhelyezkedő –, 5587 méter magas Mardi Himalra 2012 óta fel lehet jutni, magára a Halfarokra változatlanul nem. A Machha tehát évtizedek óta őrzi „szűz csúcs” hírnevét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!