Ger a kertben

A kilencvenes évek végén Magyarországon tanuló mongol diákként gyakran megfordult a Bogár utcai nagykövetségen. Soha nem gondolta volna, hogy húsz év múlva ő lesz őexcellenciája Mongólia magyarországi nagykövete. Batbayar Zeneemyadar a követségen fogadott minket, illetve…

Dr. Batbayar Zeneemyadar, Mongólia nagykövete Fotó: Havran Zoltán Forrás: Havran Zoltán

– Egy évig Ulánbátorban tanult a jogi egyetemen, majd 1993-ban Magyarországra jött. Miért választotta ezt az országot?

– Nem nagyon lehetett választani. Oroszországba, ahol a két bátyám tanult, nem akartam menni. Megpályáztam a magyarországi egyetemet úgy, hogy csak annyit tudtam, Budapest szép város. Hét napig utaztunk vonattal, és amikor Záhonynál átléptük a határt, egy szót se értettem abból, amit a vámosok mondtak. A mellettem ülő ukrán hölgy magyarázta el, hogy elköszöntek: azt mondták, viszontlátásra! Akkor azt gondoltam, ha ez a gyakori szó ilyen hosszú, akkor ezt a nyelvet én soha nem tudom megtanulni. A világ egyik legnehezebb nyelve, de a mongoloknak és az ujguroknak nem nehéz a kiejtés, úgyhogy elég jól haladtunk. Szegény európai és orosz barátaink nagyon kínlódtak. Az ELTE jogi karának tanítási módszere kiváló. Persze akkor nem ezt gondoltuk, nagyon nehéz volt, remegtünk a vizsgákon, nem tudom, hányszor buktam meg. Tizenketten érkeztünk ide, közülük az egyik helyettes pénzügyminiszter, a mongol barátom parlamenti képviselő, ketten pedig nagykövetek lettünk. Az egyetemen fiatal tanár tanította a földjogot, akinek mondtam, hogy nekem erre nincs szükségem, mert Mongólia másfél millió négyzetkilométer, és akkor még alig hárommillióan éltek ott, földért ott senki nem fog harcolni. Az első bírósági tárgyalásom egy földvita volt…

Dr. Batbayar Zeneemyadar, Mongólia nagykövete

A magyar mint világnyelv

– Kiválóan beszél magyarul. Előfordult, hogy meglepetést okozott, amikor magyarul szólalt meg?

– Egyszer Sydney-ben kalapot akartam venni, amikor meghallottam, hogy mellettem egy apa és lánya magyarul arról beszélnek, hogy ez nem jó, inkább az a jó. Közbeszóltam, hogy szerintem meg az a legjobb. Erre a lány azt mondta: „Apa, ez a kínai mintha magyarul beszélt volna.” Utána persze jól elbeszélgettünk, és összebarátkoztunk. Másik alkalommal Indiában véletlenül ráléptem egy férfi lábára, aki azonnal nagyon ismerős, szaftos magyar szavakat hallatott. Más biztos megharagudott volna, de én akkor nagyon megörültem neki! Azóta is jó barátok vagyunk. Sokszor meglepődnek, hogy magyarul beszélek, de szerintem a magyar már világnyelv.

– Nagykövetként gyakran látogat el falvakba, városokba. Milyen céllal járja az országot?

– Egyrészt magánemberként szeretek emberekkel találkozni és beszélgetni, és szeretném felfedezni Magyarországot. Másrészt keresem a lehetőségeket a két ország számára, hogy minél több kapcsolatot építsünk ki. Sok hasonlóság van a két nép között. Lovas nemzet vagyunk, szerintem mindketten a hunoktól származunk, és legalább kétszázötven szavunk nemcsak hasonló, hanem ugyanazt jelenti.

– Ezért ment olyan könnyen az elején a nyelvtanulás. Rögtön több mint kétszáz szót tudott.

– Igen! Csak néhány példa: a bátor az bátor, a kék az kök, az iker az iher, a harang az háráng, a sereg cereg. Mongóliában a hunokkal kapcsolatos sírfeltárásokat is magyarokkal szeretném megvalósítani. Bár a régészet Mongóliában kicsit nehézkes, mert az ottaniak nem szeretik fölzavarni az elődök sírjait. Mivel otthon a vízügyi hivatalban dolgoztam, a vízgazdálkodás a szívügyem. Magyarország vízben az egyik leggazdagabb ország a világon, és szépen gazdálkodnak vele. Ezt szeretnénk eltanulni. Mongóliában kutakat kellene fúrni – a magyarokkal együtt –, kiépíteni a mezőgazdasági öntözőrendszert, valamint hűtő- és fűtőházakat felállítani. Szeretnénk krumplit termeszteni, és akár Kínát ellátni. Viccelek, de Mongóliában hatalmas területek vannak, tizenhétszer nagyobb, mint Magyarország. Ha lesz öntözőrendszer, akkor mindenféle zöldséget tudunk termeszteni. Nálunk százötvenezer család foglalkozik nomád állattenyésztéssel, amit már csak azért is meg kell tartani, mert ez a mi identitásunk. Ha nincs nomád élet, ha nincs állattartás, Mongólia sincs.

– A nomád életmódot úgy képzeljük el, ahogy több száz, több ezer évvel ezelőtt éltek az emberek?

– Igen, azzal a különbséggel, hogy ma már vágta közben ők is használják a mobiltelefont. Nálunk hetvenmillió állat él nomád körülmények között. Az öt legfontosabb állatunk – birka, kecske, ló, marha, teve – alkotmányjogilag is védettek. Az állatok a nemzeti kincseink. Harminc-negyven millió birkánk van, óriási üzlet lenne eladni a gyapjukat.

– És miért nem az?

– Most jön a képbe a mongol–magyar kapcsolat. A mongol állatok nincsenek kellőképpen beoltva, ezért nem lehet exportálni őket, de a magyarokkal együttműködve most építünk egy vakcinagyárat. Nagy álmom, hogy a kezembe fogjam azt az oltóanyagot, amelyet magyar technoló­giával Mongóliában készítettek.

– Magyarországon hány mongol él?

– Az utolsó hivatalos adat szerint 3400. Ebből ezren egyetemisták. Mióta nagykövet vagyok, kétszáz egyetemista érkezik évente.

– Ismer olyan Magyarországon szolgáló nagykövetet, aki, ahogy ön, kiáll a színpadra és magyar népdalokat énekel?

– Volt egy közösség, a Magyarul Beszélő Nagykövetek Klubja. Velük nem énekeltünk, hanem elszavaltuk Arany János Családi kör című versét.

A neten is látható, hogy azoknak jobban ment, akik magyar származásúak vagy ideházasodtak. Szeretek énekelni is, tudom, nem megy olyan jól…

– Dehogynem! Ha nem így lenne, a Csík Zenekar nem engedte volna maga mellé a színpadra, hogy közösen énekeljenek.

– Szeretnék még egyszer próbálni a Csík Zenekarral, nagyon szimpatikusak voltak. Harmincperces saját műsoron is gondolkodom.

Hercegek háborúja

– Sokszor hívják előadásokat tartani. Ilyenkor a magyar és a mongol nép történelméről is beszél?

– Egy kínos témám van: a muhi csata. Két éve április 12-én, a csata napján felkértek, hogy tartsak beszédet. Kiálltam, és csak annyit mondtam: köszönöm szépen. Mindenki tapsolt, értették. Mit mondjak? Minekünk ez szép, nagy győzelem volt, viszont a magyaroknak nem. Amit a magyarok tatárjárásnak, azt mi a hercegek háborújának vagy a mongolok Európába vonulásának nevezzük.

– Biztosan ismeri a magyar himnuszt. Bántja az a sor a mongolokról?

– Nem. Büszkék vagyunk rá, hogy a negyedik versszakban megemlítik a nevünket.

– Nem éppen barátságosan.

– A mongolok se voltak barátságosak! Számomra a mongol himnusz szent, de a magyar is nagyon közel áll hozzám. Amikor elkezdem énekelni, hogy „Isten, áldd meg a magyart”, mindkét országra gondolok.

Névjegy

Batbayar Zeneemyadar 1974-ben született Mongólia nyugati részén, Góbi-Altaj megyében. 1993-tól 1999-ig az ELTE jogi karán tanult, 29 évesen Ulánbátor legnagyobb áruházát irányította vezérigazgatóként. Dolgozott Mongólia Vízügyi Hivatalának alelnökeként, a pénzügyminiszter tanácsadójaként és az egyik parlamenti párt titkáraként. 2016 óta Mongólia magyarországi nagykövete.