Korunk tipikus története: Greta Thunberg, minden idők legismertebb középiskolása állítólag arra kérte a kínaiakat, hogy térjenek át a kanál és a villa használatára, mert így nem kell fákat kivágni. Erre állítólag a kínaiak azt mondták, a svéd tinédzser inkább figyeljen oda az iskolában, hiszen az evőpálcikák bambuszból készülnek, amely fű, és így nem károsítják a fákat. A sztori azért tipikus, mert jó eséllyel nem történt ilyen beszélgetés. Greta Thunberghez csak kötik ezt a kijelentést, mert ő ilyesmiket szokott mondani, és a kínaiakhoz a reakciót, mert ők meg olyanokat. De hihető, így aztán hamar igazsággá válik. A digitális forradalomnak köszönhetően így minden igaz kijelentésre jut száz hazugság vagy majdnem igazság, kicsit csúsztatott, átfogalmazott – hiszen fordításokról beszélünk – állítás, és itt nincs már bíróság, amely helyreigazításra utasít bárkit. Egyszerűen túl gyors ehhez a világ, és túl sok a téma.
De vajon miért hihető Greta és a kínaiak sztorija? Mert Greta egy karakter, akit ügyes emberek kitaláltak, megalkották a haját, a ruházatát, a beszédstílusát, és eljátszatják a svéd kislánnyal önmagát. Feltehetően nagyon nem őszinte az egész sztori, az immáron 18 éves lány is érzelmekkel bíró személy, de amit kimond – mármint valóban, nem csak a net szerint –, az mindig politikai állásfoglalás. Egy ember sokkal árnyaltabb annál, hogy élő s mozgó tacepaó legyen. Márpedig Greta Thunberg pontosan ez, egy faliújság, aki a tőle elvárt roppantul liberális és XXI. századi környezetvédő jelszavakat kimondja, vagy ha nem mondja ki, akkor elhisszük, hogy kimondta. Mert azt gondoljuk, hogy Greta szerint ez a világ rendje. Az ember kanállal és villával eszik, azok stabil eszközök, fémből készülnek, újra meg újra elmosogatjuk, nemzedékek használják ugyanazokat az evőeszközöket, így nyilván a környezetvédő megoldás ez. Itt bújik ki a szög a zsákból. Ugyanis a világ, ez a pszeudo-Greta-világ borzasztóan európai. A környezetvédelemmel, a kanállal és villával, a vasutakkal, a liberális gondolkodással.