Jurányi Zsófia pályaútja nem szokványos: a fizikus-sarkkutató jelenleg Németországban, az Északi-tenger partján él, ahol az Északi-sarkon előforduló, kormot tartalmazó aeroszolok mérésével foglalkozik. A pandémia az ő munkájára is hatással volt. De vajon mit csinál egy sarkkutató a home office-ban, aki az Antarktiszt is megjárta?
A tizennégy hónapos áttelelésből kilenc hónapig szinte mindentől el volt vágva az Antarktiszon – tizenegy társát leszámítva. Az expedíciójáról 2018-ban tért vissza.
– Idén tavasszal is expedícióra készültünk, amelyet azonban a járványhelyzet miatt el kellett halasztani. Nem vagyok csalódott, hiszen a munkának legalább olyan fontos része a felvett adatok elemzése. Nem beszélve arról, hogy így legalább több időm marad az új berendezésekkel megbarátkozni, tavaly augusztus óta ugyanis új pozícióban dolgozom az Alfred Wegener Intézetben, a sarkkörök meteorológiájával foglalkozó csoportban. Az intézet elsősorban az Északi-sarkvidék és az Antarktisz, valamint az óceánok, tengerek kutatásával foglalkozik. Ezek központi szerepet töltenek be a globális éghajlati rendszerben.
A légkörtől kezdve egészen a mélytengerig. Jelenleg főként észak felé orientálódunk a kutatócsoportommal. Az északi sarkkörnél végzünk majd repülőgépes méréseket – mondja Jurányi Zsófia, akinek ez lesz az első ilyen jellegű expedíciója.

A repülőgép, amelyből a tervek szerint három lesz, öt-hat órát tud repülni. Minden egyes napnak meglesz a maga mérési célja, amely rengeteg előkészületet, tervezést, koordinációt igényel. Nem mindig repül mindenki a csapatból, hiszen a pilótáknak, a mérnököknek mindenképp helyet kell kapniuk a fedélzeten, s így csak három-négy kutatónak marad hely. Természetesen lesz olyan, hogy ő ül majd a repülőben. Ennek van rizikója, de az elsődleges szempont az expedíciókon mindig a biztonság, eddig sem érezte magát soha veszélyben. Az antarktiszi tartózkodásra is élvezettel gondol vissza. Az egyetlen nehézség talán csak a hazatérés volt. Visszatalálni a civilizációba.