Kitörés a szegénységből

Peking meggyőződése, hogy a Kínai Kommunista Pártnak is szüksége van reklámra. Nem újsághirdetésekre és transzparensekre kell gondolni, hanem olyan formára, amely szórakoztat, kikapcsol, s ami fő: nevel. Ehhez az idegenforgalom (is) kitűnő keretet nyújt, csak épp a tartalmat és a módszert kellett kissé feljavítani.

Kislány pózol Mao Ce-tung kínai kommunista vezető háromdimenziós portréjával Bincsou múzeumában Fotó: Stringer China Forrás: Reuters

Kislány pózol Mao Ce-tung kínai kommunista vezető háromdimenziós portréjával Bincsou múzeumában
Fotó: Reuters

Amikor elindult a vörös turizmus első hulláma, a látogatások fókuszában többnyire az oktatás állt, amelynek keretében kormánytisztviselők és diákok kötelezően vettek részt a rendezvényeken, előadásokon. Mára azonban megváltozott a piaci tájkép, egyre több turista keresi fel az emlékhelyeket teljesen önkéntesen. A látogatósereg pedig fiatalodik: az egyik szakmai szervezet szerint az idei egyhetes május elsejei ünnep alatt a vörös turizmussal kapcsolatos online keresések és foglalások negyven százalékát a 21–30 éves korosztály indította. A fiatalok már nem unott arccal őgyelegnek a tárlók előtt, mint tíz évvel ezelőtt vagy régebben, hanem őszinte érdeklődéssel olvassák az ismertetőket, s hallgatnak érdekes történeteket a vezetőkről. A fiatalok érdeklődését az emlékhelyek fenntartói is igyekeznek ébren tartani: modernizálják a létesítményeket, kreatív ajándéktárgyakat készítenek, modern technológiát használnak. Ám egyre több szakértő mondja, hogy a fiatal látogatók legnagyobb hajtóereje a nemzeti büszkeség és azonosság előtérbe kerülése, kíváncsiak rá, miként lett Kína szegény országból a világ egyik vezető állama.

Miközben nagyon fontos, hogy az emberek megismerjék saját nemzeti történelmüket, s ez a törekvés többek között múzeumokban, emlékhelyeken elégíthető ki, a vörös helyekre az igencsak egyoldalú történelemfelfogás jellemző.

A jelenség bírálói szerint ezek a helyek a kommunista vezetők kitartását, állhatatosságát és dicsőséges győzelmeit helyezik előtérbe, miközben mélyen hallgatnak súlyos tévedéseikről és katasztrofális kudarcaikról, s még a történelmi tények elferdítésétől sem riadnak vissza. Mindez persze része a hazafias nevelésnek, ám hogy ez mennyire hatékony, már más kérdés. Mindazonáltal nem Kína az egyetlen, ahol ilyen jellegű „nevelés” folyik, csak Kínában kevésbé szofisztikált a folyamat marketingje. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a vörös turizmus hatásossága abban rejlik, hogy nem minden hamis, amit tálalnak, ugyanakkor minden azt a hitet igyekszik kelteni, hogy a kommunista párt nélkül vége lenne az országnak.

Szakértők mindazonáltal rámutatnak a Peking fenntartható gazdasági fejlődést illető törekvései és a vörös turizmus fellendítésének szándéka közti kapcsolatra, valamint arra, hogy mindez a helyi közösségek hasznát is szolgálja. Itt van például a szecsuani Kuangan esete. A tartományi jogú településen található Pajfang falu Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping, 1904–1997) kínai vezető szülőhelye, s az emlékhely – a szülőház – a tartományban elsőként kapta meg a legmagasabb, 5A turisztikai minősítést. A helyet a 2000-es évek eleje óta folyamatosan renoválják, modernizálják, s mára több mint három négyzetkilométeres, múzeumot, tavat és bronzszobrot tartalmazó teret felölelő idegenforgalmi komplexum vált belőle, ráadásul kellemes, vonzó környezetben. A munkálatok és a vörös turizmus így a helyi vállalatokat, vállalkozásokat is felvirágoztatta. 2017-ben a települést magába foglaló megye Szecsuanban elsőként tört ki az abszolút szegénységből, s a nyolcszázezres Kuangan 2019-ben már több mint hárommillió látogatót fogadott.