Ám még ha a kriptodevizákat kis áramfelvétellel hoznák is létre, bőven akad más probléma. A legszembetűnőbb az, hogy a bűnözők malmára hajtja a vizet: a legtöbb tranzakció névtelen és visszavonhatatlan, így melegágya a pénzmosásnak, az adóelkerülésnek, valamint a váltság- és zsarolási díjak kikényszerítésének. De olyan klasszikus csalások is előfordulnak, mint a részvényárak mesterséges felpumpálása a papírok bősz reklámozásával, vagy leszorítása rosszhír-keltéssel, a piramisjáték és így tovább. Teljesen sajátos csalás a „szőnyegkihúzás”: ekkor a csalók új kriptót hoznak létre, a tőzsdén felpumpálják az árfolyamát, majd hirtelen eladják a teljes készletüket, s megszüntetik az értékesítési platformot, értéktelen „érméket” hagyva a lóvá tett tulajdonosok nyakán. Becslések szerint 2019-ben kriptodeviza-csalók 4,5 milliárd dollár kárt okoztak különféle fondorlatokkal, igaz, ez az összeg 2020-ra 1,9 milliárdra csökkent.
De talán az új pénzügyi struktúra legnagyobb potenciális veszélye, hogy a pénzügyi felügyelet és szabályozó hatóság hatókörén kívül jön létre. Ez az úgynevezett decentralizált pénzpiac lehetővé teszi, hogy a befektetők a bevett Wall Street-i struktúrát megkerülve folytassanak olyan tranzakciókat, hozzanak létre szerződéseket a kriptodeviza használatával, mint a biztosítási vagy származékos ügyletek, de olyan „intelligens megállapodások” is létrejöhetnek, amelyek tetszés szerinti feltételeket tartalmaznak, fütyülve a jogszabályokra. A decentralizált pénzügyek kísérteties hasonlóságot mutatnak az árnyékbanki rendszerekkel, amelyek 2008-ban nagyban hozzájárultak a globális pénzügyi válság kirobbanásához.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!