Irodalmi hagyományaink megőrzése és megújítása vezette Oláh Jánost a klasszikusainkat felvonultató, népszerűsítő Irodalmi Magazin és a költészet napi Versmaraton megindításában. Képet kapunk a folyóiratból kinövő könyvkiadásról, köztük az évente megjelenő Az év versei és Az év novellái antológiákkal, végül a könyvterjesztés máig áldatlan állapotai közepette a Magyar Napló könyvesbolt megnyitásáról. Betekinthetünk a magyar irodalom ügyét heroikus munkával előrevivő költő-író alkotói műhelyébe a Remetei kéziratok megszületése vagy a Közel című regénye újrakiadása kapcsán írt reflexiókban.
Oláh közvetlen tevékenységének lenyomatai mellett a széles látókörű alkotó érzékeny-értő elemzései is napvilágot láttak kortárs képzőművészek, külföldön élő magyar írók munkáiról, de akár a csöndről vagy a megtartó magyar nyelvről és mítoszról is.
Isten lehelete című esszéjében az idő mibenlétéről értekezve az ész és hit közös nevezőjeként a karácsonyi ünnepben megtestesülő fordulópontot, a sötétből a fény felé fordulás történését jelöli meg, s eljut a mezei munkát meghatározó időtől a szőlősgazdák tevékenységéig, a bor érlelésének újévi letisztulásáig.
A kötet írásait olvasók hasonló fordulópontot érezhetnek, amelyet a letisztulás reménye, Oláh János örökségének folytatásra késztetése jelent.
(Oláh János: Az idő csapdája. Esszék, tárcák, vezércikkek. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2020, 332 oldal. Ára: 3500 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!