Fotó: mafab.hu
Kochról megtudjuk ugyan, hogy korábban mesterszakács volt, és a háború után Teheránban folytatná korábbi karrierjét, az viszont nem áll össze, hogy az őt fársziul tanító Gilles-lel miért bánnak továbbra is rabként, és miért fenyegetik meg időről időre, ha egyszer elhitték a meséjét. Roman Polanski A zongoristájában az üldözött zsidó és a német tiszt találkozása néhány pillanat alatt mutatja be az alá-fölé rendeltség mögött megbúvó és mindent felülíró emberséget. A Perzsa nyelvleckék viszont a zsáner csapdájába esik, valahol Az élet csodaszép és a Hogan hősei közé: amint talál több réteget a náci tiszt Koch jellemében, visszavonulót fúj, és rámutat, ettől még egy kegyetlen gazember, aki folyamatosan figyelmezteti tanárát arra, hogy amint hazugságon kapja, megöli. A fenyegetőzés persze hatásos feszültségfokozó stratégia, ám Ilja Zofin forgatókönyvíró megfeledkezik arról a nem éppen jelentéktelen tényről, hogy nem létező nyelvet tanítani több, mint kitalálni és memorizálni halandzsaszavakat. Koch mindenesetre beveszi, csak a néző érezheti úgy, hogy őt is átverték. Vadim Perelman sok feltett kérdésre nem ad választ, ami nem lenne baj, hiszen például a Saul fiában is több volt a talány, mint a magyarázat, mégis hatott. Az ukrán rendező viszont a végére tartogatja a legjobbat: olyan erős befejezést kapunk, amely végigfut az ember gerincén, és majdhogynem megbocsátja miatta a film összes hibáját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!