Ó, mesebeli Afrika!

A dél-amerikai kokain zöme Afrika érintésével jut el Európába, mégpedig az olasz bűnszervezetek közvetítésével. A folyamat már évek óta zajlik, mostanra azonban meghatározóvá vált. A maffiafőnökök nemcsak a tranzitútvonalakat ellenőrzik, hanem a kontinensen alapítanak törvényes vállalkozásokat.

Gyémántot kereső bányászok az angolai–kongói határvidéken. A betörés jelei Fotó: Olivier Polet - Corbis Forrás: Getty Images

A 2000-es évek elejétől fokozatos változás következett be az Európába irányuló kábítószer-szállítmányok útvonalában. A Dél-Amerika keleti kikötőiből induló hajók, amelyeken elrejtve a kolumbiai, perui és bolíviai kokain lapult, nem az Atlanti-óceánban fekvő karib-tengeri és kanári-szigeteki kikötőkbe mentek, hanem egyenesen Afrika nyugati partjaihoz tartottak. Ebben szerepet játszott az is, hogy a dél-amerikai kontinensen egyre inkább a brazil szervezett bűnözés vette át a földrészen belüli szállítás biztosítását, és ezek a bandák a saját kikötőiket részesítették előnyben. Előbb csak néhány olasz „szállítmányozási vállalkozó” próbálta ki az új útvonalat, amely első látásra kockázatosnak látszott, majd egyre többen szavaztak erre. Afrikában egyben meg lehet bízni: a pénz erejében, azaz a korrupcióban.

Az olasz „rosszfiúk” az Afrikába érkezés után veszik át a felügyeletet az áru felett. Az ő feladatuk bejuttatni Európába a szállítmányt, ehhez természetesen alvállalkozóként alkalmazni kell a helyi bűnözőket. Nem árt jó kapcsolatot kiépíteni velük, hiszen minden fél hosszú távon is előnyöket vár az üzlettől. Az Afrika nyugati partjaira érkezett kábítószer-szállítmányt azonnal átpakolják újabb hajókra, amelyek Európába veszik az irányt. A cél Hollandia, Németország, Spanyolország vagy éppen Olaszország kikötői. Gyakran a Száhel-övezeten és a Szaharán át tehergépkocsival szállítják a drogot északabbi kikötőkbe, hogy még a szállítmány kiindulópontja se legyen gyanús a vámhatóságoknak.

A maffia, ha kedvező lehetőséget lát, gyorsan tud váltani. Az utóbbi években az olasz kikötők ellenőrzése megszigorodott, több jelentős értékű szállítmányt is lekapcsoltak a kábítószer-ellenes hatóságok, ezért inkább a spanyolokat veszik igénybe – jelezte a Panorama olasz hetilap beszámolójában. Ez az új központ, a kokain jelentős részét innen viszik az európai nagyvárosokba. Az Európai Drogellenes Hivatal becslése szerint 2019-ben mintegy 91 tonna dél-amerikai kokain áramlott be az öreg kontinensre, amelynek értéke több milliárd euró. A szakértők úgy 18-20 tonnára teszik azt a kokainmennyiséget, amely átszeli a Száhel-övezetet, a többi tengeren jut el Európába. Csak 2019-ben a fehér por csempészése 5,7 millárd eurót hozott az európai bűnözőknek.

A hatóságok a fenti mennyiség úgy két százalékát tudják lefoglalni. Ez valóban nem sok. Néha a bűnözők „átengednek” egy-egy szállítmányt a határőröknek, hogy a nagy rajtaütéskor készült fotókon ők is ott vigyoroghassanak. Esetleg csal­éteknek szánják a lebukott küldeményt épp azért, hogy egy nagyobb szállítmány biztonságosan célba érhessen. A maffiózók logisztikai képessége megsüvegelendő. Van egy kiváló ösztönzőjük: ők az életükkel játszanak, ha egy szállítmány vagy annak egy része valahol eltűnik. Nekik kell megszervezni a percre pontos átrakodásokat, azonnal biztonságba kell helyezni az egy pontra megérkező szállítmányt, gondoskodni kell a sima útról, hogy több országon keresztül az összes hatóság a kezükből egyen. És akkor ott vannak a „helyi” kollégák, akik bizony nem keltenek nagy bizalmat. Le kell fizetni még az iszlám dzsihadistákat is, ugyanis a Szaharán át vezető utakat jórészt ők ellenőrzik. Azt sem lehet kizárni, hogy az egyik afrikai banda a kialkudott összegnél nagyobb falatra vágyik, és magának teszi félre az árut.

Az olaszországi maffiák bevételét az Il Sole 24 Ore gazdasági napilap évi 420 milliárd euróra tette. A lap szerint ebből 220 milliárd euró, tehát már több mint a fele törvényes vállalkozásokból ered. A calabriai ’Ndrangheta, a legnagyobb szervezet mindenféle kábítószer-kereskedelemből nyert hasznát évente több mint hatvanmilliárd euróra taksálják. Ők alkalmazkodtak a legjobban a globális kapitalizmus törvényeihez. Ha a ’Ndranghetáról beszélünk, akkor egy multinacionális vállalatot kell elképzelnünk. A tevékenysége szerteágazó, nincs a világon olyan földrész, ahol ne lenne jelen.

Gyémántot kereső bányászok az angolai–kongói határvidéken. A betörés jelei
Fotó: Getty Images

A szicíliai Cosa Nostra is elvegetál még, de ereje már korántsem akkora, mint a 90-es évek elején volt, amikor csatára kelt az olasz állammal. A túlközpontosított berendezkedés nem felel meg a mai követelményeknek. A nápolyi camorra sem tud beleszólni az elsőségért vívott harcba, neki pedig a túlzott széttagoltságot, az anarchisztikus felépítést róják fel a szakértők. Ennek ellenére mindhárom olasz bűnszervezet nagyon aktív Afrikában, de kétségtelenül a ’Ndrangheta jár az élen.

Az olasz maffiózókat különösen az fogta meg Afrikában, hogy errefelé nemcsak a szállítmányok útját lehet biztosítani, hanem egyben a pénzmosásra is ideális terep. A bankrendszer szereplői korántsem olyan agyafúrtak, mint az öreg kontinensen, itt elég egy pár ide-oda utalás, és máris törvényessé varázsolják a betett összeget. És ezt bármikor befektetési tőkeként lehet felhasználni. Erre nagy is az igény, ugyanis manapság a maffiavezetők is jobban szeretnek olyan bevételekre szert tenni, amelyek törvényes forrásból származnak. A politikai kapcsolatokat is megolajozza egy kis csúszópénz. Ezért az afrikai környezet valóságos álom. Itt nem vizsgálódnak afelől, hogy honnan ered a külföldi tőke, amely be akar ruházni a különböző helyi vállalkozásokba. Az afrikai élelmiszeripar mindig várja a befektetőket. De hasonlóképpen a turizmus, a vendéglátóipari egységek, az építőipar, a közlekedés, a bányászat és a nyersanyag-feldolgozás is örül minden befektetett eurónak. Eltelik egy-két év, és kit érdekel, kinek a vagyona van a vállalkozásokban.

Ott, ahol megjelennek az új, világszínvonalú szállodák, élhetünk a gyanúperrel, hogy talán alaposan utána kellene nézni a befektetőknek – írta az olasz Panorama hetilap. Például az észak-afrikai tengerparton, valamint az Atlanti-óceán mentén a közelmúltban kiemelkedett nagy hotelek környékén, amelyek szerte a világból vonzzák a turistákat. A Közép-afrikai Köztársaság és Kongó gyémánt- és – a technológiai iparban elsődleges – koltánbányái a közelmúltban jelentős fejlődésen mentek át. A gazdasági betörés jeleit láthatjuk olyan országokban, amelyek nem jeleskednek a kábítószer-ellenes harcban, mint Elefántcsontpart, Szenegál, Sierra Leone, Dél-Afrika, Kenya, Seychelles-szigetek és Tanzánia. Az ezekben az országokban tevékenykedő maffiózók nyugodtan hajthatják álomra a fejüket.

De nézzünk egy-két nevet, amelyek Afrikában kis birodalmat építettek ki a kábítószer-kereskedelemből! A ’Ndrangheta részéről a Platiak, a Morabito és az Arena család. A Rizzuto família Szenegál fővárosában, Dakarban igen aktív, a Di Giovine klán főleg a nigériai Lagost uralja. A Cosa Nostrához tartozó Tano Badalamenti – aki 2004-ben meghalt – úttörőnek volt tekinthető, ő a hetvenes évek végén kezdett tevékenykedni Afrikában, és az évtizedek alatt a földrész déli felén valóságos birodalmat épített fel angolai és namíbiai gyémántbányáinak révén. A camorra Észak-Afrikára összpontosít, itt is elsősorban Marokkóra, Casablanca környékén vannak hasistermelő vidékeik, az ügyeik a Marano és Casalesi családok kezében futnak össze. Olasz bűnszervezetek tevékenységét észlelték Egyiptomban, Szomáliában, Tunéziában és Ghánában is. Nehogy azt higgyük, ezek légből kapott értesülések. Nem, ezek az információk mind az olasz titkosszolgálattól származnak – állítja a hetilap. Tudnak róluk, de sokat nem tehetnek ellenük.