Oltási statisztika csatasorban

A beoltott tömegeket nem lehet lombikokba zárni és nem lehet őket ott, életük fogytáig az észlelés tárgyává tenni.

Magyarország, 1963. szeptember 4. Munkások a fekete himlõ - himlõ, latinul variola vagy variola vera – egy rendkívül veszélyes emberi fertõzõ betegség elleni oltóanyagot tartalmazó ládákat pakolnak. A varioláció, vagyis az egészséges emberek szándékos fertõzése során bõrbe juttatják a tehénhimlõ emberre kevébé veszélyes vírusát, amely mesterséges fertõzés, a vakcinázás védettséget vált ki. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. MTI Fotó: Keleti Éva Fotó: Keleti Éva

Azon fontos kérdésben, vajjon a himlőoltás tényleg védelmez-e a himlőben való megbetegedés ellen, vagy nem, és igenlő esetben, mily nagy ezen védelem ereje, tagadó esetben pedig, mily nagy az oltás káros hatása, csakis a himlőoltás eredményeinek tömeges észlelései, tehát a statistika adatai lehetnek a döntők. Midőn azonban ezen nézetet kétségbe is vonták, sőt nem kisebb tekintély, mint maga Koch, az epidemiológia ezen érdemdús előharczosa, szintén oly értelemben nyilatkozott a német oltásügyi bizottságban, hogy az oltás véderejét statistikai úton alig fogják bebizonyíthatni, mégis szükséges, hogy ezen előzetes alapkérdésnek néhány szót szenteljünk.

[…] A beoltott tömegeket nem lehet lombikokba zárni és nem lehet őket ott életük fogytáig az észlelés tárgyává tenni. Így tehát az oksági összefüggések magyarázatára szolgáló egyetlen két út közül, melyek egyikét, t. i. a kísérletit, a jelen esetben a laboratóriumnak physikai és vegytani vizsgálódásai, a másikat pedig, a statistikait, a tömeges észlelések számszerű eredményei képviselik, csakis az utóbbi alkalmazható és csakis ez kecsegtet siker kilátásával. E mellett különben már impozáns erővel tanúskodik azon tény is, hogy mindenütt, a hol valamely gyógyszer vagy valamely közegészségi intézkedés hatását és így a himlőoltás véderejét is be akarják bizonyítani, a kérdés mindig és kizárólag a statistikai bizonyítékok szerint dől el, statistikai adatokkal bizonyítják az egyik oldalon a himlőoltás jótékonyságát, ugyanazokkal annak meddőségét, vagy éppenséggel káros voltát.

[…] a védelem azon statistikai tények bebizonyítása körül csoportosul, hogy a himlőoltás behozatala óta a himlőbetegség úgyszólván megszűnt, és hogy ha oltottak meg is betegednek, ezeknek halandósága sokkal kisebb, mint a nem oltottaké, hogy tehát a védelem, bár az feltétlennek és az egész életre kihatónak nem tekinthető, tényleg, még pedig nagy mértékben, mégis fennáll. Ezen oldalról is tömérdek statistikai adatot állítunk csatasorba.

Hogy a himlőoltás mellett és ellene vívott hosszadalmas és szövevényes statistikai harczban könnyebben eligazodjunk, czélszerű lesz a mellette és ellene felhozott statistikai érveket csoportokba gyűjteni és igy áttekinteni. Ha a himlőoltási vitának terjedelmes irodalmát és statistikáját ebből a szempontból vizsgáljuk, állíthatjuk, hogy a védelem részéről felhozható statistikai tények a következő érvekre vezethetők vissza:

1. A mióta Európában az oltást behozták, a himlőbetegség, melyet azelőtt senki ki nem kerülhetett, sokkal ritkább lett, a járványok többé-kevésbbé megszűntek, sőt egyes országokban a himlő már egészen kiirtottnak tekinthető. Nevezzük a himlőoltás történetéből merített ezen érvet a historikus bizonyítéknak.

2. Ha az egyes országokat a szerint állítjuk sorba a mint azokban nagyobb vagy kisebb erélylyel oltanak, azt találjuk, hogy az erélyesebben oltókban kevesebb ember esik himlőbe. Így pl. Német- és Svédországban, az utóbbi időben Angliában és hazánkban is, a himlő erősen fogy. Különösen fontos, hogy egy és ugyanazon időben, míg a járvány a rosszul oltó országokban erősen pusztít, annak ereje a jobban oltó országok határán megtörik. Ezt az érvet nevezhetnők a földrajzi vagy nemzetközi bizonyítéknak. Míg tehát a historikus érvelés azt kutatja, változott-e egy és ugyanazon ország himlőhalandósága az idők folyamában, addig a nemzetközi, földrajzi érv azt nézi, miképen különböznek egy és ugyanazon időben, egy és ugyanazon járvány menete alatt a különböző országok állapotai.

Mindkét érv azonban mégis csak közvetve bizonyít a himlőoltás védereje mellett: valószínű ugyan, hogy a himlőbetegség elfojtása az oltásnak a következménye, hogy azonban ez az állítás közvetetlenül bebizonyíttassék, erre mégis a következő három kérdésre kellene válaszolhatni. T. i. igaz-e

3. hogy oltottak ritkábban esnek himlőbe, mint a nem oltottak;

4. hogy az oltott egyénekből kevesebben halnak meg himlőben, mint a nem oltottakból;

5. hogy az oltottaknál előforduló himlő-esetek sokkal gyengébbek, lethalitásuk azaz halálos kimenetelük sokkal ritkább.

(Kőrösy József: A himlőoltás véderejéről, 1897)

Száztizenöt éve, 1906. június 23-án hunyt el Kőrösy József, a XIX. század egyik legnagyobb hatású magyar statisztikusa, higiénikus.

Borítókép: Munkások a fekete himlő – himlő, egy rendkívül veszélyes emberi fertőző betegség elleni oltóanyagot tartalmazó ládákat pakolnak 1963. szeptember 4. (MTI/Keleti Éva)