Oltási statisztika csatasorban

A beoltott tömegeket nem lehet lombikokba zárni és nem lehet őket ott, életük fogytáig az észlelés tárgyává tenni.

Magyarország, 1963. szeptember 4. Munkások a fekete himlõ - himlõ, latinul variola vagy variola vera – egy rendkívül veszélyes emberi fertõzõ betegség elleni oltóanyagot tartalmazó ládákat pakolnak. A varioláció, vagyis az egészséges emberek szándékos fertõzése során bõrbe juttatják a tehénhimlõ emberre kevébé veszélyes vírusát, amely mesterséges fertõzés, a vakcinázás védettséget vált ki. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. MTI Fotó: Keleti Éva Fotó: Keleti Éva

1. A mióta Európában az oltást behozták, a himlőbetegség, melyet azelőtt senki ki nem kerülhetett, sokkal ritkább lett, a járványok többé-kevésbbé megszűntek, sőt egyes országokban a himlő már egészen kiirtottnak tekinthető. Nevezzük a himlőoltás történetéből merített ezen érvet a historikus bizonyítéknak.

2. Ha az egyes országokat a szerint állítjuk sorba a mint azokban nagyobb vagy kisebb erélylyel oltanak, azt találjuk, hogy az erélyesebben oltókban kevesebb ember esik himlőbe. Így pl. Német- és Svédországban, az utóbbi időben Angliában és hazánkban is, a himlő erősen fogy. Különösen fontos, hogy egy és ugyanazon időben, míg a járvány a rosszul oltó országokban erősen pusztít, annak ereje a jobban oltó országok határán megtörik. Ezt az érvet nevezhetnők a földrajzi vagy nemzetközi bizonyítéknak. Míg tehát a historikus érvelés azt kutatja, változott-e egy és ugyanazon ország himlőhalandósága az idők folyamában, addig a nemzetközi, földrajzi érv azt nézi, miképen különböznek egy és ugyanazon időben, egy és ugyanazon járvány menete alatt a különböző országok állapotai.

Mindkét érv azonban mégis csak közvetve bizonyít a himlőoltás védereje mellett: valószínű ugyan, hogy a himlőbetegség elfojtása az oltásnak a következménye, hogy azonban ez az állítás közvetetlenül bebizonyíttassék, erre mégis a következő három kérdésre kellene válaszolhatni. T. i. igaz-e

3. hogy oltottak ritkábban esnek himlőbe, mint a nem oltottak;

4. hogy az oltott egyénekből kevesebben halnak meg himlőben, mint a nem oltottakból;

5. hogy az oltottaknál előforduló himlő-esetek sokkal gyengébbek, lethalitásuk azaz halálos kimenetelük sokkal ritkább.

(Kőrösy József: A himlőoltás véderejéről, 1897)

Száztizenöt éve, 1906. június 23-án hunyt el Kőrösy József, a XIX. század egyik legnagyobb hatású magyar statisztikusa, higiénikus.

Borítókép: Munkások a fekete himlő – himlő, egy rendkívül veszélyes emberi fertőző betegség elleni oltóanyagot tartalmazó ládákat pakolnak 1963. szeptember 4. (MTI/Keleti Éva)