A falu határában idős, sovány cigány asszony a derekára erősített zacskóba szüreteli az út menti bodzafa virágát. A kátyúkkal gazdagon szabdalt főút két oldalán jókora családi házak tűnnek fel, bevakolatlanul, szemlátomást félbehagyva. Bizonyos telkeken a ház jó ideje be van fejezve, de kerítés nincs, mintha soha nem is lett volna.
A helyi Coop bejárata előtt kézzel írott táblák, rajtuk az aktuális ajánlat: az egész kacsa kilója 1199, a csirkeszárnyé 549 forint. A közelben kitett falragasz garázsvásárt hirdet a művelődési ház nagytermébe, a kitett holmik – lakásfelszerelési tárgyak, ruhaneműk, cipők, gyermekjátékok – darabját száz és kétszáz forintért lehet majd elvinni…
Három műszakban kétszázezer
Szabolcs-Szatmár-Beteg megyében járunk, a Budapesttől mintegy kétszáznyolcvan kilométerre eső Kántorjánosiban. A falu kétezer-kétszáz fős lakosságának hatvan százaléka roma. Segítőink a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság munkatársai: Kalderák Anna megyei mentorkoordinátor, valamint a helyi felzárkózási mentor, Horváth Tímea. Ő Vásárosnaményban született, Nyírmadán felnőtt, kétgyermekes roma asszony negyedik éve dolgozik Kántorjánosiban a főigazgatóság mentorprogramjában.
Eddig főleg olyan kérésekkel keresték meg a helyiek, hogy fogalmazzon meg egy-egy hivatalos beadványt – például a rendőrségre gyorshajtás ügyében –, nézze meg nekik a közeli állások hirdetéseit a neten, vagy segítsen elkészíteni az önéletrajzukat egy-egy jelentkezés előtt.
És ha már a munkaerőpiaci helyzet kerül szóba: – A tizenhat kilométerre lévő Mátészalkán van egy szemüveglencséket készítő cég, a tizennyolc kilométerre eső Nyírbátorban egy autóalkatrészeket meg egy orvosi műszereket gyártó társaság. Ha valakinek sikerül valamelyikhez bekerülni, három műszakban nettó 160–200 ezer forint körüli összeget is megkereshet. A közelben nemigen van másutt álláslehetőség, a faluban sincs. A romák egy része a helyi közfoglalkoztatási programban dolgozik – mondja Horváth Tímea, megemlítve: a férje is munkanélküli.