Háború és béke – Profit hidegre téve

Oroszország mindenkinél előbb gőzerővel telepít az Északi-sarkkörre katonákat és hadi felszerelésteket.

Orosz atom-tengeralattjáró az északi Szeveromorszk partjainál. Áttörések? Fotó: Getty Images Fotó: Lev Fedoseyev

Orosz atom-tengeralattjáró az északi Szeveromorszk partjainál. Áttörések? Fotó: Getty Images

Sokak szerint jelképes pillanat volt, amikor az idén tavasszal három orosz atom-tengeralattjáró egyszerre törte át a jeget az Északi-sark térségé­ben. Moszkva kimondatlanul is jelezte: bármi áron biztosítani fogja az északi hajózást, akár katonai eszközökkel is. A bejelentett, 2035-ig tartó orosz fejlesztési programoknak megfelelően folytatják „katonai és tudományos tevékenységüket” az északi zónában. Moszkva az Északi-sarkvidék partvidékének 53 százalékát birtokolja. Becslések alapján, ha az ezen a területen található természeti kincseket ma kitermelné, az évente húsz százalékkal emelné meg a nemzeti össztermékét. Hogy minél előbb hozzájusson e jelentős forrráshoz, „új határok” elnevezéssel Moszkva nem is sajnálja a fejlesztéseket. Ám ezt a vagyont védenie is kell. Ennek érdekében felújítják a hidegháborús időkből megmaradt katonai támaszpontokat, repülőtereket, növelik az ott szolgáló haderő létszámát, korszerű – Sz–400-as – rakétavédelmi rendszereket telepítenek.

Ehhez képest hosszú évekig Amerika csak élvezte azt az előnyét, amelyet a hidegháború megnyerésével ért el. Éppen harminc éve járt amerikai hadihajó az északi-sarkvidéki vizeken. Akkoriban talonba tették a 2. flottát, amelynek az lett volna a feladata, hogy ebben a térségben tevékenykedjen. Két éve leheltek bele újra életet. Az oroszok mintegy negyven nagy jégtörő hajót tudnak mozgósítani, közülük nem egy atommeghajtású, az amerikaiak kettőt. Valamit nagyon benéztek Washingtonban, hát persze, hogy most szavakkal akarják megfékezni a dübörgő orosz beruházásokat. Az amerikai kormányzatban a Trump-éra utolsó éveiben valami mégis megmozdult. A fél világ a hasát fogta, amikor Donald Trump felvetette, hogy az Egyesült Államok megvásárolná Grönland szigetét Dániától. Pedig ma már látjuk, hogy milyen komolyan beszélt. Mellesleg nem először jött meg az Egyesült Államok étvágya Grönlandra: 1946-ban Truman elnök is ajánlatot tett a szigetre, százmillió dollárt.

Az amerikai vevői szándékon 2019-ben Grönland és a dánok felháborodtak. Trump üzletember, megpróbálta megvenni azt a „tárgyat”, amelyre szüksége volt. A világ legnagyobb szigete ugyanis stratégiai pont. Nem véletlenül telepített ide Washington még 1951-ben radarállomást, és 1959-ben egy titkos katonai létesítményt is létrehoztak Jégvihar fedőnéven, amelyen – mint később kiderült – hatszáz ballisztikus rakétát tároltak. Egy éve az Egyesült Államok kifejezte szándékát, ha már nem sikerült megvennie az egész szigetet, felújítja – az orosz veszélyre válaszul – katonai létesítményeit. Az 57 ezer lakosú, jelenleg 5,1 millió négyzetkilométer területű Grönlandon is rengeteg ásványi kincs lapul, van itt uránium, földgáz, kőolaj és különböző fémek. A 2007-es felmérés számaihoz viszonyítva az olvadás következtében majd ötszázezer négyzetkilométerrel csökkent a dán autonóm tartomány területe. Kína már évekkel ezelőtt koncessziós jogot szerzett bányakitermelésre, minél kisebb a jégpáncél, annál jobbak a bányászat feltételei. A Trump-kormányt ez is nyugtalanította, ugyanis ritka földfémek után kutat Peking, amelyek elengedhetetlenek a technológiai, számítógépipari fejlesztésekben.

Az északi pólus militarizálása már javában zajlik. A jövő katonai összeakaszkodásának az egyik fő kiváltó pontja itt lehet.