– Nemrég nyilvánosságra hozták a települési Covid-halálozási mutatókat. Egyesek szerint összefüggés mutatható ki az elhunytak száma, valamint az érintett térségek anyagi helyzete, gazdasági környezete között. Mások szerint a vírus nem az alapján fertőz, ki szegény, ki gazdag. Ön mit olvas ki az adatokból?
– A roma közösségekben élőknek sajnos általánosan is rosszabb az egészségi állapotuk, mint a többségi társadalom tagjaié. Az idősek és a krónikus betegségekkel küzdők körében egyes járványok növelhetik a halálozási mutatókat – akár az influenza is! Ez részben annak is betudható, hogy több helyen még mindig nem kellően egészségtudatosak – ez egyébként a társadalom egészét jellemzi, de a romák körében talán sokkal nehezebb elérni, hogy ezen változtatni lehessen. A zártabb, szociokulturális szempontból az új dolgokkal nehezebben megismertethető közösségekben nagyon nehéz a szükséges változások előmozdítása, és a jövőben annak is kiemelt kérdésnek kell lennie, hogy ezen hogyan tudjunk együttesen változtatni.
– Mit gondol, hogyan lehetne elérni, hogy a romák körében nőjön az oltási hajlandóság?
– Tavaly ősszel a vírus még nem volt jelen olyan mértékben a köreikben, mint ma, ezért úgy vélték, nem jelent rájuk valós veszélyt. Mostanra azonban a személyes tapasztalatok – no meg a különféle kezdeményezések, kampányok – fokozatosan meggyőzik őket arról, hogy igenis fel kell venniük az oltást. Csakhogy számos esetben maga a regisztráció sem megy könnyen, e ponton szükséges a rásegítés, ahogyan abban is, hogy aki az első adagot megkapta, az ne lépjen ki a folyamatból félúton, vegye fel a másodikat is.
Fotó: Móricz-Sabján Simon
– Ki lehet az a tekintély, aki kellő mozgósító erővel képviseli mindezt?
– A helyi közösségekben mindig a meghatározó, látható, észrevehető személyek példája hat igazán. Ez lehet egy roma vezető, egy lelkipásztor vagy bárki, akinek kellő tisztelete van a többiek előtt. Ha például a helyi roma vezető az oltás után együtt fotózkodik a többségi polgármesterrel, többen nyilván elgondolkodnak: „Nézd csak, a gádzsónak semmi baja nem lett a szertől! Csak nem igaz, hogy az árt nekünk! Felvesszük mi is!” Ilyen és ehhez hasonló – könnyen emészthető, könnyen befogadható – ingerekre volna szükség, minél nagyobb számban, miközben kell, hogy legalább a minimális tudományos ismeret is eljusson mindenkihez.
