Történelmi tabu
A pedofília társadalmi megítélése az európai kultúrtörténetben a teljes megengedés és a legszigorúbb büntetés végletei között mozog. Közismert tény, hogy az antikvitásban törvényesnek minősült az, hogy idősebb férfiak teljes természetességgel használták serdülők – többnyire fiúk – testét bizonyos szexuális vágyaik kielégítésére, ugyanakkor az is tény, hogy például a római jog pontosan meghatározta a házasságkötés lehetőségének alsó korhatárát: a lányokat tizenkét, a fiúkat tizennégy éves koruktól tartotta alkalmasnak házaséletre, ami látszólagos ellentmondás. A kereszténység elterjedésével azonban a kiskorúak megrontása egyértelműen a tiltott kategóriába került, amit a jogrend is követett. Erre példa, hogy a római jogot minimális változtatásokkal átvevő Kelet-római Birodalom – későbbi nevén Bizánc – császára, a VI. században uralkodó I. Justinianus törvénybe iktatta a pedofília szigorú tilalmát. A büntetés akkoriban a vagyonelkobzástól és száműzetéstől a kiherélésen, a pénisz levágásán át a tengerbe dobásig, lefejezésig terjedt.
Elgondolkodtató, hogy az antikvitás után azonban csaknem másfél évezred telt el úgy, hogy a pedofil cselekedetekkel egyszerűen nem foglalkozott senki, még a korabeli sajtó sem tárgyalt ilyen ügyeket, ezért egészen a XIX-XX. század fordulójáig szürke zónában találja magát az, aki a témát vizsgálja – állítja a prostitúció kultúrtörténetét kutató
Császtvay Tünde művelődéstörténész, aki kérdésünkre arról számol be, hogy a XX. század közepéig nincs is olyan találat a legnagyobb adatbázisokban, hogy „pedofília”, csupán a „megrontás” kifejezésre bukkannak elő jogi és kultúrtörténeti vonatkozású publikációk. Ráadásul a megrontás gyűjtőfogalomba nem csak a gyermekkorúak elleni szexuális abúzus tartozik.
Mint a művelődéstörténész mondja, a magyar társadalom a századfordulóig a tinédzser lányok feleségül vételét sem tekinti különösebben normaszegő lépésnek. Jókai Mór is kendőzetlenül írt arról, hogy bizony megnézegette magának a 13-14
éves rokon kislányokat, majd idős korában nőül vette az 54 évvel fiatalabb Grósz Bellát – igaz, a hölgy akkor már húszéves volt.
Ugyanakkor – számol be róla a kutató – a XIX-XX. századból hagyatékokban fennmaradt képeslapok bizonyítják, hogy készültek gyermekek, jobbára kislányok szexuális abuzálását ábrázoló erotikus, sőt pornográf képek. Ezek a könyvkereskedőknél titokban kapható fotók jellemzően tündéri kislányokat, ritkán kisfiúkat ábrázolnak nehezen félreérthető módon. Ezek azonban csak erotikusnak szánt képek voltak, aktust általában nem ábrázoltak.
– Csak egyetlen kifejezetten kisgyermekeket ábrázoló pornográf fényképsorozattal találkoztam kutatásaim során: egy magyar könyvárus által készíttetett és pult alól titokban forgalmazott képsorozattal. A képeken kisgyerekek vannak felnőtt férfival pornográf jelenetben lefotózva. Egyszerűen gyomorforgató! – mondja Császtvay Tünde.