Rémálom

Ha van bűncselekménytípus, amelyre kortól, nemtől és minden mástól függetlenül készek vagyunk az elképzelhető legsúlyosabb büntetést követelni, az a gyermekek elleni szexuális erőszak. Nem véletlen, hogy a gyermek­bántalmazó elítéltek még a börtöntársadalomban is a hierarchia ­legalján helyezkednek el. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a múlt héten nyújtotta be az Országgyűlésnek azt a törvénymódosító javaslatot, amely a pedofil bűncselekmények elkövetőinek szigorúbb büntetését kívánja elérni.

Szerényi Gábor rajza

Amikor kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekményekről beszélünk akár a sajtóban, akár a ­közösségi médiában, finomításképpen hajlamosak vagyunk a képletes beszédre – hátha így kevésbé tűnik gyomorforgatónak a téma. Pedig e verbális képmutatás mögött az a nyers valóság, hogy az internetes pedofil platformokon pontosan olyan képi, videó- és szövegtartalmak forognak közkézen, amelyek behelyettesíthetőek a felnőtt pornográfia műfa­jaival. Éppúgy vannak egyszerű közösülést bemutató „hardcore” vagy az erőszakjelleget hangsúlyozó szadista-mazochista „BDSM”-tartalmak. Utóbbiak értékét emeli a legsúlyosabb lelkületű gyerekpornó-fogyasztók körében, ha látszik az áldozaton a szenvedés, például zokog, sikít a gyermek kínjában, aminek neve is van: hurt­core. Nemcsak 9–12 éves kislányok és kisfiúk válhatnak szexuális ragadozók áldozatává, hanem sokkal fiatalabbak is. És mindez csak a jéghegy csúcsa – foglalja össze kérdésünkre a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Kiberbűnözés Elleni Főosztály Nyomozó Osztályának kiemelt főnyomozója, Boncsér-Békési Fruzsina.

A fiatal szakember elárulja, hogy a mintegy húszfős nyomozócsoport munkatársai számára ezek a felvételek eleinte éppoly gyomorforgatóak voltak, mint minden normális szexualitással megáldott ember számára, de idővel lelki értelemben hozzá kellett keményedniük a látványhoz. Osztályuk célzottan a nemzetközi internetes gyermekpornográf bűncselekmények felderítésével foglalkozik informatikai és fedett nyomozati eszközökkel. Megdöbbentően sok a dolguk. Az ilyen internetes platformok az úgynevezett „darkneten”, a web sötét régióiban üzemelnek: az itt használt speciális böngésző elrejti az IP-címet, így ez alapján szinte lehetetlen az üzemeltető, a moderátorok és a felhasználók azonosítása, lefülelése. Ezt használják ki a bűnözők, terroristák is.

Azonban, mint minden „tökéletesen kitervelt” bankrablás elkövetői, ugyanúgy az internetes ragadozók is követnek el apró hibákat. A Nemzeti Nyomozó Iroda által felderített legutóbbi ügy előzményeként is egy ilyen semmiség vezette el az egyik külföldi rendőrség nyomozóit Magyarországra, miután a megfigyelt gyermekpornográf chatoldal 2019-ben rövid ideig magyarországi IP-címről üzemelt.

Az osztály nyomozói az elmúlt két év során – magukat vendégfelhasználóknak kiadva – aktívan jelen voltak a chatoldalon, részt vettek az ott folyó kommunikációban, miközben feltérképezték a hierarchiát. Persze a bűnszervezet működtetői is meghatároztak konspirációs szabályokat, így a nemzetközi oldalon csak angolul folyhatott beszélgetés, és semmilyen azonosításra alkalmas személyes információt nem volt szabad megosztaniuk egymással a tagoknak. Ennek ellenére sikerült azonosítani a felhasználók jelentős, főként magyar körét is – mondja a nyomozónő. Az intézkedések még folyamatban vannak, ezért többet nem árulhat el az ügyről.

A Készenléti Rendőrség és a Terrorelhárítási Központ bevetési egységeinek közreműködésével végül május 5-én egyidejűleg nyolc helyszínen csaptak le a bandára. Az oldal szerverének üzemeltetője egy újpesti panelházból működtette a platformot. Öt személyt tartóztattak le, a vád ellenük: bűnszervezetben elkövetett gyermekpornográfia nagy nyilvánosság előtti publikálása. Ez a Btk. 204. § C. pontja szerint két–nyolc év börtönt jelenthet a számukra, de mivel bűnszervezetben és folytatólagosan követték el, így már 2–16 év is lehet a büntetésük. Sőt akik kimerítették a szexuális erőszak, a vérfertőzés minősített esetét is, még súlyosabb ítéletekre számíthatnak – utal a rendőrnő arra a kettőre, akik egyike saját gyermekkorú lányát erőszakolta meg, és az erről készült videót büszkén terjesztette, míg másikuk négyéves testvére ellen követett el rendszeresen szexuális abúzust, amelynek felvételeit szintén megosztotta a fórumon.

Kérdésünkre, hogy a bűnszervezet üzleti érdekből működött-e, Boncsér-Békési Fruzsina válasza egyértelmű nem. A regisztrált felhasználóknak nem kellett fizetniük a tagságért, tehát inkább a pedofil szubkultúrában kivívható presztízs érdekében üzemeltették, ahogy az e közösségi térben mozgó felhasználók sem pénzért osztották meg egymással felvételeiket, élményeiket, tapasztalataikat. E körben annál menőbb valaki, minél különlegesebb felvételei vannak, amelyek cserealapot képeznek. Az az igazi „nagyság”, ha valaki személyesen is hozzáfér egy gyerekhez, az aktusról pedig saját felvételt tesz közzé.

Szerényi Gábor rajza

Kérdés, vajon mi visz rá valakit ilyen viselkedésre. A nyomozónő J. Sullivan pszichológus szexuális abúzusspirálról szóló elméletét említi, aki úgy írja le a szexuális ragadozóvá válás folyamatát, hogy kezdetben csak felkelti az illető érdeklődését a gyermeki test, a „friss hús” látványa. Aztán a képi tartalmak egyre erősítik benne azt az érzést, hogy ez a vonzalom nem rossz dolog, tulajdonképpen normális. A képnézegetéssel egyre gyakrabban hergeli magát, ehhez megerősítést kap e támogató közegben, az ösztönös és szociális gátak fokozatosan ledőlnek benne, előbb-utóbb a látvány hatására maszturbál, majd végül eljut oda, hogy megkísérel behálózni egy gyereket. Régebben az elsődleges célpontok az ismerősi körből kerültek ki, de az internet korában egyre gyakoribb, hogy az ilyen ember álprofil mögül próbálja behálózni idegen, naiv áldozatait. Bizalmukba férkőzik, manipulálja őket, meztelen, azaz kompromittáló képeket kér, majd ezek birtokában zsarolással próbál egyre többet kicsikarni belőlük. Ezzel a módszerrel próbálkozott az a 16 éves fiú is, aki egy 12 év alatti gyöngyösi kislányt környékezett meg az interneten, és először meztelen fotókat, majd zsarolással pornográf tartalmú videófelvételeket követelt áldozatától, de pechjére a kislánynak volt annyi esze, hogy az édesanyjától kérjen segítséget. A zsarolót néhány napja fogták el abonyi otthonában.

Nem tudni, hogy a pandémiával összefüggésben az internethasználat változása okozza-e, de tény, hogy az utóbbi hónapokban elárasztották a sajtót a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekről, letartóztatásokról szóló hírek. A felizzó közhangulatra a nagypolitika is reagált. Kocsis Máté Fidesz-frakció-­vezető május 25-én­ benyújtotta az Országgyűlésnek azt a lex Kaleta néven ismertté vált törvénymódosító javaslatot, amely a pedofil bűncselekmények elkövetőinek eddiginél szigorúbb jogi elbírálását kívánja elérni a büntetési tételek növelésével, új minősített esetek bevezetésével, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének eltörlésével és az elévülés nyújtotta kibúvó megszüntetésével. A módosító javaslat bővíti azon foglalkozások körét, amelyektől eltiltják az ilyen ügyben jogerősen elítélt személyeket.

Mint ahogy azt Kocsis Máté nyilatkozta lapunk május 29-i számában: „Ezután a gyermekpornográfia egyes minősített eseteinél, például ha 12 évnél fiatalabb személlyel szemben erőszakot vagy sanyargatást alkalmazva követik el ezt a bűncselekményt, a tett az emberöléssel azonos elbírálás alá esik majd. […] Az új jogszabály célja, hogy jusson el minden pedofilhoz, hogy a gyermekek ellen elkövetett bűneik ezentúl az egész életükre rányomják a bélyegüket.

Ha elkapják az elkövetőt, rémálom lesz az élete. Nemcsak a büntetőjogi következményekkel kell a pedofiloknak szembesülniük ezután, hanem mindenki tudni fogja, mit tettek, és az arcképük megjelenik majd a nyilvántartásban. Az elrettentés terén ennél többet nem lehet tenni. Ha ez nem elégséges visszatartó erő, akkor semmi nem az.”

A törvénymódosító javaslat névadója az a Kaleta Gábor karrierdiplomata – egykori perui nagykövet –, akinek laptopján a hatóságok 19 ezer gyermekpornográf képet találtak. A hazáját is lejárató, több kormányzati ciklust kiszolgáló volt nagykövet beismerő vallomásának köszönhetően végül mindössze félmillió forintos pénzbüntetést és egy év börtönbüntetést kapott két év hat hónapra felfüggesztve. A Budai Központi Kerületi Bíróság által 2020 szeptemberében hozott ítélet súlyosságát sokan sokféleképpen minősítették.

A legtöbben túlságosan enyhének ítélték, a Mi Hazánk Mozgalom például nemzetközi példákra hivatkozva a kémiai kasztráció büntetési tétel Btk.-ba való bevezetését is sürgette a pedofil bűncselekmények elkövetőivel szemben. Utóbbival az általunk megkérdezett Németh Zsolt kriminológus csak meghatározott feltételekkel ért egyet, míg Sófi Gyula osztályvezető főorvos és igazságügyi pszichiáter szakértő, valamint Farkas Johanna pszichológus ennek személyiségre gyakorolt egyéb következményeit emeli ki.

Németh Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Doktori Iskolájának témavezetője abban az egy esetben tartja elképzelhetőnek a kémiai kasztrálást, ha annak vádalku keretében önként veti alá magát az illető, például ha cserébe mentesül a sokéves börtönbüntetés alól. Mint mondja, szerinte Kaleta ítélete sem túlságosan enyhe, hiszen ő nemcsak azzal bűnhődik, hogy kapott egy év felfüggesztettet, de azzal is, hogy diplomáciai karrierjének mindörökre búcsút mondhat, valamint hogy szűkebb és tágabb környezete előtt megszégyenült. Hangsúlyozza, hogy a pedofil hajlamú emberek alapvetően olyan szexuális zavarral küzdő személyek, akik az eseteknek csupán töredékében jutnak el gyerekek tényleges szexuális bántalmazásáig. Többségük „szereti” a gyerekeket, és csak azzal valósít meg aránylag enyhe súlyú bűncselekményt, hogy gyermekpornográf képeket nézeget, bár kétségtelen, hogy ezzel egyúttal piacot is teremt. Utóbbi kielégítésére rá is repültek nemzetközi bűnbandák – elsősorban Ázsiában és a harmadik világ országaiban.

Németh Zsolt szerint azt kellene kampánytémává tenni, hogy ha valaki ilyen késztetést, szexuális orientációs zavart észlel magán, próbáljon meg segítségért folyamodni erre szakosodott civil szervezetekhez, pszichológus szakemberekhez. Emellett a potenciális áldozatokat, a gyerekeket is jobban fel kellene készítenünk az esetleges pedofil támadások felismerésére és kivédésére, illetve a rendőröket az ilyen ügyekben való eljárásra, adatgyűjtési, bizonyítási és kihallgatási módszerekre. Jelenleg nem áll rendelkezésre pontos és friss adatbázis a pedofil motivációjú bűncselekményekről, ami szintén komoly hiányosságunk – mutat rá a Ludovika kriminológus tanára.

A prevencióban, a pedofília pszichiátriai kezelésének fontosságában látja a megoldás irányát Sófi Gyula pszichiáter főorvos is. Úgy véli, a nagy fogalmi zűrzavarban ideje lenne már helyükre tenni a dolgokat: el kell különíteni egymástól a pszichiátriai és pszichológiai terminológiában alkalmazott kritériumokat, valamint a bűncselekményekhez kapcsolódó, de mégis más fogalomrendszert alkalmazó büntetőjogot. A büntetőjog (és egyben az általános közvélekedés is) pedofil bűncselekményeken gyermekek és fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményt ért, amelyet olyan személy követ el, akinek a szexuális érdeklődése pszichiátriai szempontból pedofíliaként diagnosztizálható. Orvosilag a pedofília a szexuális érdeklődés zavara, amely éretlen test látványától alakul ki, valamint a szexuális vágya kielégítését is ennek megfelelő látvány révén éri el a személy. A pedofil bűncselekmény ezzel szemben az, amikor egy felnőtt egy gyermekkorúval létesít szexuális kapcsolatot, vagy akár csak ilyen természetű felvételek birtoklója, esetleg terjesztője. Sófi Gyula egyetért Németh Zsolttal abban, hogy a probléma megoldását az jelentené, ha a pedofíliában szenvedő betegeken lehetőleg még azelőtt – vagy attól függetlenül – tudnánk pszichoterápiás módszerekkel segíteni, mielőtt bűncselekményt követnének el.

Orvosi tapasztalat – állítja Sófi –, hogy a legtöbb látens vagy önmagában tudatosult pedofil egész életében frusztrálódik a gyerekekhez kapcsolódó vágyaitól, fantáziáitól, miközben legalább felük párkapcsolatban él, és ténylegesen nem követ el, nem is szeretne elkövetni bűncselekményt.

– Ugyanakkor az is igaz, hogy a pedofília ténye éppúgy nem legalizálja a bűnelkövetést, mint ahogy a pirománia sem a gyújtogatást. De ahogy nem minden gyújtogató piromániás, ugyanúgy nem minden gyermekkel szembeni erőszaktevő pedofil, és nem minden gyermekek iránt szexuá­lis vágyat megélő lesz bűnelkövető. Maradjunk annyiban, hogy a nemi erőszaktevő olyan valaki, akinek ösztönkésztetése van, de nem tud átlagos intim kapcsolatot fenntartani korban hozzá illő partnerrel. De az is közkeletű tévedés, hogy a gyermekbántalmazás (beleértve a szexuális bántalmazást is) tipikusan férfiak által elkövetett bűncselekmény.

A tény ezzel szemben az, hogy az esetek nagyjából harmadában az anya az elkövető! – jegyzi meg Sófi Gyula főorvos.

„Az áldozattá vált gyerekek legtöbbször egy életen át hurcolják magukban az elszenvedett sérelmeket.” (Képünk illusztráció)
Fotó: 123RF

– A rendőrök is alkalmazzák azon attitűdöt, hogy elsősorban az egyén működését kell megérteni ahhoz, hogy a motívumokat feltárják – veszi át a szót Farkas Johanna pszichológus, majd kifejti, hogy a gyógyulás egyik útja hasonlatos az anonim alkoholisták és szerfüggők közt eredményesen működő terápiás keretekhez. Saját és a másik szexuális működését értve, megértve, egymás közt tabuk nélkül, de szakember által moderált beszélgetések során fejlődhet önismeretük, ezáltal közelebb kerülnek függőségük okainak feltárásához és az attól való szabadulás módjához.

– A szexuális bántalmazóknál azonban sokkal fontosabb, hogy a bántalmazott gyerekekről beszéljünk – mondja Sófi Gyula pszichiáter főorvos. – Az áldozattá váló gyermekek koruktól függetlenül lelkileg is sérülnek. A bűncselekmények hatása rendkívül összetett, hiszen nem mindegy, kitől, hányszor és mit szenved el a gyermek, illetve, hogy milyen az egyéni sérülékenysége, köznyelven lelkialkata. A gyermekkori szexuális bántalmazás hatására egyeseknél félelmek, szorongások, hangulatzavarok, önértékelési problémák, később párkapcsolati zavarok jelennek meg, másoknál a tanuláshoz való hozzáállásban, a szenvedélyek kialakulásában, tudatmódosító szerek használatában, nemritkán pedig öngyilkossági gondolatokban nyilvánul meg. Az áldozattá vált gyerekek legtöbbször egy életen át hurcolják magukban az elszenvedett sérelmeket és főleg csalódásaikat. Mivel legtöbbször hozzájuk közel állótól szenvedik el az abúzust, akikben mint felnőttben, mint tekintélyben mélyen megbíztak, tovább súlyosbítja a feldolgozást vagy akár a bűncselekmény napvilágra kerülését. A bizalomvesztett gyerekből bizalomvesztett felnőtt lesz, aki ezt az élményt továbbadhatja gyermekeinek. Az áldozat sokféle formában próbálja feldolgozni a nehézségeit, számos esetben más körülmények között „megismétli” a bántalmazást oly formában, hogy hasonló alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe kerül vagy ilyen helyzetet teremt magának. Ez a trauma – ha nincs feldolgozva – hetedíziglen átokként nehezedhet az ő és utódai életére. Ez az, amire nem gondolnak azok az agresszív, lelketlen, alapvetően alacsonyan strukturált személyiségű elkövetők, akik saját szexuális zavarból eredő vágyaik kielégítésére gyermekkorúakon követnek el erőszakot.

Történelmi tabu

A pedofília társadalmi megítélése az európai kultúrtörténetben a teljes megengedés és a legszigorúbb büntetés végletei között mozog. Közismert tény, hogy az antikvitásban törvényesnek minősült az, hogy idősebb férfiak teljes természetességgel használták serdülők – többnyire fiúk – testét bizonyos szexuális vágyaik kielégítésére, ugyanakkor az is tény, hogy például a római jog pontosan meghatározta a házasságkötés lehetőségének alsó korhatárát: a lányokat tizenkét, a fiúkat tizennégy éves koruktól tartotta alkalmasnak házaséletre, ami látszólagos ellentmondás. A kereszténység elterjedésével azonban a kiskorúak megrontása egyértelműen a tiltott kategóriába került, amit a jogrend is követett. Erre példa, hogy a római jogot minimális változtatásokkal átvevő Kelet-római Birodalom – későbbi nevén Bizánc – császára, a VI. században uralkodó I. Justinianus törvénybe iktatta a pedofília szigorú tilalmát. A büntetés akkoriban a vagyonelkobzástól és száműzetéstől a kiherélésen, a pénisz levágásán át a tengerbe dobásig, lefejezésig terjedt.

Elgondolkodtató, hogy az antikvitás után azonban csaknem másfél évezred telt el úgy, hogy a pedofil cselekedetekkel egyszerűen nem foglalkozott senki, még a korabeli sajtó sem tárgyalt ilyen ügyeket, ezért egészen a XIX-XX. század for­dulójáig szürke zónában találja magát az, aki a témát vizsgálja – állítja a prostitúció kultúrtörténetét kutató

Császtvay Tünde ­művelődéstörténész, aki kérdésünkre arról számol be, hogy a XX. század közepéig nincs is olyan találat a legnagyobb adatbázisokban, hogy „pedofília”, csupán a ­„megrontás” kifejezésre bukkannak elő jogi és kultúrtörténeti vonatkozású publikációk. Ráadásul a megrontás gyűjtőfogalomba nem csak a gyermekkorúak elleni szexuális abúzus tartozik.

Mint a művelődéstörténész mondja, a magyar társadalom a századfordulóig a tinédzser lányok feleségül vételét sem tekinti különösebben normaszegő lépésnek. Jókai Mór is kendőzet­lenül írt arról, hogy bizony megnézegette magának a 13-14

éves rokon kislányokat, majd idős korában nőül vette az 54 évvel ­fiatalabb Grósz Bellát – igaz, a hölgy akkor már húszéves volt.

Ugyanakkor – számol be róla a kutató – a XIX-XX. századból hagyatékokban fennmaradt képeslapok bizonyítják, hogy készültek gyermekek, jobbára kislányok szexuális abuzálását ábrázoló erotikus, sőt pornográf képek. Ezek a könyvkereskedőknél titokban kapható fotók jellemzően tündéri kislányokat, ritkán kisfiúkat ábrázolnak nehezen félreérthető módon. Ezek azonban csak erotikusnak szánt képek voltak, aktust általában nem ábrázoltak.

– Csak egyetlen kifejezetten kisgyermekeket ábrázoló pornográf fényképsorozattal találkoztam kutatásaim során: egy magyar könyvárus által készíttetett és pult alól titokban forgalmazott képsorozattal. A képeken kisgyerekek vannak felnőtt férfival pornográf jelenetben lefotózva. Egyszerűen gyomorforgató! – mondja Császtvay Tünde.