A tét, a hely meg a befutó

A Kincsem Park közel százhektáros zöld területtel és sajátos mikroklímával várja a sportfogadásra, valamint az őrült tempót diktáló lovak és kutyák látványára éhes közönségét. A történelmi múltú létesítmény az elmúlt években nagyobb ráncfelvarráson esett át, de ­vajon hol állunk ma az európai lósport viszonylatában? Hosszú évekkel Overdose menetelése után pedig várható-e egy újabb „csodaló” feltűnése, hogy meghódítsa a gyepet?

Fotó: Bitai Orsolya Forrás: Terján Nóra

Esőre állnak a felhők, az ég is opálossá változott. Feltámadt a szél, a lovak egyre izgatottabbak. Még bőven a fényméréssel vagyok elfoglalva, és mire elrajtol a mezőny, már nemhogy a kiugrást, de a lovak messze repülő tomporát tudom csak lekapni. „Itt bizony van tempó!” – kiáltja oda valaki, és máris rohanás, ugrás vissza a teherautóra, hiszen a következő verseny harminc perc múlva kezdődik, addig pedig rengeteg teendő van: bejáratni a lovakat, a zsokéknak lemázsálni, illetve eljutni a rajtvonalig, majd beállni szépen sorban a startgép kis ketreceibe a felajzott, robbanásra kész telivérekkel. Valahova leesett a napszemüvegem, de már nem foglalkozom vele: ilyen hamar bedarálja az embert az adrenalin.

Az 1925-ben épült Kincsem Parkban vagyunk. Magyarországon a lóversenysport hagyományai 1827-ig nyúlnak vissza, most éppen galoppverseny van. Általában vasárnap rendezik a galoppversenyeket, szombaton az ügetőfutamokat, pénteken pedig agarak szaladnak kisebb pályán. Az előbb elrajtoló, tajtékos lovak vonulnak éppen fel előttünk: ez a győztesek köre, hamarosan pedig következik a díjátadás.

Fotó: Terján Nóra

Ha nincs rajtuk lovas

A Széchenyi Istvánék által az 1820-as években alapított Magyar Lovaregylet irányította a hazai lóversenysportot 1950-ig, amely utána állami kézbe került, de a mindenkori lovaregylet megmaradt szakmai partnernek. Az ő szellemi tőkéjükre is támaszkodnak.

– A lóversenyzésnek óriási reneszánsza van, mert a természetbe visszatalálásra, a lóval találkozásra nagy igény van ma. Drága sport, de hát az autóversenyzés is népszerű! A szerencsejáték az utóbbi években visszahúzódott a fogadóhelyiségekbe, a stratégiánk része a polgári szórakoztatás visszahozatala, hogy nyissunk a családok felé, az embereket pedig a természeten keresztül fogjuk meg. A ló több ezer éves kapcsolatban van az emberrel, a művészetek, az irodalom fontos szereplője. Esztétikai csoda, hiszen nem nyulak vannak a köztéri szobrokon – viccel Száraz György, a lovaregylet elnöke, akinek elmondása szerint a galopp-pályán futó angol telivér fajta tenyésztése azért is speciális, mert nem mesterséges megtermékenyítéssel történik, ezáltal a ló ősi genetikáját, vitalitását, vehemen­ciáját sokkal jobban megőrzi és magában hordozza a fajta. Ezek a lovak szívesen küzdenek egymás ellen, akkor is, ha nincs rajtuk lovas – ha leesik a zsoké, ugyanúgy rohannak tovább a célig.

A járvány a Kincsem Park életét is nagyban befolyásolta Pécsi István ügyvezető igazgató elmondása szerint. Tavaly két hónapra le kellett állítani az ügetőversenyeket, és a galoppfutamokat sem tudták időben elkezdeni, ami teljesen felborította a szezont. Végül pótolták a fontos versenyeket, így szakmailag nem sérült a 2020-as év, viszont a négy nagy fesztiválból csak egyet, a Derby és Divat Hétvégét tudták megtartani szerényebb feltételekkel, így fogadási bevétel és a sportág népszerűsítése szempontjából is óriási kiesést jelentett, ha rendezvényenként húszezer emberrel számolunk. Tavaly májustól november közepéig még nézők előtt tudtak versenyeket rendezni, onnantól kellett áttérni zárt kapura, így elmaradt például a közkedvelt és országos hírű ügetőszilveszter is. Május elejétől tértek vissza a nézők, és hát mondani sem kell, hogy teljesen más szurkoló-kiabáló, lelkes nézők előtt versenyezni. Az elmúlt tíz évben lényegesen nagyobb médiafigyelmet kapott a lovi, ami az igazgató szerint ennek a fesztiválrendszernek is köszönhető, ráadásul komoly nemzedékváltás történt a közönség soraiban, csökkent az átlagéletkor a tíz-tizenöt évvel ezelőttihez képest.

Nincs sok idő elmélázni azonban a múlton, ez nem az a műfaj. Tétre, helyre, befutóra: a hangosbemondó épp a számokat sorolja, milyen osztalékot ér a jó tipp, miközben a mindig elegáns, öltönyt és kalapot viselő Kovács Botond starter beavat, hogy ők dolgozóként ugyan nem játszhatnak, de szerinte a hatos ló verhetetlen. Esetleg még a négyes és a kettes is okozhat meglepetést. A startgép felé haladva a teherautóban aztán kisebb vita alakul ki, hogy melyik a legjobb ló, ám abban mindenki egyetért, hogy sok függ attól, milyen lábbal kelt fel az adott telivér. A kanyarból indulunk, miközben a startgépesek elárulják, hogy az ő feladatuk az altatás is, ha valami baleset történik. Ez leggyakrabban lábtörés: ilyen tempónál elég egy rossz mozdulat, és a gyep is csúszik szakadó esőben.

Fotó: Terján Nóra

Hobbiból hivatás

Úgy tartja a több mint százéves mondás, hogy a május utolsó vasárnapjára eső Millenniumi Díjra esernyőt kell hozni. Az akkori lovaregyleti elnök, gróf Batthyányi György nem volt jóban a Habsburgokkal, amiért édesapját kivégezték 1849-ben. Nem fogadta el az addigi Királydíj megnevezést, és Ferenc József halála után a Millennium nevet adta az eseménynek.

A zsokék már egy órája kimázsáltak erre a futamra, azaz felültek a Kincsem Parkkal egyidős óriási vasmérlegre. Verseny után aztán rögtön vissza kell mázsálni, azaz a zsoké súlyát nyereggel együtt újra megmérik, ha pedig a nyereg megszívja magát izzadsággal, az fél kiló pluszt is jelenthet. A hatos ló nyert egyébként, ahogy a veterán Kovács Botond megjósolta.

Gönczi Rebeka édesanyja átkozza a napot, amikor egy nyári szünetben beíratta izgő-mozgó óvodás kislányát lovastáborba. Ami eleinte hobbinak indult, immár hét éve hivatás: Rebeka tizenhat éves kora óta profi zsoké, ma három különböző lovon versenyez.

– Amint belecsöppentem a galopp világába, onnantól csak ez érdekelt, hiszen óriási adrenalinlöketet ad. Mint minden versenysport, ez is áldozattal jár: hogy vasárnapra hozni tudjam a súlyomat, már szerdától alig eszem, péntek-szombat-vasárnap már vizet sem iszom, és ha nagy az eltérés, akkor szombaton és pénteken még szau­názom is. A maximum ötvenhat kilót muszáj tartani. Aki alacsony, az lehet köpcösebb, de nálam a magasságom miatt megesik, hogy két kilót kell leadnom vasárnapra. Nehéz, de annyira motiváltak vagyunk, hogy ha átgondolom is az életemet péntek este a szaunában ülve, tudom, hogy megéri – meséli Rebeka. Annak ellenére sem gondolkodott el azon, hogy abbahagyja, hogy 2019 őszén egy baleset következtében három csigolyája eltört, és bevérzett a koponyája: négy hónapig merevítőben kellett léteznie. Elmondása szerint a másodperc töredéke alatt kell reagálnia, a néző nem látja a pálya széléről, hogy milyen egy zsoké élete. Rebekának egyébként a párja is zsoké, így előfordult már, hogy egymás ellen csatáztak a pályán.

Fotó: Terján Nóra

Vissza az aranykorba

A sportoló szerint is sokszor meg lehet jósolni a befutót, ám akadnak nagy meglepetések csupán azért, mert jó napja van a lónak, fekszik neki az adott táv, és passzolnak a zsokéval is. Általában azt szokták mondani, hogy a ló nyolcvan százalékot jelent, a zsoké pedig húszat, így ha nem jó a párosítás, borul az egész. Továbbá lóhoz választanak távot: Overdose például sosem nyert volna 2,4-es (kétezer-négyszáz méteres) pályán Gönczi Rebeka szerint, neki a sprint volt az erőssége.

A 2017-es év azért volt sikeres, mert a Kincsem filmnek köszönhetően pozitív megvilágítást kapott a műfaj, sok új néző érkezett. A Kincsem Park szemléletváltása, megújulása és a mai kornak megfelelő környezet mellett tehát beszélni kell a „csodaló” jelenségéről is: vajon mi kell egy új Kincsem vagy Overdose felemelkedéséhez? Pécsi István ügyvezető igazgató nem titkolja, hogy a lóversenyélményhez hozzátartozik a játék: nagyban emeli a hangulatát. Szerinte egészen más fogadási jeggyel a kézben nézni egy futamot, vagy csak úgy álldogálni.

– Szerencsére azt látjuk, hogy nagyon játékos kedvű a magyar ember, hiszen egy-egy rendezvény alkalmával szinte minden vendég kipróbálja a fogadást, ha csak pár száz forinttal is. A külföldi nagy lóversenyeken is a nézők kilencven­nyolc százaléka kicsiben játszik. Ami nem mellékes, hogy egy Royal Ascoton naponta hetvenezer ember fogad kis tétekben, vagy csak ötszáz néző. A lóversenyfogadás nem azt jelenti, hogy meg fogunk gazdagodni, hanem ez egyszerűen az élmény része. Finanszírozás szempontjából ráadásul óriási szerepe van, ezért hosszú távon a távoli fogadásra, a fogadóirodákra, illetve az internetes fogadásra is építünk gazdaságilag – avat be Pécsi István.

Fotó: Terján Nóra

Állami tulajdonú a lóversenyzés, ami sok szempontból szerencsés helyzet, ugyanis az igazán jól fejlődő lóversenyüzemek például az ázsiai régió­ban is mind szoros állami kontroll alatt vannak.

A cél, hogy minél több pénzt, amelyet a lóversenyből nyernek, vissza tudjanak forgatni a sportba. A Royal Ascot szintjére eljutni persze egy élet is kevés, viszont arra reális esély van, hogy az ott szereplő lovak közül néhány nálunk is fusson. Kérdés, hogy sikerül-e előteremteni azt a versenydíjat, amelyet a trénerek, a zsokék, a hajtók és a tenyésztők kapnak, tehát mindenki, aki részt vesz a versenyzésben.

– A nyugat-európai színvonal elérése ezen múlik. Az angol–francia–ír hármas, nyomukban Németországgal évtizedekkel ezelőtt elszakadt a kelet-európaitól, ám Kelet-Európában abszolút vezető pozícióban vagyunk – magyarázza ­Pécsi. – Most azon dolgozunk, hogy fellépjünk egy szintet, és visszajussunk az aranykorba, amikor például Kincsem vagy az Epsom Derbyt nyerő Kisbér futott. Rövid távon szükség lesz az állam támogatására, de hosszú távon mindezt piaci alapon a lóversenyfogadásból lenne jó előteremteni – és akkor nem ötvenévente lesz egy Overdose, hanem mindig ott lesz egy lovunk a világ élmezőnyében. A versenydíj növelése auto­matikusan megköveteli a magasabb szakmai színvonalat a szereplőktől, és magasabb színvonalú versenylóállományt vár el. Növeli a lóverseny ismertségét és elismertségét, ezzel párhuzamosan a szerencsejáték piaci eladhatóságát is. Ha folyamatosan vannak hírek a versenyekről, nő a bizalom: most a labdarúgásra fogadnak a legtöbben, hiszen az jelenleg a legnépszerűbb és legismertebb sport, és a sportfogadók arról tudnak a legtöbbet. A sportág színvonalának a növelése viszont mindenre rendkívül pozitív hatással van – összegez Pécsi István, aki szerint a lóversenysportban is létezik a „visegrádi együttműködés”, a szlovák–cseh–lengyel–magyar négyes nagyjából hasonló színvonalon áll, ami a lóállományt illeti, de itt is mindent a pénz határoz meg, akárcsak a fociban. Az pedig azért nagy dolog, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan volt egy-egy lovunk, amelyikkel megjelenhettünk komolyabb nemzetközi futamokon, hiszen fontos értékmérő, hogy milyen versenyt tudunk rendezni, de az is, hogy a magyar lovak hogyan szerepelnek a nemzetközi élmezőnyben.

Fotó: Terján Nóra