Esőre állnak a felhők, az ég is opálossá változott. Feltámadt a szél, a lovak egyre izgatottabbak. Még bőven a fényméréssel vagyok elfoglalva, és mire elrajtol a mezőny, már nemhogy a kiugrást, de a lovak messze repülő tomporát tudom csak lekapni. „Itt bizony van tempó!” – kiáltja oda valaki, és máris rohanás, ugrás vissza a teherautóra, hiszen a következő verseny harminc perc múlva kezdődik, addig pedig rengeteg teendő van: bejáratni a lovakat, a zsokéknak lemázsálni, illetve eljutni a rajtvonalig, majd beállni szépen sorban a startgép kis ketreceibe a felajzott, robbanásra kész telivérekkel. Valahova leesett a napszemüvegem, de már nem foglalkozom vele: ilyen hamar bedarálja az embert az adrenalin.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/fEKzpmZ6ZnnbqsOMmuG83IDp2aNr_aI4LRNyhUdFH74/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE4MWYwODU5MGZiZTRkMzdiYzkxOWU0ZjAzOTk2MzU5.jpg)
Magyarországnak és az olimpiának ezért különleges a viszonya, többször is meghiúsult már a hazai rendezés
Az olimpia a kezdetektől fogva része történelmünknek és önképünknek, de a sportnemzet kifejezés nemcsak a világversenyeken való kiemelkedő szereplést takarja.