Evezni a Seusóhoz

Vízi úton kötné össze egy kezdeményezés a királyok városát, Székesfehérvárt az ókori római településsel, Gorsiummal. Az itt folydogáló Sárvíz egykor a Duna szélességével vetekedett. Hajózható volt a táj, kenuval most is evezhető.

Kőoszlopok és épületmaradványok a Tác melletti Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Kiállítás területén 2015. május 11-én Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI/Illyés Tibor

Székesfehérvártól délre, Tác közigazgatási területén található a Gorsium Régészeti Park. Ókori római romok, jelenvaló történelem. Kőhajításnyira innen folyik a Nádor-csatorna. Gorsium az I-től a IV. századig létezett. Az egykori Sárvíz folyamon való átkelés biztosítására jött létre. Pannónia meghódítását követően a római határvédelem átkerült a Duna-partra. A tartomány kettéosztása után Gorsium Alsó-Pannónia része lett, sőt erősen valószínűsíthető, hogy Alsó-Pannónia császárkultuszának központjává, a tartományi ülés székhelyévé vált. A déli tartomány első helytartója a későbbi császár, Hadrianus lett. Valamikor a III. század legvégén, a IV. század elején közigazgatási centrum alakult Gorsiumból, s feltételezhetően Valéria tartomány polgári helytartójának székhelyéül szolgált. Az V. század folyamán elnéptelenedett a település.

A Gorsium Régészeti Park a székesfehérvári Szent István Király Múzeum része, kiállítóhelye. A park területén hajóépítésbe fogtak napjainkban: római kori hajóreplika, folyami őrnaszád készül egy rendezvénysátorban. A hajó már most az új vízitúraút „előőrse”, jelképe. Székesfehérvári és környékbeli vízitúrázók és barátaik a mesterek, akik a Szabad Tér Egyesületbe tömörültek. A hajómásolatot, ha elkészül, a múzeumnak adományozzák.

A turisztikai szándékú, élményadáson alapuló történelemtanítást is vállalni kész kezdeményezés története 2016. március 15-re vezethető vissza. Örömevezésre kelt a vízitúrázó csapat:

– Huszonöt éve együtt evezünk. Az örömevezés arról szól, hogy csak magunk vagyunk, egymást erősítve, anekdotázva feldolgozzuk a mögöttünk hagyott szezont – mondja Major Tamás, az egyesület alelnöke. Kétezer-tizenhatban Székesfehérváron, a hármas Gaja-hídnál találkoztak. – Az időjárás emlékezetes volt, vízszintesen esett a hó, hideg volt. Amikor kikötöttünk Gorsiumban, mint egy felfedező szálltam ki. A töltés aljától felsétálva varázslatos életérzés kapott el: itt egykor biztosan volt hajózás! Megfogalmazódott bennem: itt római hajóval kell közlekedni!

Kőoszlopok és épületmaradványok a Tác melletti Gorsium régészeti park és szabadtéri kiállítás területén 2015. május 11-én

Major Tamás lázas kutatásba kezdett, beleásta magát a római folyami hajózás, a római hajók történetébe. A Rajna-ágban megtalált, a IV. századra datált mainzi leletegyüttes szolgál alapjául annak a hajónak, amelyet jelenleg is építenek.

– Menet közben a hajóépítés iránti lelkesedésünket fel kellett tölteni tudással. Az építők között olyan régi vízitúrázók vannak, akik mesteremberek: asztalosok, kádárok, ácsok, kovácsok, még ötvös is akad közöttünk.

Az ötletgazda kifejti, a nagy különbség a folyami és a tengeri hajózás között a hajók geometriájában rejlik, illetve a vízben mozgásukból adódik. A folyami hajók keresztmetszete ugyanis hasonlít a ladikokéhoz: fenekük lapos, hogy a sekély vízben is kiköthessenek, nagy hullámzást nem kell leküzdeniük, ám fontos a terhelhetőségük. Mindezek miatt sok meglepő műszaki megoldás szükséges. Például a hajógerinc nem élére állított erős faszerkezet, hanem lapjára fordított.

A mostani hajó tölgyfából épül, kivétel az árbóc, amely borovi fenyőből; a súlya miatt keményfát nem ajánlatos árbócként alkalmazni. Az építési technológia elveiben megegyezik az akkori folyami hajókéival. A vitorla és evezők hajtotta folyami őrnaszád hossza 9,1 méter, legnagyobb szélessége 1,75 méter lesz. Hétpárevezős, egy kormányos, egy őrszem lehet a legénység. Az önsúlya 1460, a lehetséges összsúlya pedig 3200 kilogramm lesz.

A tervek szerint őszre kész hajót legelőször a gorsiumi szárazdokkban állítanák ki. Lehet, hogy idővel vízre is teszik.

– A park bejáratához közel volt az eredeti Sárvíz-partszakasz, ahonnan csatornát ástak a rómaiak a kikötőhöz. Vannak olyan tervek, hogy a múzeum visszaállítaná ezt a csatornát, ennek vizén mint múzeumhajó ringhatna az őrnaszád – ismerteti az egyesület alelnöke. Az élő történelemórák sorozata is már ősszel elkezdődhet speciális, a Sárvízre átalakított három tízfős túrakenuval. – A legeslegvégső álom az, hogy Székesfehérvárt, a királyok városát vízi úton összekössük Tác-Gorsiummal, hogy vízi utunk során ne csak térben, hanem a történelemben is utazhassunk. Olyan kikötőknél állhatnánk meg, mint a szabadbattyáni Kula-torony vagy a Seuso-épületkomplexum, utóbbi feltételezett kikötőjének régészeti ásatása is megkezdődhet hamarosan. Aki itt végigjön, egy életre megtanulja, mi az, hogy Pannónia, mi az, hogy római kor, mi az, hogy Tác-Gorsium! – mondja Major.

Az átélést segíti az az egyszerű tény, hogy a túrázóknak maguknak is evezniük kell majd a mintegy tíz kilométeres út során.