Még az 1896-os athéni első sportolói találkozó előtt, amely a modern kori játékok kezdetének számít, Pierre de Coubertin arról álmodott, hogy erre a pár napra, mint az ókori játékok idején, a fegyverek elhallgatnak, és béke lesz a világon. Az atléták pedig nemes versenyben, az olimpiai eszméket követve döntik el, hogy ki a jobb. Aztán a francia bárónak is fel kellett ismernie, hogy a politika kizárása a olimpiákról hiú ábránd. Sőt egyre erőteljesebben beleszól, hogy mely ország adhat otthont a játékoknak. Még a görög időkben is volt kizárás: a krónikások lejegyezték, hogy a Krisztus előtt 420-ban rendezett olimpián a városállamok közül Spárta nem vehetett részt, mert nem tartotta be a fegyvernyugvás szabályát. Az 1920-as antwerpeni olimpiáról kizárták az első világháborúban vesztes hatalmakat, így Németországot, Ausztriát, Magyarországot, Törökországot és Bulgáriát. A második világháború után szervezett 1948-as londoni játékokról is kimaradt Németország és Japán. A fajgyűlölő rendszer miatt kellett távol maradnia Dél-Afrikának az 1964-es és az 1988-as olimpiától. Jugoszláviát pedig 1992-ben zárták ki a délszláv háborúban betöltött szerepéért. Ezek is politikai indítású döntések voltak, az erősebb nemzetek diktálták a szabályokat.
Marokkó: több mint egy egyszerű konyha
Az arab ország páratlanul érdekes gasztronómiája olyan élményt nyújt az oda ellátogatóknak, amit soha nem felejtenek el