A földút kezdetben szántó mellett vezet, majd felfut egy dombra, az erdő fái közé, hogy – néhány percnyi emelkedő után – egy XIX. századi présháznál torpanjon meg. Körülötte kaviccsal telt vödrök, kőművesszerszámokkal megrakott ládák, jókora homokkupac és egy szalmabála. A hátsó homlokzata elé emelt állványon három fiatal serénykedik: a vályogfalra korábban felvitt, lótrágyával kevert burkolóanyagot simítják el éppen.
A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) által életre hívott Nagyapám Háza nevű kezdeményezés a hagyományos népi építészeti technikák és építőanyagok megismertetését tűzte ki célul, olyan táborokkal, ahol az érdeklődők nem pusztán elméleti tudást szerezhetnek, de helyben alkalmazhatják mindazt, amit a szakmai vezető pár perccel korábban elmagyarázott nekik.
– Ma már kevesen ismerik egy jellegzetes parasztház felépítésének módozatait, pedig nagyapáink idejében még a mindennapok során használt ismeretanyag részét képezték. Ezeket a fortélyokat szeretnénk átadni az érdeklődőknek – mondja Krizsán András, a MÉSZ elnöke. – Ez nem puszta nosztalgiázás vagy romantikus múltba révedés a részünkről: szeretnénk ismét élővé tenni nagyapáink örökségét. Nagyapáink házából így akár unokáink háza is lehet.

Egy-egy Nagyapám Háza táborban tehát olyan praktikákat lehet elsajátítani, mint a vályogvetés, zsúpkészítés, a vesszőkből álló paticsfal megfonása és sarazása vagy éppen a Balaton-felvidéki népi építészet egyik különlegességének számító vakolathímzés, azaz díszítőelemek kialakítása a vakolatból.
– A népi építészet számos olyan követelménynek felelt és felel meg – talán mondhatjuk így: spontán módon, művelői józan paraszti eszéből következően –, amelyeket manapság egyre nagyobb hangsúllyal kérnek számon az újonnan emelt épületeken. Ilyen például, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyomuk. Egy hagyományos megoldásokkal kialakított parasztháznál kisebb lábnyomot talán semmi nem hagy: a környezetében található természetes anyagok – föld, fa, nád, víz – felhasználásával készült, ha magára marad, és összeroskad, környezetkárosítás nélkül lebomlik. Ezért is emlegetik úgy, hogy „nyomtalan építészet”, de akár újra is lehet hasznosítani. Egy összedőlt vályogfal elemeiből – némi víz és újradagasztás segítségével – újabb helyre beépíthető vályogtéglákat lehet formálni – mondja az elnök.