Akit a húspiacon túl is érdekel a téma, az is találhat kedvére valót a kötetben. Az Artprice művészeti adatbázis ma Czóbel Bélának több mint hétszáznyolcvan aukciós megjelenését tartja számon, míg Modok Máriának csak harmincat – az asszony festményei alig néhány százezer forinton forognak. A városi legenda szerint amikor Modok Mária meghalt, egy dívány alól kerültek elő a képei. Czóbel azonnal látta, hogy remekművek. „Ki festette ezeket?” – csodálkozott, és amikor a barátok megerősítették, hogy a felesége, döbbenten kérdezte: „De hát mikor?” Pedig hát Modok Mária Nagybányán és Párizsban tanult, Czóbel a szentendrei művésztelepen ismerkedett meg vele. Csakhogy amikor összeházasodtak, akkortól a saját karrierje helyett inkább a férjére főzött, gondoskodott róla, hogy mindig legyen a műtermében friss virág a csendéletfestéshez, készült a barátaik megvendégelésére, akiknek Czóbel mondogatta is gyakran, mennyire sajnálja, hogy „Mária már nem érdeklődik a festészet iránt”. Aztán amíg a férfi délelőttönként a városban alkotott, az ebéd meg már főtt, vagy amikor Czóbel ebéd után szundikált, és a mosogatás is kész volt már,
akkor Modok Mária a férje elrontott vásznainak a hátoldalára, mindenféle talált maradék papírokra, kartondobozfedelekre gyorsan festett egy-egy képet.
Keserü Ilona a szabadságot is meglátja ebben a helyzetben: „Nekem őrült szerencsém volt, hogy nőnek születtem, senki nem figyelt oda akkor [a hatvanas-hetvenes években] Magyarországon a szakmában egy nőre – nyilatkozta. – Bármit csinálhattam.” Úgy látszik, ez is egy lehetséges stratégia – nőként, művészként.
(Martos Gábor: Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben. Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest, 2021, 476 oldal. Ára: 6900 forint)
