Negyedszázada jelent meg a színen az Anonymous was a Woman (Anonymus nő volt) kezdeményezés. A program elnevezése Virginia Woolf Saját szoba című esszéjének egy megjegyzésére utal, amely szerint a női festők sokszor azért nem szignálták festményeiket a korábbi évszázadokban, mivel nőként nem is igen alkothattak volna. Woolf egyébként úgy gondolta, hogy a valódi egyenjogúsághoz mindenképpen fontos a saját kereset és a privát tér, vagyis a saját szoba.
Martos Gábor művészeti író erőteljes felütéssel indítja az Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben című kötetét, ám azonnal le is szögezi:
nem feminista művészettörténetet írt, és nem is „nőpolitikai” művészet- vagy műtárgypiac-elemzést. Csupán aránytalanságokra mutat rá.
A női alkotók műkereskedelemben elfoglalt helyzetét járja körül, a feltűnő különbségek okait keresve tekinti át a múzeumok gyűjteményezési és kiállításpolitikáját, a nemzetközi vásárok felhozatalát, végül több száz külföldi és magyar női alkotás aukciós szereplését a reneszánsztól napjainkig. A számok magukért beszélnek. Ha csak az élő művészeket nézzük, a legértékesebb műalkotás ára, amelyet férfi készített, 91 millió dollár volt, ezzel szemben csupán 12,4 millió dollárt ért a legdrágább női munka.
Ez csak egyetlen adat, Martos viszont 476 oldalon sorakoztatja fel a tényeket, fáradhatatlanul.
A számok bűvöletében végezte korábbi kutatásait is: a Műkereskedelem – Egy cápa ára (2013) az árverések világába kísérte el az olvasót. Az „Ilyet én is tudok” – Sokmilliós művek kalapács alatt (2018) a nonfiguratív művek piaci szereplését járta körül, választ keresve arra a kérdésre, hogy miért is fizetnek egyesek dollár- vagy fontmilliókat olyan képekért, amelyeken csak néhány krikszkraksz vagy színes paca látható. Az új kötet a női alkotók műkereskedelemben betöltött szerepét firtatja, s mivel számokban kívánja ezt megragadni, ne is számítson az olvasó szemérmes félrenézésre. Amint a Guerilla Girls nevű művészcsoport elhíresült plakátja is egyenesen rákérdez: „Meztelennek kell lenniük a nőknek ahhoz, hogy bejussanak a Metropolitan Múzeumba? A Modern Gyűjteményben az alkotók kevesebb mint négy százaléka nő, de az aktok hetvenhat százaléka nőnemű.” Erre a helyzetre játszott rá Nagy Kriszta (művésznevén Tereskova, majd x-T), amikor a budapesti Lövölde téren kitette saját, csak fehérneműt viselő önarcképfotóját „Kortárs festőművész vagyok” felirattal.