Főként Florian Zeller nyelvi és dramaturgiai megoldásainak az érdeme, hogy mindezen mégis nevetni tudunk, s természetesen a karaktereket megformáló színészeké. A debreceni Nagyerdei Színpad júliusi előadásán Balsai Móni játéka volt a legerőteljesebb, színészi munkájával sikerült hitelesítenie karakterének kisebb érzelmi következetlenségeit is, Stohl András a tőle megszokott bravúrral, otthonosan hozza a mindent inkább szőnyeg alá seprő, konfliktuskerülő, simlis férjet. Schmied Zoltánnak és Kovács Patríciának mintha ez a darab kevesebb lehetőséget adna arra, hogy igazán emlékezetes játékot nyújtsanak, karaktereik inkább aláfestésként működnek Laurence és Michel történetéhez. Pallós Nelli díszletei visszafogottak, jelzésszerűek, engedik a nézőt a beszélgetések sodrására figyelni, Matis Edit jelmeztervező főként a két női karakter inkább letisztultnak, mint tipizálónak nevezhető ábrázolásával segítette az élményt.
(Florian Zeller: Házassági leckék középhaladóknak 2. A Centrál Színház előadása. Rendező: Puskás Tamás)
