A szocialisták előszeretettel neveztek ki nagykövetnek szalonképtelen, faragatlan, idegen nyelven nem beszélő pártembereket, akik automatikusan végrehajtották a központból érkező utasításokat. Gyakran félreállított vagy félreállítandó elvtársakat helyeztek ki nagyköveti posztra, akik között szép számmal akadtak bukott külügyminiszterek, párttitkárok, állami hivatalnokok. 1990-től fordult a világ, és az addig háttérbe szorított értelmiségiek – írók, történészek, szerkesztők, műfordítók – kaptak lehetőséget a diplomácia világában. A többség magas színvonalon látta el munkáját, de akadt olyan is, aki megbukott, és haza kellett rendelni.
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.