A szocialisták előszeretettel neveztek ki nagykövetnek szalonképtelen, faragatlan, idegen nyelven nem beszélő pártembereket, akik automatikusan végrehajtották a központból érkező utasításokat. Gyakran félreállított vagy félreállítandó elvtársakat helyeztek ki nagyköveti posztra, akik között szép számmal akadtak bukott külügyminiszterek, párttitkárok, állami hivatalnokok. 1990-től fordult a világ, és az addig háttérbe szorított értelmiségiek – írók, történészek, szerkesztők, műfordítók – kaptak lehetőséget a diplomácia világában. A többség magas színvonalon látta el munkáját, de akadt olyan is, aki megbukott, és haza kellett rendelni.
Jó ismerőse a halál – mesél az életvégi dúla
Az utolsó pillanatokban is érdemes ünnepelni az életet.